Miféle kérdés az egy gyerektől, hogy "Van szobád?"

37

Köszönöm a válaszodat. Szerintem pedig így lehet megoldani "jól" ahogy mi csináljuk. Idáig semmi jel nem mutat arra, hogy a gyerek rosszul érezné magát, vagy privátszférára vágyna. Később lehet, de ilyen kicsi korában még nem. Sőt én azokat a gyereket szoktam sajnálni, akik ki vannak téve egy szobába már néhány hónapos koruktól. Sőt mondok egy titkot: még saját ágya sincs, illetve nem használja, mert egy nagy franciágyon alszunk...😦🤫 És szerintem pedig a két gyerek közti nagy korkülönbség gázabb, mint hogy egy szobában kelljen lakniuk. De ahány ház annyi szokás. Én viszont nem állok le beszólogatni, meg kioktatni, még egy anonim fórumon se, nemhogy sunyiban a gyerekhez szólogatva.

De 43, az hol van még és hogy mit csinálunk addigra senkire se tartozik itt, és még mindig csak annyi volt a kérdés, hogy anyós gcizni akart-e velünk vagy nem. És nem az, hogy én reagálom-e túl, vagy sem, hanem az, hogy őneki mi volt a szándéka.

Btw. Akik itt annyira kardoskodnak a privátszféra mindenek előtt való fontossága mellett, azok amúgy óvodába se fogják járatni a gyereket? Vagy nem járt? Mert ott aztán a hét 5 napján napi 8 órában nulla privátszférája van a gyereknek. És még csak nem is a testvérével kell együtt aludnia, hanem 30 másik gyerekkel. Még csak azt se csinálhat, amit akar, nemhogy arról döntsön, hogy elvonul-e vagy sem. Vagy ha egyetemre megy a gyereketek majd, akkor fix, hogy nem megy koliba, és fizettek neki legalább egy (külön!) albit? Mert koliban is sérül ám a privátszférája, meg a lakóközösségben is. Oda is nehézkes ám felvinni valakit. Remélem mindezt átgondoltátok gyerekvállalás előtt, és nem vállaltok felelőtlenül gyerekeket... Hmmmm?