A férjemmel nagy volt köztünk a feszültség, ezért - szerintem jogosan, bár lehetett volna diplomatikusabban - meghúztam egy határt, amiben a férjem még jól be is kavart és most a párom családja teljesen meg van rám sértődve?

Érdekes azt látni, hogy kiből milyen indulatokat váltott ki a kérdés, van, aki az anyós, van aki a férj, van aki a kérdező hozzáállását vitatja. De nekem mégis az a legfurább, hogy ebben a "családmodellben" hogyan tud maga a család, mint "intézmény" működni. Mintha mindenki csak egy eleme lenne az egésznek, aki a saját igazát nézi és bizonygatja, de igazi megnyílás, a problémák átbeszélése nincsen meg. Ez a szomorú ebben az egészben, hogy egy anyós-meny kapcsolat annyira van elmérgesedve, hogy eljutottak odáig, hogy egy ilyen dolog miatt nem beszélnek egymással. Egy nyomorult színházjegyről vagy akármiről beszélünk, nem egy elherdált lottónyereményről, megcsalásról, erőszakról. Anyós rosszkor akart jó fej lenni, a kérdező láthatóan a saját igazát pörgeti, a férj / apa pedig meghunyászkodva várja a megváltást, hogy majd rendeződik ez magától.

Én azt gondolom, hogy ha a kérdező nem tud anyóssal leülni, akkor a férjnek kell odalépnie, bár ez sem egy ideális megoldás. Leülni és elmondani az anyjának, hogy figyi, ez így most nem fog működni, nem kérünk jótanácsot, majd mi tudjuk, mi hogyan van. Érdekes, hogy nekem anyósom egyetlen egyszer tett megjegyzést arra, hogy nem kéne a kisfiamat babusgatnom 0-24, akár fel is moshatnék (akkor volt a fiam 6 NAPOS), a férjem azonnal a helyére tette. Kicsit húzta a száját, de megbékélt, én meg nem vettem a hülyeségeiről tudomást, pont amiatt, mert tudtam, hogy ha adom alá a lovat, egy idő után csak jobban fogja tolni.

Szomorú azt látni, hogy egy egész család berág valakire egy ilyen hülyeség miatt. Nyilván a kérdezőnek is vannak hibái, ez látható-olvasható, anyósnak is, a férjnek is. Ebben a soktényezős dologban egyetlen egy dolog marad csak el, a tiszta, őszinte, nyílt kommunikáció, aminek tök egyértelműnek kéne lennie ennyi idősen, szülőként, egy egészséges, jól működő családmodellben, de ez abszolút nem az szerintem.

Szoptatós anyukának nem illik ilyen ajándekot venni !

Kikellett volna kérni a véleményed, ferjed is megéri a pénzét, az helyett, hogy melletted állna ki inkább az anyjának ad igazat.

Es igen a duzogásukkal manipulalni akarnak ráderőltetni az ő akaratukat.

Ebbe az ajándekba egy csepp jóindulat , sem figyelmesség nincs !

"Utána a férjem (mikor még mindig fasírtban voltunk) még meg is magyarázott valamit, hogy mivel van bajom, meg felhozta neki azon lista eszébe jutó elemeit, amiket már hónapok óta kérek, hogy beszéljen meg vele."

Mit mondott a férjed? Mi minden van a problémalistán? Min vesztek össze valójában? Mert ez a nyolc oldalnyi kommentáradatban sem derül ki a válaszaidból, pedig valószínűleg itt van a kutya elásva, nem az iszsz babánál meg a színházjegynél. Az csak a gyújtózsinór volt, maximum.

"(Mármint nyilván nem rosszból, de ugye megvette időpontra a jegyet és felajánlotta, hogy jönnek vigyázni az unokára).

Nem gondolom, hogy kifejezetten rosszból csinálta, ha nem szoptatnék, akkor nagyon figyelmes ajándéknak is gondolnám."

Igen? Én baromira nem. És én gyerekmentes vagyok, de nekem ne adjanak időpontra szóló dolgokat. Majd én eldöntöm, nekem mikor jó.

Mellesleg jól értem, hogy ez az első karácsony a babával? Talán nem kéne ennyire ráfeszülni a hagyományokra, hanem újratervezni az egészet, mert már ott a pici is. Ha másért nem, miatta szedd össze magad és állj ki magadért.

Nem értem a sértődés okát senki részéről.

A probléma a rossz viszony valójában, hogy nem kedvelitek egymást. Nem fog megváltozni ez, mivel apróbb vétkek miatt is konfliktus lesz valaki részéről. Elnézést, hogy kritikát írok, de én így látom. Empátia kéne, a szoptatós mamáknak is néha ki kell mozdulni. Azt sem értem ő miért sértődött meg azon, hogy szóvá tetted nem tetszik az ajándék. Én ilyeneken nem akadok fel . De ez én vagyok. A férjed egy zéró. Kívánok Karácsonyra szép családi ünnepet.