Ahol a szülők pénzügyi kultúrája eltér, ott ti mire gondoltok, amikor az egyik családtól “nem kaptok pénzt”, hogy ez ne fájjon?
Nem szeretnék olyan tanácsokat olvasni, aki nincs ilyen helyzetben. Elméletben én is tudom, hogy nem szabadna fájjon, le kéne …
Szóval tippeket szeretnék, hogy ki mire gondol, hogyan sikerült túllépnie ezen?
Mert a valóság azonban az, hogy fáj, hogy anyósomék ugyanúgy elvárják, hogy járjunk hozzájuk, időt szakítsunk rájuk, de miközben évente többször felújítják a 150 millió+-os házukat (nem elég nagy az ablak, nem jó színű a konyhabútor stb.) és van még két budapesti lakásuk, a férjem szülinapjára azt kapta, hogy meghívták egy 5000 forintos ebédre (engem is).
Vagy a baba születésére anyuméktól kaptunk pénzt (nem írom le mennyit, sokat), nagyimtól is kaptunk. Anyósom akart venni egy homokozót. Mikor mondtuk, hogy azt nem szeretnénk, mert nem tudjuk hova rakni, hanem vegyenek medencét inkább, akkor a gyerek első szülinapjára vette meg végül (nem nagy összeg 7000 forint, tök fölösleges volt eddig várni, ráadásul egy éves koráig csak a kádjában tudott pancsolni, mert nem nyár elején kapta meg a medencét így, már 200x megbántam, hogy ezt kértem és többször akartam venni egyet, csak ugye mi kértük, anyósom meg annyira komolyan vette, mintha egy autót kértünk volna. Vagy 40 fajtát küldött, hogy ez jó lesz-e, értékeléseket nézett és megrendelte onnan, ahonnan a legolcsóbb volt - és aztán vehettünk pumpát pluszba felfújni, mert ahhoz nem járt).
Vagy volt olyan, hogy a férjem szülinapjára kapott ajándékot amire ők hárman mentek, mert “a felújítás miatt nem volt pénz, hogy a nagyobb csomagot vegyék, ez a kisebb volt olyan árban”, és mikor felvetettük, hogy akkor mi kifizetjük a különbözetet, akkor kiderült, hogy váltani már nem lehet, mire nagy fanyalogva mondta anyósom, hogy akkor kihagyja, pedig neki erre többet nem lesz lehetősége, bezzeg nekem igen, mert még fiatal vagyok. (Végül nem mentem, igazán nem hiányzott az élmény, csak az esett rosszul, hogy a megkérdezésem nélkül döntöttek így és szerintük ez rendben volt, meg na, hogy ennyit nem érek meg se én se a gyerekünk, vagy így nem is tudom hogyan fogalmazzak).
És aztán akarnak kompenzálni, de az mindig olyan átgondolatlan és bunkó. Pl. terhesen koncertjegy az első sorba. Vagy három hónapos iszsz baba mellett, akire addig sose vigyáztak, színházjegy, ami úttal együtt 3-4 óra jó esetben, mikor mondom nem tudunk elmenni, akkor mondják, hogy vagy fejjek (ami sose ment, de ezt nem hiszik el) vagy tápszer. Mikor nem megyünk, akkor sértődés. Vagy most anyósom egyik ruháját kaptam névnapomra, amit ő sosem hordott és esküvőre vett. Lehet egy drága ruha, de nagy is rám, a fazon sem jó és a szín sem áll jól.
Vagy másik szülinapi buli. Anyósom kitalálja, hogy azt kapjuk, hogy meghívnak minket meg a lányunkat enni, mi mondjuk, hogy de ugye mi szerveztük le az éttermet, majd mi fizetjük. Mindenki korábban ér oda, mint mi, így előtte felvilágosítják anyumékat, hogy az az ajándék, hogy mindenki fizeti a saját részét, plusz a mienket szétdobják kb. 25 felé (akik ott vannak). Szóval mi meghívtuk anyumékat, akik mikor megérkeznek az étterembe, közlik velük, hogy be kell szállniuk az anyósom által kitalált ajándékba nekik meg a többi meghívott rokonnak is. (Végül anyumék kifizették az egészet, mire mi mentünk fizetni és azt mondták ez az ajándék. Persze nekik is rosszul esett, hogy anyósom annyit nem mondott, hogy a ti részeteket szintén kifizetjük, pedig anyumék tök sokat segítettek nekik korábban olyan dolgokban, amivel több százezret spóroltak).
Ugyanakkor ezeken az ajándékozásokon/anyagiakon kívül rendben vannak anyósék. Most, hogy nagyobb a gyerek többször vigyáznak rá, azt csinálják, amit mondunk (pl. bár nagyon szeretnének nem raknak ki róla facebookra képet), lehet rájuk számítani, ha baj van.
Csak amikor van egy-egy ilyen húzásuk, azok (azt gondolom valahol jogosan) fájnak, és valahogy nem tudok túllépni rajtuk.
Szóval, ha van tippetek, akkor szívesen venném, hogy ki hogyan dolgozza fel ezeket, ahol nem rossz a másik, de neked folyton a tyúkszemedre lép és mint a fenti lista is mutatja (és nem írtam le mindent), elég változatos, tehát hiába próbáljuk megbeszélni, mert szerintük ezek rendben vannak, próbálják kerülni, amiről szólunk, de nem érzik min bántódunk meg így újra és újra belelépnek valamibe.
válasza:Nálunk az én családom támogat lehetőségeihez képest, a párométól soha egy fillért nem kaptunk, pedig megtehetnék.
A véleményem pedig az, hogy alapvetően a felnőtt gyerekek szüleinek semmilyen kötelessége nincs a gyerekeit anyagilag támogatni. Ha akarnak adnak, ha nem nem, de elvárni nem szabad. A saját életünket (lakhatás, gyereknevelés stb.) nekünk kell megoldani.
válasza: válasza: válasza:Nálunk az van, hogy anyuék szegények. De még abból a kevés pénzből amiből élnek is vásárolnak nekünk, amit nem kérünk, mindig ki akarom fizetni, de sose engedi. Nem kell nagy dologra gondolni, vesz 1 kiló darált húst, mert akciós volt, nassit vesz a nagynak, vizet a picinek (tápszeres, kényes gyomrú) páromnak zoknit ilyenek.
Anyósom nagyon jómódú, de rengeteg felesleges dolgot vesz. Ha segítséget kérünk, rögtön pénzzel akarja megoldani. Mint mindig mindent.
Ezáltal rendszeresen hallgatjuk, hogy az én családom "nem segít" mert nem pénzt ad. Az nem zavarja, hogy anyu vigyáz a gyerekekre, apu segített fát vágni és hordani, a kapcsolókat kicserélte, itt voltak festeni, a kertet rendbe tenni. Ezek nem számítanak mert nem pénz. A férjemmel ezért vitázunk csak. Nem tudjuk mi a megoldás erre
válasza: válasza:Nálad anyagiasabb s-zarrágó embert rég láttam, de komolyan.. :D
Már azt a részt sem értettem(igazából a többit sem), de mire fel akadsz ki, hogy a gyerek születésénél ki mennyi pénzt adott és anyósék miért nem.. Te kinek szülted a gyereket? Fu de gáz vagy
válasza:Mi a tosznak mentek akkor étterembe ennyien, ha ez visszatérő probléma?
Plusz tényleg nem értem, miért vártok egy 10.000 forintos medencére egy évet... miért nem vettetek meg? Az egy év körüli gyerekre meg nem kell fogni, neki nincs rá szüksége.
Ti anyagilag el vagytok engedve vagy csak a férjed, te meg élősködsz rajta is?
válasza: válasza:20, de mi osztódik? Miről beszélsz? Előtte azt írtad, a férjed vesz anyádnak 150 ezerért utazást anyák napjára. Most meg hirtelen az egész család veszi? Nálatok tényleg a kommunikációval lehet a baj, mert ide sem tudod erthetően megírni, hogy ki kinek mit vesz és ez miért probléma.
Az éttermes jelenetnél meg a szüleid voktak a balfaszok, hogy kifizettek mindenkinek mindent, már ne is haragudj. És hogyha mindenkinek mindent alltak, tehát volt pénzük, akkor pontosan miért is lett volna probléma, hogy a ti fogyasztásotok 2/14-ed részét ki kellett volna fizetni? Ne haragudj, de ennek így semmi ertelme. Ti nem szoltok egy szót sem, teljesen következetlenül viselkedtek, közben meg mindenkire fújtok a hátuk mögött. Nem tartott volna semeddig ott az étteremben felállni és tisztázni, ki mit fizet pontosan. Hogy ehelyett anyádék inkább kifizettek mindent, mint hogy értelmesen elmondják, mi bajuk van... egyszerűen érthetetlen.
válasza:Nem tudom igazából, mit értetlenkednek itt sokan, szerintem egyértelműen az a kérdés, hogy ha valakinek van elegendő/sok pénze, akkor miért nem segít a gyerekének, mi az oka annak, hogy az egyik szülö segít, a másik nem?
Feltételezem, az a szülő, aki segít, jobban szereti a gyerekét, mint az, aki megtehetné, de nem teszi. Hiszen a segítőnek láthstóan fontosabb a gyereke jóléte, boldogsága.
Egyébként, én megértelek, bár nálunk nem a két család között van ilyen különbség, mert az én családommal már 18 évesen megszakítottam a kapcsolatot nyomós okoból, de nálunk is a férjem szülei hasonlóak, mindig jól éltek, sok pénzük van most is, de dettó mindenre költenek, csak a gyerekeiket nem segítik meg.
Ami nekünk is azért esik rosszul, pláne a férjemnek, mert tudjuk, hogy nem elvárható ez, de közben a barátainknál mindnél azt látjuk, hogy besegítenek a kevésbé tehetős szülők is, lakásba, bútorokba, bármibe, az én anyósomék meg veszik az 500 ezres tévét, 300 ezres kávéfőzőt, 11 milliós kocsit és közben mindig sajnálkoznak, hogy jaj, de szívesen segítenének, sajnos nem tudnak, de nekik sem segített senki, stb. És közben látják, hogy mi meg folyton spórolunk két kicsi gyerek mellett, hogy haladjunk a házunk befejezésével....
Egyszer meg is kérdezte egy barátunk, mikor autókról beszélve feljött, hogy apósomék milyen autót vettek 10+millióért, hogy amúgy ők miért nem segítenek nekünk kicsit anyagilag, ha látják, hogy mi még a házunkat sem tudjuk egyelőre befejezni?
Érted? Ismétlem, tudjuk, hogy nem elvárható, de tényleg, mi az oka annak, hogy sok ismerősünknek segítenek a szülei, azt nézik, hogy lehetne nekik könnyebb, jobb?
Szerintem egyértelmű, ők jobban szeretik a gyerekeiket, mint a pénzt, aki megtehetné, de nem segot, az meg jobban szereti a kényelmet, pénzt, mint a gyerekét, ami azért fájó dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!