Anyós-após probléma. Tanácstalan vagyok. Mi volna a jó döntés?
Sziasztok, hosszú lesz, de Megprobálok összeszedett lenni,csak annyira kivagyok most és nincs senki akinek elmesélhetném vagy kiönthetném a szívem.
Szóval adott egy férj akivel 3 éve vagyunk házasok és egy 1 éves gyerek.
A mi kapcsolatunk az utóbbi időben nagyon megromlott, próbálkoztunk megjavítani, de eddig sikertelenül.
A férjem spanyol, egy pár hónapja költözünk Spanyolországba, eddig különböző országokban éltünk a munkája miatt. Én Romániában születtem, az egész családom ott él, és innen kezdődne a történet.
Én anyósomnal egyáltalán nem jövök ki jól, amíg nem itt laktunk még el-el viseltük egymást, mivel ritkán találkoztunk, de így nagyon nehéz... Próbálom nagyon minimalizálni vele a kapcsolat, amennyire csak lehet.
A férjem a szüleimmel hát mit mondjak egy darabig nem volt gond, de aztán mindig volt valami nézeteltérés közte és édesapám között, szerinte édesapám mindenbe beleszól (szerintem nem igaz, mindig tanácsot ad, csak egy kicsit túl nyers, de ilyen mindenkivel).
Szóval eljöttek a szüleim hozzánk látogatóba (az évek során soha nem találkoztak anyatársal a sok km miatt). Első napi találka megvolt, minden rendben zajlott. Anyósom meghívott minket meg az összes testvérét és családját vasárnap egy ebédre (ez minden vasárnap így működik) ahova úgy döntöttem, hogy nem megyünk el, mert nagyon kicsi a hely és soha nem férünk el rendesen, a férjem legelőször beleegyezett, aztán innen kezdődött a mai napig tartó cirkusz. Vérig sértődött ő és a családja is, hogy mi nem mentünk el(a szüleim nem is tudtak a meghívásról) azóta úgy bánik a szüleimmel, mintha valami kapcák volnának.
Nagyon rosszul érzem miatta magam, annyi km megtettek, hogy itt legyenek és a férjem meg nem is szól hozzájuk.
Én több oknál fogva már sokszor gondolkoztam a váláson, mert nagyon nehéz nekem ez a helyzet, hogy egyáltalán nem egyezünk, és nem is úgy tűnik, hogy ez javulni fog. De akkor eszembe jut a kisfiam, aki miatt tűrok mindent, nagyon apás, nagyon szereti az apját és ha mi elválnánk és én visszaköltöznék Romániába, ritkan látna az apját és az nagyon megviselné őt. Voltunk otthon egy párszor a férjem nélkül 1 2 hétre, és ilyenkor is nagyon megviselte őt az apja hiánya.
Annyira tanácstalan vagyok és annyira egyedül érzem magam. Nem tudom mi volna a jó megoldás.
Komolyan azt gondolod, hogy a fóbia ilyen kapcsológombos valami?
Te mekkora egy érzéketlen nyomorék vagy. Nem csoda, hogy a férjed inkább piál meg narkózik, csak téged ne kelljen elviselni. Melletted a legcsodásabb és legtürelmesebb arkangyal is megvadulna.
Nézz már magadba, te szánalmas leveszöldség! Ki a pcsa vagy te, hogy eldöntsd kinek kedvezel meg kinek nem? Gondolod, hogy szegény anyósodnak nem szakadt meg a szíve, hogy nem lehetett ott a fia nagy napján, az unokája születésén, a keresztelőn? Van, aki magától a repülés gondolatától képes pánikrohamot kapni. Erre nem gondoltál, te antiempata végtermék? És neked van gyereked, komolyan? Minek kellett ezt a génkészletet meg viselkedést továbbörökíteni?!
Szegyeld el magad kérdező!
Hányszor írod ki még a kérdést!?
Mindig ilyen válaszokat kapsz. Aztán magyarázkodsz...
Abszolút nincs Igazad. 30an megírták itt, rajtam kívül.
Gondolkozz el kicsit légyszives. Köszönöm!
Igen kepzeld de nagyon okos, hogy van csaladom. Es hivtak mar fel.ugy , hogy kozoltek anyam halott, mert elutotte egy auto.
Erdekes az en ferjem nem cirkuszolt onzo modon hanem vegig mellettem volt. Pedig 2 ev borzalmas volt. Ha nem kapok ennyi jdot, segitseget es tamogatast tole akkor en is inni kezdek az fix.
Komolyan azt gondolomaz eskuvot is direkt romaniaba tartottatok, hogy anyososra fujhass utana. A fobiakat nemteszi polcra az ember.
Megis miert nem lehetet anyosod kozelebe tartani az eskuvot es a keresztelot. Hisz ugyse romaniaba eltetek.
Vagy a te csaladod kivetelezett, mindent ott kell unnepelni? Nehogy nekik mev kelljem mozdulni ?
Szanalmas vagy.
"Anyósom meghívott minket meg az összes testvérét és családját vasárnap egy ebédre (ez minden vasárnap így működik) ahova úgy döntöttem, hogy nem megyünk el, mert nagyon kicsi a hely és soha nem férünk el rendesen"
Aha. Tehát minden vasárnap ennyien vagytok, most plusz két fő lett volna, de annyi már nem fér el. Vagyis ha azt nézzük, hogy tavaly még após is élt, ő elfért, akkor ahhoz képest plusz egy.
Őszintén? Nem lep meg, hogy a férjed piához, droghoz nyúl.
Elveszti az apját, egy balesetben úgy megsérül, hogy a munkáját is.
Erre mit lép a feleség? Lelép a gyerekkel hetekre a világ másik végére, ahelyett, hogy mellette lenne. Utálod a családját, nem szereted a férjed sem. Ebben a mesében te vagy a gnosz boszorkány, nem az anyós.
"Nekem is van fóbiám és már küzdöttem le a gyerekem miatt."
Akkor már nincs, hiszen leküzdötted. Örülj neki, hogy sikerült. Nem mindenkinek sikerül(t még egyelőre).
"Ez nem mentség. Ha a saját fóbiád fontosabb, mint a fiad ...
A fóbia nem valami hobbi, amit az ember választ magának, és ami fontos neki. Senkinek sem "fontosabb" a fóbiája, mint a fia, vagy bárki más, akit szeret, hanem egyszerűen csak van neki. Nem tehet róla. Ő lenne a legboldogabb, ha megszabadulhatna tőle. De ez nem mindenkinek megy saját magától, segítség nélkül, mint neked. Mondom: nem tehet róla.
A kezdetektől követem ezt a kérdést és a válaszokat, de egy dolog érdekes módon csak most ütött szöget a fejembe:
én még a kérdező szüleinek a helyében is jól megsértődnék a kérdezőre.
Milyen dolog az már, hogy meghívnak minket valahova, és nemhogy nem adja át a meghívást, de még el is dönti helyettünk, hogy nem akarunk menni?
Vajon most tudják, hogy miért lettek közellenségek, vagy szegények továbbra sem értik, hogy mi a baja velük mindenkinek?
En meg értelek kérdező, valószínüleg nem véletlen az, ha valakihez nem akarok vasárnapi ebédre menni. Annak oka kell legyen, anyos adott okot rá. Menjen a francba, nem hozza mentel feleségül. Ha egy tetű, akkor miért kéne a kapcsolatot is tartani vele, vagy jopofizni. Hányan nem beszélnek anyosukkal tizenéve. A pasi menjen ha akar. Ez sok helyen működik..
Ferjem nem köszönne szüleimnek, nyakon verném.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!