Miért ilyen velem a menyem?
A fia feleségéről lenne szó. Náluk egy hónapja megszületett az első gyerek, ( nekem már 4. unokám). És akkor ő mondta hogy szívesen fogadja az én segítségemet is, de az anyukáját fogja hívni hogy ha baj van. Nekem ez nagyon rosszul esett, hogy engem nem hív hanem az anyját. Szerintem nekem is jogom van segíteni, főleg úgy hogy a fiam gyerekéről van szó. Felszoktam hívni a fiamat naponta vagy 2 naponta hogy, hogy vannak, kell-e segítség, de azt mondták hogy nem kell boldogulnak. Múlt héten átmentem látogatóba. Alig adta a kezembe az unokát, ha a kezembe is került a pici 5perc után sírt és megfogta és kivette a kezemből, nem engedte hogy én is ettesem, nem engedte hogy elaltatsam. Utánna már nem bírtam vele foglalkozni, mert aludt a pici és mondta a menyem hogy nem kéne most zavarni a kicsit.
Hát eszem megáll hogy nem nyúlhatok az unokámhoz. Nem tudok már vele mitcsinálni, már a fiamnak is mondtam hogy szóljon már rá a feleségére, mert ez nem állapot hogy nem enged semmit sem, meg hogy nem fogadja meg a tanácsaim. Ti mit tennétek ilyen szituációban?
válasza: válasza: válasza:Olvastam egy cikket arról, hogy ezek az ajánlkozások a segítségről a nagyszülők részéről, különösen a férfi anyukájától nem az unokáról szólnak, vagy arról, hogy őszintén segíteni szeretnének a saját gyerekeiknek, hanem saját magukról. Azt akarják, hogy ők legyenek fontosak a gyerekeik életében - még egyszer utoljára. S hogy ez a kérdés megszületett, teljes mértékben alátámasztódik a te esetedben is. Segíteni akkor kell, amikor valakinek erre szüksége van és azt jelzi is. Tudod, a pokolba vezető út...
Az meg szerintem a világon a legtermészetesebb dolog, hogy egy nő ilyen témában a saját anyját hívja fel. Azt a személyt, aki nevelte, aki mellett leélt isten tudja mennyi időt. Megbízik benne, hiszen végig követte baba korától kezdve, hogy hogyan nevel, még szép, hogy egy már ismert és megbízott személytől kérdez és nem attól, akinek az életének ez a része teljesen ismeretlen.
Az meg, hogy naponta, 2 naponta telefonálsz - nem kisgyerekekről beszélgetünk, hanem felnőtt emberekről. Teljesen természetes, hogy maguk akarnak lenni, mert ők már egy család, amiben te másodlagos szereplő vagy, ha tetszik, ha nem. Megvolt a lehetőséged a saját családodat úgy alakítani, ahogy neked tetszett, az a te bajod, ha anno alárendelted magad a saját anyósodnak. Ez most más világ, most már nem 16 évesen szülnek az emberek, 30x évesen, saját egzisztenciával tényleg kicsit visszatetsző, ha újra hülyegyerekként kezelnek és meg akarják mondani, merre vagyunk arccal előre. Ha szükségük lesz a véleményedre, akkor ki fogják kérni. De hosszú távon te fogsz sérülni, ha erőszakoskodsz, mert pont az ellenkezőjét fogod elérni vele: ők is észre fogják venni, hogy ezek a jó tanácsok, meg erőszakos segítség nyújtások rólad szólnak és természetes, hogy elutasítják.
Az meg véleményem szerint a legtermészetesebb dolog, hogy egy anya átveszi a síró gyermekét. Ez a baj, hogy neked ez már annyira távoli dolog, hogy nem is emlékszel rá, pedig biztosan te is így cselekedtél, ha egy cseppnyi anyai ösztön is szorult beléd.
Neked kellene változtatnod a hozzáállásodon, mert hosszú távon te fogsz sérülni ebben. Most még úgy látszik türelmesek, de előbb vagy utóbb megunják a viselkedésedet és fognak olyat mondani, ami majd bántóbb lesz, mint hogy nem nem hívogatnak mindennap, hogy te hogy csináltad 30 évvel ezelőtt. Hidd el, kipróbált dolog, nálunk is így járt anyósom.
válasza:Hagyd már békén őket! Mit akarsz egy 1 hónapos babától? Az még gyakorlatilag szimbiózisban van az anyjával.
Erőszakos vagy és ellenszenves.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!