Feszültség a férjem és a családom között, mit tanácsoltok?
Évek ota feszült a viszony a férjem, a szüleim és a bátyám között, ami részben annak köszönhető, hogy a családom eleve ellenségesnek, unszimpatikusnak találta az akkor még csak, mint barátként bemutatott férjemet, másrészt pedig annak, hogy a férjem (nem tudom, hogy a barátságtalan fogadtatás hatására-e, nem tudom, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás) sznob és lekezelő módon bánt velük.
Azonban egy jelentős esemény nemrégiben változtatott a férjem magatartásán, most már igyekszik barátságosan és normálisan kommunikálni velük. Mindennek ellenére a tesóm és a szüleim sem hajlandóak nyitni felé, többszöri bocsánatkérés és látható megbánás után sem. Megértem, teljes mértékben, hogy annak idején megbántotta őket, de azért igenis ők is hunyók a dologban, én pedig megőrülök a folyamatos kioktatástól, levegőnek nézéstől, civakodástól, egymás háta mögött való mutogatástól és morgolódástól két gyerek mellett. Boldog lennék, ha anyuék nem csak akkor jönnének át segíteni vagy csak úgy látogatóba, ha a férjem nincsen otthon, és nem kéne hallgatnom a szidalmakat és rosszindulatú megjegyzéseket.
Pedig a férjem tényleg kitesz magáért, csodálom, hogy ez most ennyire fontos neki és örülök, nagyon örülök, hogy annyi év próbálkozása és általam indított békítő hadjárat után végre ő is belátta, hogy ez így semmikeppen sem mehet tovább. Egyedül a többiek zártsága miatt bánkódom.
Aki ilyen helyzetben volt vagy van, mit tudott tenni az ügy érdekében? Lehet-e egyáltalán tenni valamit, vagy hagyni kell, majdcsak történik valami? Hogyan győzzem meg őket és mutassam meg a szüleimnek illetve a bátyámnak, hogy a férjem igenis megváltozott?
Mivel a férjeddel élsz, a férjed mindent megtesz a békülésért, ezért neked teljes mellszélességgel ki kell állnod mellette.
Kérd meg a rokonaidat, hogy amennyiben a férjed és a te otthonodba belépnek, onnantól kezdve a férjedre egy rossz dolgot sem mondhatnak, mert tiszteletlenség és bunkóság valakit a háta mögött a saját otthonában szidni.
És következetesen minden esetben a férjed mellé állni.
Ha tényleg szeretnek a rokonaid, és a férjed tényleg ennyire megváltozott, akkor a rokonaid remélhetőleg alkalmazkodni fogni.
Én sem bírom a férjem anyját, okom is van rá, de ezt soha nem éreztetem, a férjemnek meg pláne nem szidom.
A házasoknak egymás mellett a helyük, helyesen gondolod.
Én is azt kérnék a rokonoktól, hogy hagyják abba a jelenlétedben a PÁROD fikázását, nem tűröd senkitől se.
Az valóban első és alapvető lenne hogy ha elkezdik előtted szidalmazni a férjedet, határozottan de tisztelettudóan kiállsz mellette.
Lehet nem is tudod mekkora kárt okozhatnak ezzel.
Nálunk is hasonló volt a helyzet, az anyósom nagyon nem csípett. Engem igazából nem érdekelt, miután nem tettem neki semmi rosszat. Viszont egy idő után nem is mentem hozzá. A párom egyedül vagy a gyerekkel bármikor mehetett...
DE! Az igen bosszantó volt amikor a párom egy-egy ilyen látogatás után napokig érezhetően máshogy viselkedett, hidegebb lett. Hatottak anyuka szavai :-(
Ilyenkor jobban nehezteltem páromra is, mert nem állt ki mellettem.
De hogy az elfogadásért mit lehetne tenni? Nehéz kérdés. Azon kívül hogy beszélsz szüleiddel, sokat nem. Aztán vagy eljut az üzenet, vagy nem.
Nekem tapasztalatom, hogy idősebb korban már egyre nehezebben jutnak el ezek az üzenetek. Már meg vannak "kérgesedve", nem tudnak (nem hajlandóak) megbocsátani, átgondolni, újraértelmezni dolgokat...
Én már rég ötször változtam, túltettem magam bizonyos dolgokon, átértékeltem, mikor pl. a szüleim még mindig 10 évvel ezelőtti sérelmeken rágódnak és eszük ágában sincs megbocsátani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!