Anyós-após probléma. Tanácstalan vagyok. Mi volna a jó döntés?

Sziasztok, hosszú lesz, de Megprobálok összeszedett lenni,csak annyira kivagyok most és nincs senki akinek elmesélhetném vagy kiönthetném a szívem.

Szóval adott egy férj akivel 3 éve vagyunk házasok és egy 1 éves gyerek.

A mi kapcsolatunk az utóbbi időben nagyon megromlott, próbálkoztunk megjavítani, de eddig sikertelenül.

A férjem spanyol, egy pár hónapja költözünk Spanyolországba, eddig különböző országokban éltünk a munkája miatt. Én Romániában születtem, az egész családom ott él, és innen kezdődne a történet.

Én anyósomnal egyáltalán nem jövök ki jól, amíg nem itt laktunk még el-el viseltük egymást, mivel ritkán találkoztunk, de így nagyon nehéz... Próbálom nagyon minimalizálni vele a kapcsolat, amennyire csak lehet.

A férjem a szüleimmel hát mit mondjak egy darabig nem volt gond, de aztán mindig volt valami nézeteltérés közte és édesapám között, szerinte édesapám mindenbe beleszól (szerintem nem igaz, mindig tanácsot ad, csak egy kicsit túl nyers, de ilyen mindenkivel).

Szóval eljöttek a szüleim hozzánk látogatóba (az évek során soha nem találkoztak anyatársal a sok km miatt). Első napi találka megvolt, minden rendben zajlott. Anyósom meghívott minket meg az összes testvérét és családját vasárnap egy ebédre (ez minden vasárnap így működik) ahova úgy döntöttem, hogy nem megyünk el, mert nagyon kicsi a hely és soha nem férünk el rendesen, a férjem legelőször beleegyezett, aztán innen kezdődött a mai napig tartó cirkusz. Vérig sértődött ő és a családja is, hogy mi nem mentünk el(a szüleim nem is tudtak a meghívásról) azóta úgy bánik a szüleimmel, mintha valami kapcák volnának.

Nagyon rosszul érzem miatta magam, annyi km megtettek, hogy itt legyenek és a férjem meg nem is szól hozzájuk.

Én több oknál fogva már sokszor gondolkoztam a váláson, mert nagyon nehéz nekem ez a helyzet, hogy egyáltalán nem egyezünk, és nem is úgy tűnik, hogy ez javulni fog. De akkor eszembe jut a kisfiam, aki miatt tűrok mindent, nagyon apás, nagyon szereti az apját és ha mi elválnánk és én visszaköltöznék Romániába, ritkan látna az apját és az nagyon megviselné őt. Voltunk otthon egy párszor a férjem nélkül 1 2 hétre, és ilyenkor is nagyon megviselte őt az apja hiánya.

Annyira tanácstalan vagyok és annyira egyedül érzem magam. Nem tudom mi volna a jó megoldás.