Idegesít anyósom hogyan próbáljam elfogadni?
Több oka van annak h idegesít:
1., Nem tudta eltartani magát mert megszűmt hirtelen minden munkája így beköltözött hozzánk pont mikor gyerekünk született és mi fizettünk rá mindent hónapokig. Most már van jövedelme de nem sok...amikor gyűjtött pénzt megjegyeztem neki h jó lenne ha visszaadná aztaz összeget nagyjából (mivel n írtuk) amivel "tartozik". Nem tetszett neki a dolog, mivel sokallotta, aztán amikor mondtam h akkor ha szted sok számoljuk át együtt mégegyszer...erre azt mondta hagyjuk.
Nem kértem vna vissza, de a gyerek mellé még öt is el kellett tartani a gyesből és a férjem fizetéséből úgy h a férjemnek is pont megfelezték a munkaidejét.
És ahogy anyósomnak lett fizetése, bevásárolt magának, míg én az alap dolgokat nem tudtam megvenni magamnak mint pl.: sapka, sál (télen)
2.: Ahogy megszületett a gyerek stresszelt mindennel: megfázik, kiszárad, sunyin vizet öntött a tejbe 5 naposnak amikor mondtam h ne tegye...azt mondta h: De túl sűrű a tejed.
3.Az első hetekben állandóan ő fogta, ringatta, büfiztette, altatta..már nála jobban megnyugodott mint nálam, hiába mondtam h nem akarok pihenni, a gyerekemmel akarok foglalkozni, ő kivette a kezemből és elküldött aludni. persze nem mentem, jeleztem neki azzal h leültem a kanapéra és idegesen rángattam a lábam. ekkor rájött és kicsit többet engedte h fogjam...a sajat gyerekem. nevetséges. a végén annyira idegesített h 2 hétig szinte csak lisilni mentem ki a szobából h ne tudja elvenni.
4.,Olyan szerencsétlen...mindig kiönti a poharából a vizet, kávét, tejet, a tányér mellé eszik...
5. mindig bolhából elefántot csinál, egy tök egyszerű dolog pl.: vezet, találunk egy kb 5 méter hosszú parkoló helyet a járda mellett, erre megáll mellette h vajon befér-e, ide álljon-e a kis 2 méter hosszú kocsijával. és legalább 1 percig ezen gondolkozik. és majdnem minden apró dologból ilyen nehéz ügyet fabrikál...nagyon lefáraszt az h ezt mosolyogva türelemmel bírjam.
Úgy érzem sose fog külön válni az utunk. Nekem nincs türelmem se hozzá se kedvem...párszor már elszakadt a cérna és veszekedtünk is.
Nem tudom mit tegyek h ne legyek feszült ahogy meglátom.
Sokszor úgy érzem h ezt mondanám neki a magamét cenzúrázatlanul, de nem tehetem. ezzel mégtöbb feszkó gyűlik bennem.
Amúgy jószívű, jót akar, csak sunyin csinál olyanokat amire azt hiszi jót tesz de pont h nem, mert régi korban rekedt tudása van és nem fogja fel h ez nem így van.
Azt kihagytam h a fiát teljesen kiszolgálja, ha tv-zik a párom és szomjas lesz: anya hozol inni?
és anya ugrik.
régen nem ilyen volt, míg külön éltünk mosogatott, mosott, kiszolgálta magát mert sokat dolgoztam muszáj volt neki.
akkor az első 3-4 hónapban mindent az anyós csinált a hazban (főzés mosás) segíteni akart, értem de ezzel nem azt érte el, hanem azt h én tök haszontalannak éreztem magam...persze mondtam h hagydegcsinálom de mondta h neeem neem ülj le. Sose voltam kiszolgálva, nekem ez nem kellett, meg is mondtam neki az egyik vitanál, amikor közölte h kinyalta a valagamat (szó szerint) én meg mondtam neki h mert annyira akartad.
És amikor páromnak mondtam h hozzon vizet, vegyen kenyeret vigyázzon a gyerekre...válasza:
anya! vigyél vizet legyszi neki, vegyél kenyeret, és vigyázz a gyerekre.
Nem mondhatom neki h menjen el mert nem tudja magát eltartani..
Ja egyébként meg meg is jegyezte anyós:
nálam jobban megnyugszik mint nálatok (és nevetett...)
pont ezt mondtam a páromnak, h olyan érzésem van mintha anyáddal lenne kapcsolatom...
Én úgy veszem ki a szavaidból, hogy kettőtök közül te veled van a nagyobb baj.
Tolerancia nulla!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!