Anyós-após probléma. Tanácstalan vagyok. Mi volna a jó döntés?
Sziasztok, hosszú lesz, de Megprobálok összeszedett lenni,csak annyira kivagyok most és nincs senki akinek elmesélhetném vagy kiönthetném a szívem.
Szóval adott egy férj akivel 3 éve vagyunk házasok és egy 1 éves gyerek.
A mi kapcsolatunk az utóbbi időben nagyon megromlott, próbálkoztunk megjavítani, de eddig sikertelenül.
A férjem spanyol, egy pár hónapja költözünk Spanyolországba, eddig különböző országokban éltünk a munkája miatt. Én Romániában születtem, az egész családom ott él, és innen kezdődne a történet.
Én anyósomnal egyáltalán nem jövök ki jól, amíg nem itt laktunk még el-el viseltük egymást, mivel ritkán találkoztunk, de így nagyon nehéz... Próbálom nagyon minimalizálni vele a kapcsolat, amennyire csak lehet.
A férjem a szüleimmel hát mit mondjak egy darabig nem volt gond, de aztán mindig volt valami nézeteltérés közte és édesapám között, szerinte édesapám mindenbe beleszól (szerintem nem igaz, mindig tanácsot ad, csak egy kicsit túl nyers, de ilyen mindenkivel).
Szóval eljöttek a szüleim hozzánk látogatóba (az évek során soha nem találkoztak anyatársal a sok km miatt). Első napi találka megvolt, minden rendben zajlott. Anyósom meghívott minket meg az összes testvérét és családját vasárnap egy ebédre (ez minden vasárnap így működik) ahova úgy döntöttem, hogy nem megyünk el, mert nagyon kicsi a hely és soha nem férünk el rendesen, a férjem legelőször beleegyezett, aztán innen kezdődött a mai napig tartó cirkusz. Vérig sértődött ő és a családja is, hogy mi nem mentünk el(a szüleim nem is tudtak a meghívásról) azóta úgy bánik a szüleimmel, mintha valami kapcák volnának.
Nagyon rosszul érzem miatta magam, annyi km megtettek, hogy itt legyenek és a férjem meg nem is szól hozzájuk.
Én több oknál fogva már sokszor gondolkoztam a váláson, mert nagyon nehéz nekem ez a helyzet, hogy egyáltalán nem egyezünk, és nem is úgy tűnik, hogy ez javulni fog. De akkor eszembe jut a kisfiam, aki miatt tűrok mindent, nagyon apás, nagyon szereti az apját és ha mi elválnánk és én visszaköltöznék Romániába, ritkan látna az apját és az nagyon megviselné őt. Voltunk otthon egy párszor a férjem nélkül 1 2 hétre, és ilyenkor is nagyon megviselte őt az apja hiánya.
Annyira tanácstalan vagyok és annyira egyedül érzem magam. Nem tudom mi volna a jó megoldás.
Olyan buta vagy... nem csoda , hogy utal anyosod. Egy ilyen novel mint te en se szivesen toltenek idot. Csak az jo amit te mondasz. Nem veszed eszre, hogy mindenki szerint te voltal a bunko ebben a szituban. Tok mindegy mi volt eddig. Most taho voltal, hat viseld el.
A gyerekedet meg nem viheted ahova akarod , tevedesbe vagy. Nyaralni viheted, de lakni nem.
Ott laktok abban a laza, napsütéses országban és nem tudjátok megbecsülni.
Nagyon amatőrök vagytok az élethez.
Szerintem is bunkó voltál a szüleivel, és a halálesetes sztoridat sem látom még mindig olyan horrornak, ahogy be szeretnéd állítani, de nem is ez a lényeg.
Itt az a fontos, hogy megromlott a házassagod a férjeddel, utálod a családját, és menekülni akarsz onnan. Teljesen lényegtelen, hogy te vagy-e a hülye, a férjed, az anyósodék vagy a szükeid, úgy tűnik, hogy ez nem akar nektek menni együtt.
A megoldásnak a válás tűnik, de egyetértek azokkal, akik szerint nem léphetsz le a gyerekkel apuka nélkül, mert ha feljelent, kb. még neki is ítélhetik a gyereket.
Szóval puhatold ki a férjednél és egy jogásszal is, hogy válás esetén mit tudsz tenni, mibe hajlandó beleegyezni apuka, és mibe köteles beleegyezni a törvények alapján.
"Te azt csak hisztinek nevezed, ha a férjed egy halál eset után tiltott dolgokat fogyasztana? Hogy ő feldolgozza a halált és szarik rá, hogy ott a pár hetes gyerek, inkább az alkoholt meg egyéb ínyenc dolgokat használ?"
AKkor ezt nem halálesettel kapcsolatos problémának nevezzük, hanem alkohol és drogproblémának.
Képzeld, a távolabbi rokonságban van egy pasi, aki egy japán csajt vett nőül. Ott volt az esküvőjük is, és a pasi szülei legyőzték ezt az akadályt is. Sőt, a mamákat is vitték magukkal, mert még nekik is fontos volt az unokájuk boldogságát látni. Gondolom benned nem volt annyi, hogy a repülésfóbiás anyósodnak kedvezzetek…
Pedig a Miskolc-Tokio járat nem egykörös és nem 800 km… De hány másik ilyen kapcsolat van, ahol a felek tisztelik egymást annyira, hogy bemutatkoznak a másik családjának! 9 év alatt anyádéknak sose jutott eszébe, hogy hát kisjányom mégis milyen emberek ezek?!
A másik: ha narkózik meg piál a férjed, tessék jelenteni a gyerekvédelemnek. Gondolom ott se jár állami kitüntetés az ilyenekért. Bár jobb lenne, ha keresne egy szakembert, aki segít feldolgozni a gyászát, meg a tényt, hogy egy napraforgó pcsát csinált fel és vett feleségül, annyi annyiba se veszi, hogy őszinte legyen vele és kibeszéli a neten…
Azt írod, hogy alig pár hete vagytok a spanyolok közt, a gyerek egy éves és a születése óta vannak a gondok. Komolyan odamentél az anyósodékhoz egy piás-drogos pasival a semmi közepére egy pici babával?! Hülye vagy te, vagy mi? Álltál volna a talpadra, hogy szoszi tesó vagy leállsz (nem leszoksz, mert leszokott drogos nincs), vagy Isten áldjon, börtönrács.
Bár az is érdekes, hogy nem a szüleid vesztette el, akik a legközelebb állnak hozzá, meg gondolom nem is valamelyik testvérét és mégis belebolondult..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!