Ti hogy viselitek hogy anyád és a párod szóba se áll egymással? Jó nagy a feszültség. Nehezen viselem.

Talán nem kéne egy házban laknotok... Basszus.

Ja, tehát anyád nyakára vállaltatok gyereket, az ő házába... nem kéne pattogni, vagy le lehet lépni, ha valami nem okés.

Ember, Ti normálisak vagytok? Egy anyóssal együtt élni úgy, hogy valamelyik fél (gyerek vagy a pár) nem kedveli egymást? Meg mi az, hogy az anyád és legyenek köszönőviszonyban? Örülj, hogy nem penderített ki Téged a párod azért, mert ráerőltettél egy ilyen házisárkányt és azt akarod, hogy köszönjön neki? Én is gyűlölöm a barátom családját, nyáron össze is költözünk, de az én barátom szépen elmagyarázta, hogy nyárig ad időt a szülőknek (ekkor fejezzük be a sulit és kereshetünk rendes munkát), ha addig nem jönnek személyesen hozzám bocsánatot kérni, akkor megszakítja velük a kapcsolatot, de addig havonta egyszer hazajár az albérletünkből (ameddig nem fajult el a helyzet, hetente egyszer hétvégére hazajárt), hogy meglátogassa őket, de mivel állandóan szitkozódnak, így nem nyárig se fognak kitartani! Hidd el, akármennyi barátnő lett volna, egyik se lett volna jó neki, cölibátust fogadhattál volna, ha a párod nem jelenik meg a porondon és ennyi minden után kitart melletted, úgyhogy inkább tedd össze a két kezed és gyűjtsetek saját lakásra! Nincs olyan, hogy de mégis csak anyuci, ha normálatlan, akkor észhez kell téríteni, ha pedig nem megy, akkor szépen lassan megszakítani a kapcsolatot vagy eldönteni, hogy melyik a fontosabb: az anyukád vagy a párod! Vagy elköltöztök és Te látogatod, Ő meg nem, még ez lehetséges, ha ennyire anyucis vagy.