Szerintetek tényleg elvárás hogy én gondoskodjak az apósomról?
Kisgyerekekkel vagyok itthon jelenleg. Úgy alakult az életünk hogy én a gyerekek miatt nem tudtam folytatni a munkámat, és a párom vállakozásában segítek. Jelenleg úgy gondolja hogy amíg a beteg édesapja helyzete nem oldódik meg, (hónapok is lehetnek, vagy lehet addig amíg él) nekem kéne gondoskodni róla, amit túl nagy áldozatnak érzek annak tükrében hogy nem vagyunk összeházasodva és már eddig is feladtam a családunk miatt azt amit szeretek csinálni, + az ő érdekében. + nyilvan ugyanúgy segítenék neki, és a gyerekeinkre jóval kevesebb idő energia jut ha egy idős embert ápolni kell.
Ne értsétek félre nyilvsn segítenk fogok egy beteg emberen, csak valahogy éreztetni kéne a párommal mert nem érti mennyi áldozatot hozok én, ő meg nagyjábol alanyi jogon elvár mindent.
A mindenit! Tényleg klassz vagy, ezt nagyon (nagyon!!) kevés nő vállalta volna be, inkább belerokkannak az elvárásokba a megfelelési kényszer és / vagy a kiszolgáltatottság miatt.
Annyira érdekelne, a volt párod hogyan reagált arra, hogy elutasítottad az óhaját, és mit szólt ahhoz, hogy elhagyod. No meg persze hogy hogy vagy azóta, hogy alakult az életed, amiről írtad, hogy sokkal boldogabb vagy a szakítás óta. Ennek kifejezetten örülök!
Nagyon nem egy tipikus történet a tiétek itt ebben az országban... a középkorban már ropogna alattad a máglya :))) ;)
91.
Igen. Tényleg "merész".
De a hozzaszólásaiból kiderült, hogy IQ-s, tanult.
Anyagilag is független volt a férjétől, a baba mellett is.
Az uralkodása addig fajult hogy 1x csak agresszív lett, így a szüleimhez elmentem a gyerekekkel és nem mentünk haza. Először nem vette komolyan, de azóta külön élek a gyerekekkel önállóan, gyermekelhelyezési per folyamatban. Az elejen szerette volna visszacsinálni, de arra se jött rá hogy rossz volt a kapcsolatunk, arra meg főleg nem hogy miért.
Kőkemémy volt így is, mem minden az anyagiak, mert lelkileg is nagyon erősnek kell lenni. Borzasztóan sajnálok minden nőt aki ilyen helyzetben van és nem tud kiszabadulni.
Nálunk abból hogy a vita hogy úgy állt a kapcsolathoz hogy ő diktál, nekem meg mindent úgy kell csinálni ahogy ő gondolja.
Egyébként most sem volt képes feldolgozni hogy meghoztam ezt a döntést. Mindenkinek az ellenkezőjét próbálja bizonygatni hogy miattam volt minden. Nem gondolta hogy meghozom ezt a döntést. Az agresszivitása miatt sajnos egyik pillamatról a másikra kelletr cselekedni, amire én sem voltam felkészülve, de végül egyenesbe jött minden. Nyilvan ha terveztem volna a dolga akkor egyszerűbb lett volna, így eleg nehéz időszak van mögöttünk.
De azt tudom mondani hogy a teheti ne tűrjön és ne szenvedjen, a gyereknek sem ez az érdeke!
Köszi, hogy megírtad a sztori végét (vagyis hogy mi vezetett oda, hogy lezártad).
Sajnálom amin keresztül mentetek, de ez valóban elkerülhetetlenné tette a szakítást. (nálam dettó. :/ )
Van sejtésem róla, milyen ebből kikecmeregni, és így 6 év távlatából mondom: még úgy is megérte, hogy nekem anyagilag nehéz volt.
Neked is jobb lesz, és ahogy jogilag is egyenesbe kerül az ügy, onnantól főleg.
Remélem, a te exedtől könnyebb lesz elválni, mint az enyémtől (3+ év),minden jót és kitartást! Menni fog, le a kalappal előtted az eddigiek alapján is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!