Ahol a szülők pénzügyi kultúrája eltér, ott ti mire gondoltok, amikor az egyik családtól “nem kaptok pénzt”, hogy ez ne fájjon?
Nem szeretnék olyan tanácsokat olvasni, aki nincs ilyen helyzetben. Elméletben én is tudom, hogy nem szabadna fájjon, le kéne …
Szóval tippeket szeretnék, hogy ki mire gondol, hogyan sikerült túllépnie ezen?
Mert a valóság azonban az, hogy fáj, hogy anyósomék ugyanúgy elvárják, hogy járjunk hozzájuk, időt szakítsunk rájuk, de miközben évente többször felújítják a 150 millió+-os házukat (nem elég nagy az ablak, nem jó színű a konyhabútor stb.) és van még két budapesti lakásuk, a férjem szülinapjára azt kapta, hogy meghívták egy 5000 forintos ebédre (engem is).
Vagy a baba születésére anyuméktól kaptunk pénzt (nem írom le mennyit, sokat), nagyimtól is kaptunk. Anyósom akart venni egy homokozót. Mikor mondtuk, hogy azt nem szeretnénk, mert nem tudjuk hova rakni, hanem vegyenek medencét inkább, akkor a gyerek első szülinapjára vette meg végül (nem nagy összeg 7000 forint, tök fölösleges volt eddig várni, ráadásul egy éves koráig csak a kádjában tudott pancsolni, mert nem nyár elején kapta meg a medencét így, már 200x megbántam, hogy ezt kértem és többször akartam venni egyet, csak ugye mi kértük, anyósom meg annyira komolyan vette, mintha egy autót kértünk volna. Vagy 40 fajtát küldött, hogy ez jó lesz-e, értékeléseket nézett és megrendelte onnan, ahonnan a legolcsóbb volt - és aztán vehettünk pumpát pluszba felfújni, mert ahhoz nem járt).
Vagy volt olyan, hogy a férjem szülinapjára kapott ajándékot amire ők hárman mentek, mert “a felújítás miatt nem volt pénz, hogy a nagyobb csomagot vegyék, ez a kisebb volt olyan árban”, és mikor felvetettük, hogy akkor mi kifizetjük a különbözetet, akkor kiderült, hogy váltani már nem lehet, mire nagy fanyalogva mondta anyósom, hogy akkor kihagyja, pedig neki erre többet nem lesz lehetősége, bezzeg nekem igen, mert még fiatal vagyok. (Végül nem mentem, igazán nem hiányzott az élmény, csak az esett rosszul, hogy a megkérdezésem nélkül döntöttek így és szerintük ez rendben volt, meg na, hogy ennyit nem érek meg se én se a gyerekünk, vagy így nem is tudom hogyan fogalmazzak).
És aztán akarnak kompenzálni, de az mindig olyan átgondolatlan és bunkó. Pl. terhesen koncertjegy az első sorba. Vagy három hónapos iszsz baba mellett, akire addig sose vigyáztak, színházjegy, ami úttal együtt 3-4 óra jó esetben, mikor mondom nem tudunk elmenni, akkor mondják, hogy vagy fejjek (ami sose ment, de ezt nem hiszik el) vagy tápszer. Mikor nem megyünk, akkor sértődés. Vagy most anyósom egyik ruháját kaptam névnapomra, amit ő sosem hordott és esküvőre vett. Lehet egy drága ruha, de nagy is rám, a fazon sem jó és a szín sem áll jól.
Vagy másik szülinapi buli. Anyósom kitalálja, hogy azt kapjuk, hogy meghívnak minket meg a lányunkat enni, mi mondjuk, hogy de ugye mi szerveztük le az éttermet, majd mi fizetjük. Mindenki korábban ér oda, mint mi, így előtte felvilágosítják anyumékat, hogy az az ajándék, hogy mindenki fizeti a saját részét, plusz a mienket szétdobják kb. 25 felé (akik ott vannak). Szóval mi meghívtuk anyumékat, akik mikor megérkeznek az étterembe, közlik velük, hogy be kell szállniuk az anyósom által kitalált ajándékba nekik meg a többi meghívott rokonnak is. (Végül anyumék kifizették az egészet, mire mi mentünk fizetni és azt mondták ez az ajándék. Persze nekik is rosszul esett, hogy anyósom annyit nem mondott, hogy a ti részeteket szintén kifizetjük, pedig anyumék tök sokat segítettek nekik korábban olyan dolgokban, amivel több százezret spóroltak).
Ugyanakkor ezeken az ajándékozásokon/anyagiakon kívül rendben vannak anyósék. Most, hogy nagyobb a gyerek többször vigyáznak rá, azt csinálják, amit mondunk (pl. bár nagyon szeretnének nem raknak ki róla facebookra képet), lehet rájuk számítani, ha baj van.
Csak amikor van egy-egy ilyen húzásuk, azok (azt gondolom valahol jogosan) fájnak, és valahogy nem tudok túllépni rajtuk.
Szóval, ha van tippetek, akkor szívesen venném, hogy ki hogyan dolgozza fel ezeket, ahol nem rossz a másik, de neked folyton a tyúkszemedre lép és mint a fenti lista is mutatja (és nem írtam le mindent), elég változatos, tehát hiába próbáljuk megbeszélni, mert szerintük ezek rendben vannak, próbálják kerülni, amiről szólunk, de nem érzik min bántódunk meg így újra és újra belelépnek valamibe.
válasza:Az én anyósom is hasonló. Ő is akármit segített, duplán a fejünkre olvasta, meg megkaptuk, hogy bezzeg ő és mi nem vagyunk elég hálásak neki. Szerintem kb a gyerek fél éves koráig bírtuk ezt, akkor a férjem elég keményen leosztotta és megmondta neki, hogy nincs szükségünk az ilyen segítségre. Ezen annyira megsértődött, hogy tényleg visszavett.
De nála az is baj volt, hogy adni akart pénzt, mi meg megköszöntük, de nem akartuk elfogadni, mert tényleg nincs rá szükségünk, aztán tukmálta, de úgy, hogy érezzük, hogy ne fogadjuk el a tukmálás ellenére se ("vegyétek már el, hát a számtól vonom meg a falatot, csak nektek legyen"...), és megcsinálta ezt hatszor, holott egyszer sem fogadtuk el...
Le kell osztani, mert nem fogja megérteni máshogy.
válasza:"az a bajom, ha a férjem családjával elmegyünk fagyizni, akkor ők mindig mindenki magának akarja fizetni a részét.
Ez a mentalitás a bajom. Miért nem lehet azt, hogy egyszer ők, egyszer mi?"
Most komolyan?
vihar a biliben...
válasza:A mentalitás olyan dolog, hogy neked ilyen van, nekik meg olyan. Miért nem lehet elfogadni, hogy ők mások, mint a te szent családod?
Ha ez az elszámolgatás, leszámolgatás a bajod, és ennyire nem számít senkinél a pénz, akkor mi a fenéért nem mutatod meg nekik, hogy hogyan is kellene ezt csinálni, és mondod azt, hogy "mama, mi fizetünk, egészségetekre"! Hátha tanul belőle, és legközelebb ő mondja azt, hogy múltkor ti fizettetek, most mi jövünk. Az éttermezésnél is: ki ő, hogy mindenki becsicskul a hü.lyeségének, közben meg a háta mögött forgatja a szemét, és hápog, meg jajj, de kellemetlenül érzem magam... akkor miért nem lehet ennek elejét venni? Felvenni a kesztyűt kevésbé kellemetlen, mint 35 embernek filléreskednie az asztal alatt, hogy na, akkor kinek -mennyi volt a fogyasztása, ki tartozik a másiknak?
Vállald fel akkor , hogy megmutasd, hogyan is kell ezt, és ha legközelebb nem viszonozzák hasonló gesztussal, akkor sincs baj, 100 ezer nálatok senkit nem vág földhöz, akkor nyugodtan benyelheted, hogy ti finanszírozzátok a közös dolgokat. Majd mérleget vonsz a 220 milliós ingatlanvagyon megöröklésekor...lehet, te fogsz jobban járni.
válasza:#40 "Nekiesett itt mindenki a kérdezőnek jó szokás szerint."
Nyilván nem csak a kérdezővel van probléma, tényleg vannak furcsaságok anyósék részéről is. De összességében a kérdezővel nagyobb problémák vannak, az igazán anyagias ebben a sztoriban ő.
válasza:Van egy mondás: a jó barátság alapja a pontos elszámolás. Ezt nem ismered?
Az "egyszer ti, egyszer mi "-vel az ilyen hozzád hasonló szőrszálhasogatónak le merem fogadni, hogy az lenne a baja, hogy amikor anyósék fizetnek, akkor sz.rabb helyre kell menni, vagy nem olyan értékű a fogyasztás, mint amikor nektek...
Nem korrektebb akkor mindenkinek fizetnie a saját fogyasztását?
válasza:#38 "Nem, az a bajom, ha a férjem családjával elmegyünk fagyizni, akkor ők mindig mindenki magának akarja fizetni a részét."
Kérlek, mondd el, hogy ez mi a fenéért is baj??
válasza:Itt nem enyósodék az anyagiasak, hanem te REMÉLTED, hogy majd pénzelnek.
De miért is kellene? Miért kellene rád költeniük a saját pénzüket? :D Jézsuom, kérdező.
válasza:Tudod kérdező, én próbállak megérteni, és meg is értelek. Komolyan. De csak azért, mert van egy barátnőm, aki éppen ilyen, mint te vagy. Egy különbség van, ő tudja, és be is vallja, hogy rohadtul számít neki a pénz, nagyon anyagias, ellentétben veled. Mert te magadnak sem vallod be, és itt a hiba, mert ha nem lennél anyagias (mint ahogyan az állítod) egy percig sem érdekelne, ki milyen ajándékot adott, milyen értékben. MInt a férjed.
És tudod, mi van? Azért agyalsz ezen ennyit, mert nem tudod, milyen az, ha nincs! Akár a szülő, akár a pénz. Ezen azért gondolkodj el. Tudom, ez rajtad nem segít, de akkor én meg azon agyalhatnék, ami nincs. Nincsenek szüleim, férjemnek sincsenek szülei. Egy-egy testvérünk van, és kifújt a rokonság. Soha, senkitől nem kaptunk semmit. Te meg képes voltál kérdést kiírni, egy vélt problémán szorongsz évek óta, ahelyett, hogy elengednéd a picsába, élnéd az életed, ha kapsz ajándékot, megköszönöd, és ennyi.
Amennyi energiát feccölsz ennek agyalásán, egy csomó értelmesebb dologra is fordíthatnád.
Már a mondás is legalább 100 éves, de pont ideillik: Ajándék lónak ne nézd a fogát!
#37 Köszi, lehet ebben is igazság. Nálunk a gyerekek mindig kapnak pénzt vagy valamit. Csinálunk nekik előtakarékossági számlát, elkezdünk - akár csak mi magunk - pénzt gyűjteni nekik, amit megkaphatnak, mikor felnőnek vagy házasodnak vagy lakást vesznek. Lehet tényleg az hiányzik, hogy nem értem miért nem akarnak semmilyen anyagi dologgal segíteni minket.
Nem azért, mert rászorulnánk. Nem azért, mert nem megtakarításban állna, hanem egyfajta gesztusként(?), hogy ezt nekünk tették félre, ránk gondolva gyűjtötték. Még nászajándékba is csak egy használt mosogatógépet kaptunk tőlük, amikor vettek egy újat helyette, végül azt beraktuk az albérletbe és vettünk egy másikat :(
És fáj amúgy azt is látni, hogy a férjem ennek örül és annyira örül neki, hogy megkapja a szülei régi mosogatógépét, mert milyen szép gesztus és mennyit segítenek és aztán nézegeti, hogy mit adjon cserébe, amivel viszonozni tudja.
Lehet megértőbbnek kellene lennem. Sőt biztos, mert a férjemnek örömet okoz ez (nem volt hozzá kapcsolódása, akkor vették a mosogatógépet, amikor mi már együtt laktunk nálam), de nem értem, hogy miért. Mert én csak azt látom, hogy nem volt hova rakni a mosogatógépet és megkaptuk mi. De nyilván nekik nem ezt jelenti.
válasza:Sokan támadnak, meg azt írják, pénzsóvár vagy. Én értelek. A férjem borítékot szokott kapni mindig, azzal a felszólítással, hogy költse külön magára, ne a családjára.
A gyerekek filléres játékokat kapnak, akkor örülnek, pár nap alatt eltörik, kidobom, elfelejtjük. Én anyósom régi ruháit kapom meg ajándék címén. Átveszem, elteszem, 1-2 hónap múlva megszabadulok tőle. Elfelejtjük.
Azt az egyet nem tudják, hogy a férjem a borítékban kapott összeget mindig megbeszéli velem, így nem tudnak kivételezni vele. Nekik nem szól, de érzem, hogy átlátja a szülei szándékát. (A férjem a támaszuk, tőle várnak szinte minden segítséget és ennek megfelelően jutalmazzák, hogy legyen alapja a kéréseknek.) Ezzel sem foglalkozom, mert ha felhívják, hogy menjen ezt, vagy azt csinálni, akkor előbb velem egyeztet, hogy ráér-e. Ha igen, akkor megy, de ha fagyizást ígértünk a gyerekeknek, akkor fagyizni megyünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!