Anyós-após probléma. Tanácstalan vagyok. Mi volna a jó döntés?
Sziasztok, hosszú lesz, de Megprobálok összeszedett lenni,csak annyira kivagyok most és nincs senki akinek elmesélhetném vagy kiönthetném a szívem.
Szóval adott egy férj akivel 3 éve vagyunk házasok és egy 1 éves gyerek.
A mi kapcsolatunk az utóbbi időben nagyon megromlott, próbálkoztunk megjavítani, de eddig sikertelenül.
A férjem spanyol, egy pár hónapja költözünk Spanyolországba, eddig különböző országokban éltünk a munkája miatt. Én Romániában születtem, az egész családom ott él, és innen kezdődne a történet.
Én anyósomnal egyáltalán nem jövök ki jól, amíg nem itt laktunk még el-el viseltük egymást, mivel ritkán találkoztunk, de így nagyon nehéz... Próbálom nagyon minimalizálni vele a kapcsolat, amennyire csak lehet.
A férjem a szüleimmel hát mit mondjak egy darabig nem volt gond, de aztán mindig volt valami nézeteltérés közte és édesapám között, szerinte édesapám mindenbe beleszól (szerintem nem igaz, mindig tanácsot ad, csak egy kicsit túl nyers, de ilyen mindenkivel).
Szóval eljöttek a szüleim hozzánk látogatóba (az évek során soha nem találkoztak anyatársal a sok km miatt). Első napi találka megvolt, minden rendben zajlott. Anyósom meghívott minket meg az összes testvérét és családját vasárnap egy ebédre (ez minden vasárnap így működik) ahova úgy döntöttem, hogy nem megyünk el, mert nagyon kicsi a hely és soha nem férünk el rendesen, a férjem legelőször beleegyezett, aztán innen kezdődött a mai napig tartó cirkusz. Vérig sértődött ő és a családja is, hogy mi nem mentünk el(a szüleim nem is tudtak a meghívásról) azóta úgy bánik a szüleimmel, mintha valami kapcák volnának.
Nagyon rosszul érzem miatta magam, annyi km megtettek, hogy itt legyenek és a férjem meg nem is szól hozzájuk.
Én több oknál fogva már sokszor gondolkoztam a váláson, mert nagyon nehéz nekem ez a helyzet, hogy egyáltalán nem egyezünk, és nem is úgy tűnik, hogy ez javulni fog. De akkor eszembe jut a kisfiam, aki miatt tűrok mindent, nagyon apás, nagyon szereti az apját és ha mi elválnánk és én visszaköltöznék Romániába, ritkan látna az apját és az nagyon megviselné őt. Voltunk otthon egy párszor a férjem nélkül 1 2 hétre, és ilyenkor is nagyon megviselte őt az apja hiánya.
Annyira tanácstalan vagyok és annyira egyedül érzem magam. Nem tudom mi volna a jó megoldás.
válasza:"Most sokkal kisebb baj a gyereknek a változás, mint 10-15 év múlva."
Így van, mert 15 év múlva a Spanyolorszban szocializálódott, spanyol anyanyelvű gyerek semmiképpen nem akar egy idegen kelet-európai országba költözni.
válasza:Komolyan és még azokat nézik h*lyének akik szerint fontos hogy előbb megismerd a parodat és ne 1 év után vállalj gyereket meg házasodj össze!! Egyébként ha már ennyire fontos volt hogy szulj egy gyereket a férjednek ilyen hamar akkor nézz egy kicsit magadba mert ebben a szituációban te voltal a bunkó, kifogásokat és problémát kreálsz ahelyett hogy élveznéd az új helyet ahol élsz és hálás lennél hogy vagytok egymásnak. Nem kell benne ragadni egy rossz kapcsolatban, de ha már ezt a férfit választottad hogy gyereket szüljél és a felesége legyél, ideje lenne tényleg dolgozni rajta! Lerí az írásodból hogy eleve negatívan állsz az egészhez es menekülnél mert az kevesebb munka es magadba sem kéne nézned…
Biztos hogy mind a kettőtöknek vannak hibáik, de ennyi idő alatt egy pici gyerek mellett konkrétan időt sem hagytátok magatoknak összecsiszolódni…
válasza: válasza: válasza:Ne haragudj, azért itt veled is van baj rendesen. Te nem bírod az anyósod, de azért a férjednek bírnia kellene a te apád, aki saját bevallásod szerint is mindenkinek kéretlen tanácsokat osztogat (ergo beleszól, igen).
Az ő családja meghívja a szüleidet kedvesen, ha már eljöttek, és te (nem ti, te) bunkó módon elutasítod, mintha nem bírtatok volna ki egy alkalmat kicsit szűkebben. Te vagy a főnök a családban, hogy csak te döntesz?
Azért te is kavarod a sz*rt rendesen, ne haragudj.
válasza:Amióta világ a világ, a különböző kultúrákban a közös ebéd vagy vacsora, a meghívás, mindegy hogy családi vagy diplomáciai, mindig a kapcsolatok szorosabbá válását volt hivatott összekovácsolni. Ha ezt valaki megtagadja -mindegy milyen ok miatt, -az sértődéshez vezet, mert ez elutasítást jelent.
Teljesen érthető a reakciójuk.
válasza:Sokadik alkalommal kiírt kérdés!
Mégis mit vársz a valaszadóktól?
Egy kicsit tisztázzuk a helyzetet.
A gyerek 3x volt Romániában, nem értem ebben mi a kamu, vagy a hihetetlen. Egy 1 éves gyerek nem repülhet? Csak otthon kell üljön?
A másik dolog a férjemmel 9 éve vagyunk együtt, ebből 3 éve házasok, tehát nem a semmire szültem a gyereket. A kapcsolatunk a gyerek születése után romlott meg különböző okokból.
Harmadik dolog... Anyós szombat este hívta a férjem, nekem azután szólt és mind a Ketten úgy gondoltuk, hogy jobb ha nem megyünk el, vasárnapra reggelre változott a semmiből a férjem véleménye és onnan kezdődött a cirkusz.
Es kedves utolsó válaszoló nem tudom, milyen sokakid kérdésről beszélsz, valakivel nagyon össze keversz.
válasza: válasza:Nézd, te jöttél a kelet balkánról, a patriarcha apád mellől, a férjed pedig a matriarcha, családcentrikus közegből.
Olyan szintű kultúrális különbség ez köztetek és a családotok között, ami láthatóan áthidalhatatlan.
Annyi eszed lehetne, hogy évek alatt felmérd, hogy a spanyoloknál (mint ahogy az olaszoknál is) a családi együttlét, meg a közös kajálás szent és sérthetetlen.
Ha meghívtak, menni kellett volna, nem neked kellett volna eldöntened, hogy bírják-e hellyel.
A lényeg: egy olyan mélyen gyökerező kultúrális, családi hagyományma tiportál bele, ami számukra óriási sértés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!