Miféle kérdés az egy gyerektől, hogy "Van szobád?"

"Most 2,5 éves, a másik még meg sincs"

Ja, akkor minek is kéne előre gondolkodni, tuti nem fog ez változni.

Miféle kérdés?

Találó

Nekem 3 éves a lányom. Ha beteg vele alszok, vagy ha igényli, de van külön szobája és oda megyek át. Bármilyen hihetetlen néha ő is elszokott "vonulni" a saját szobájába rajzolgatni, noha tényleg csak 3 éves. Nálunk ezen kívül van a mi hálónk ,illetve egy "rumli"szoba, de így hogy van kb egy fölösleges szobánk is úgy gondolom, hogy nem kell még egy gyerek ,mert nincs hova rakni. Én egy szobába voltam a tesómmal és gyűlöltem. Én megfogadtam,hogy addig nem lesz gyerekem míg saját szobája nem lesz. Azért pattog anyósod (bár sok köze nincs hozzá) mert ő is látja hogy egy idióta vagy.

ui.: attól mert még kicsi a gyerek magánszférára néha neki is szüksége lehet...

Ebben inkább az a furcsa, hogy te nem költözöl be a nagyszobába a férjedhez, így igen, a gyereknek lenne külön szobája. Illetve gyakorlatilag van a gyereknek szobája, de valamilyen furcsa oknál fogva te is ott alszol.

Erre kérdezhetett rá a nagymama, gondolom ahogy másoknak ez érthetetlen, úgy neki is. Itt nem (csak) a lakással van baj, lehet, hogy ezt nagymama is érzi és aggódik a fia családjáért. Emellett tény, hogy ezt nem a gyerektől kellene kérdezgetnie.

Kérdező, helyenként átüt az irigység és az utálat az írásodon, tedd magad helyre lelkileg, mielőtt jobban belefásulsz. Látszik, hogy csak azt várod, hogy vadidegenek az anyóst szidják, miért? (Pl.Mit tesz hozzá a kérdéshez, hogy a rokonék olcsóbb környékre költöztek? Ez neked miben szempont?)

És hogy a kérdésre is válaszoljak: nem a gyereket akarja hergelni, mert egy ilyen pici gyerek nem érti ezt még (vagy anyósod buta, és azt hiszi, igen), nem fog odaállni követelőzni, hogy neki külön szoba kell, mert nem érti mi az. Rajta keresztül téged "kérdez", így jelzi feléd, hogy szerinte ez egy rossz felállás, hogy nincs külön szobája a gyereknek, főleg, hogy már jön a 2. Értelme mondjuk sok nincs, mert hirtelen sem nagyobb lakást nem tudtok varázsolni, sem a gyereket a hasadból nem tudjátok eltüntetni.

Az hogy ez nektek így jó... nem ez szűrhető le a mondataidból, inkább az, hogy nem volt más opció, de érzed, hogy ez így nem jó. A 37-es kommentekben írtakról már ne is beszéljünk, ha ez így van, vagyis a férjed nem vesz részt a gyereknevelésben, az az én értékrendem szerint nem jó házasság, de én nem te vagyok.

A másfél szobás lakásba egy gyereket úgy lehet megoldani "jól", hogy amíg kicsi a gyerek addig a hálóban együtt alszik a szülőkkel babaöbölben, majd kiságyban, amikor pedig már nagyobb, akkor a szülők költöznek ki a nappaliba, ha elég nagy egy "leválasztott" hálóba, ha nem elég nagy, akkor minden reggel-este ággyá nyitható kanapéval. A gyerek kisszobájában lehet a gardrób is (ha kb. olyan a lakás mint a miénk). Második gyereket ekkora lakásba lehet persze vállalni, de ezt fogadd el, hogy a többség (én is) inkább a gyerekszámban kötne kompromisszumot, vagy a 2 gyerek közötti korkülönbségben, mint abban, hogy mindenképp 2 gyerek legyen egymás után, lakáshelyzettől függetlenül.

37-es voltam.