Elneveznéd a gyereked a férjed halott húgáról anyósodék kérésére?

"Elneveznéd a gyereked a férjed halott húgáról"

El, ha pl. NEKEM tetszik az adott név, vagy én is ismertem és kedveltem az elhunytat.

"anyósodék kérésére?"

Na így viszont biztosan NEM!

Kérdező, anno mi a kislányom apukájával a következő dolgokat szögeztük le a névadással kapcsolatban: 1. Egymás nevét nem adjuk, ha valamelyikünk családjában akad xy név, ami tetszik, az viszont szóba jöhet, de semmiképp nem olyan ideológia alapján, mint nálatok, hogy valakinek a tiszteletére, csak olyan formában, hogy pusztán azért, mert családtag neve, nem zárjuk ki. 2. Senkinek nincs beleszólása rajtunk kívül, tippet sem fogadunk el, ha megvan a név biztosra, közöljük a barátokkal, családtagokkal. 3. Listaírás külön-külön, amit összevetünk, és van mindkettőnknek vétójoga, azaz, ha a másik listájáról nagyon nem tetszik egy név, akkor kizárjuk, és egyébként is próbálunk mindkettőnknek minél jobban tetszőt találni. Ez nagyon nehezen ment a lányneveknél, a bent maradtak nem voltak az igaziak valamelyikünk számára, többször átnéztük még az utónévkönyvet, és akkor találtunk olyat, ami eredetileg egyikünknél se szerepelt, csak nálam a rövidebb alakja, és végül mindketten beleszerettünk.

Összefoglalva: A szülők döntsék el, mi legyen a név, és valamelyik fél véleménye szerint gáz nevet nem adunk!

Nem.

Valamint azt is meggondolnám, mennyire lehet anyós része az unoka életének?

Nem azt mondom, hogy tiltani kell tőle, de félnék, hogy a gyereket gondolná az elhunyt lányuk pótlékának.

"a tinédzserek ... olyan szervi változásokon mennek keresztül, hogy elég pár rossz szó, hogy ellenreakcióként valami ostobaságot csináljanak"

Na azért így sem normális dolog kezelni a tinédzsereket, hogy a szervi változások (mi? hogy megnő a mellük meg szőrös lesz a lábuk, mint mindenki másnak?) miatt úgy bánunk velük, mint a hímestojással, rájuk se merünk szólni semmiért, semmit se teszünk szóvá, nehogy a vonat alá ugorjanak...

Nem a semmiből lesz tini senki sem: ha pici korától folyamatosan foglalkoznak vele a szülei, akkor nagyon jól fogja tudni, hogy mi történik vele (is, mint mindenki mással), így nem traumaként fogja megélni, hogy ő is átesik a kamaszkoron, hanem ugyanolyan természetes folyamatként, mint hogy előbb oviba járt, aztán meg iskolás lesz.

Engem ok nélkül bántottak általánosban, mégsem jutott volna eszembe anorexiásnak lenni vagy vonat alá ugrani. Függ attól is, kinek milyenek a szülei, a családi környezete, mennyire támogatják. Egy anorexiást általában leszrnak, bár van, amikor a túlzott aggódás okoz ilyet, mert a tini kalitkában érzi magát.

Ez meg: "

"a tinédzserek ... olyan szervi változásokon mennek keresztül, hogy elég pár rossz szó, hogy ellenreakcióként valami ostobaságot csináljanak"" - itt nem pár rossz szórol van szó. Vagy jóval többről, vagy eleve probléma van, mert nagyon menő dolog a másik bsztatni sokak szerint. Na a bullykat is agyon kéne csak csapni.

79

És miért? Erőszakos anyósékról van szó. Hiába második név lenne, tuti, hogy nem az első néven szólítanák.

Pl Kamilla Zoé lenne a kislány, mert a Kamillát választották a szülők, Zoé meg a tesó volt, akkor nem a Kamilla, hanem a Zoé néven neveznék. Nem kell ilyen hülyeséget csinálni.