Miért olyan nehéz az együttélés? Miként ne legyek idealista és próbáljam meg elfogadni azt, hogy semmi sem tökéletes?

Kétszer próbálkoztam meg ilyen depresszív, nyafka, negatív, energiavámpír, elégedetlen nővel, mint te.

Soha többet.

Ma már kilométerekről kiszagolom ezt a fajtát.

Aki nem képes ereje teljében rendbe hozni, normalizálni az életét, arra csak pazarolnám az időmet. Engem erre tanított meg az elmúlt 20 év.

Szerintem alapvetően nem nehéz az együttélés, nekem tök természetes, de valószínűleg azért, mert összepasszolunk a párommal. Nálatok inkább kardinális problémák vannak, amik nem feltétlenül az együttélés számlájára írhatóak, hiszen te magad is írtad, hogy már amikor távkapcsolatban voltatok, akkor sem ment zökkenőmentesen.

Ha így érzed magad, nem lenne gyengeség a pszichológus. Próbáld úgy felfogni, hogy egy objektív személy, akinek bármit elmondhatsz és még tanácsot is fog nyújtani neked.

Bár a legtermészetesebb az lenne, ha párod állna melletted ebben a nehéz időben.

3. válaszoló vagyok. A párom és köztem 12 év van, de fontos tudni, hogy azért eléggé közösek a célok, érdekek, vágyak, tervek.

Nálatok mik a gondok? Mik okozták a veszekedéseket anno és most is?

Minden bántás nélkül, egyet kell értsek a 2 es válaszolóval. A hiba benned van, de ezt szerintem tudod is.

27 évesen ereje teljében van az ember ilyenkor nem létezik olyan hogy valamire nincs időd meg energiád. Kötelezettségek? Igen 27 évesen már lehet mondani hogy felnőttél és vannak kötelezettségeid, ez ezzel jár, akár menekülsz előle akár nem.

Azért azt megkérdezném mit dolgozol és mennyit?

Fiatal korodban mennyire élted ki magad?

Családi tragédiákon túl vagy?

Van olyan dolog ami feltölt?

Tudod mi a vicces?

Sokkal inkább olyan vagy, mint amilyenek leírtalak, mint amennyire hinnéd, hogy nem vagy.

Ideális kapcsolat...

Aki ilyen Oravecz-Popper-Coelho háromszögben nőtt fel, az mindent a vágyálmaival fog ütköztetni... kivéve saját magát, mert a saját hibáit és értékét valahogy nem szándékozik reálisan látni.

Ráfogod, hogy erős személyiség vagy(még a rossz tulajdonságod is jó tulajdonság, mint valami elbasxott állásinterjún a joker válasz, nevetséges).

Egy kapcsolat egy centtel sem ér többet, mint amit beleteszel. Mástól várod a csodát, a boldogságodat.

A srácod meg köztem annyi a különbség, hogy ő azt hiszi, hogy még érdemes lapot kérnie egy ilyen "leosztáshoz", én viszont tudom, hogy nem.

Vannak rajtad kívül teljesen normális, élhető, kiegyensúlyozott nők is és ez lesz a te fajtád veszte. Idő kérdése csak és rá fog jönni ő is, hogy létezik a jobb, az élhetőbb, a reálisabb és nem mellesleg boldogabb.