Miért ilyen velem a menyem?
A fia feleségéről lenne szó. Náluk egy hónapja megszületett az első gyerek, ( nekem már 4. unokám). És akkor ő mondta hogy szívesen fogadja az én segítségemet is, de az anyukáját fogja hívni hogy ha baj van. Nekem ez nagyon rosszul esett, hogy engem nem hív hanem az anyját. Szerintem nekem is jogom van segíteni, főleg úgy hogy a fiam gyerekéről van szó. Felszoktam hívni a fiamat naponta vagy 2 naponta hogy, hogy vannak, kell-e segítség, de azt mondták hogy nem kell boldogulnak. Múlt héten átmentem látogatóba. Alig adta a kezembe az unokát, ha a kezembe is került a pici 5perc után sírt és megfogta és kivette a kezemből, nem engedte hogy én is ettesem, nem engedte hogy elaltatsam. Utánna már nem bírtam vele foglalkozni, mert aludt a pici és mondta a menyem hogy nem kéne most zavarni a kicsit.
Hát eszem megáll hogy nem nyúlhatok az unokámhoz. Nem tudok már vele mitcsinálni, már a fiamnak is mondtam hogy szóljon már rá a feleségére, mert ez nem állapot hogy nem enged semmit sem, meg hogy nem fogadja meg a tanácsaim. Ti mit tennétek ilyen szituációban?
válasza:60-as, ez rendben van, de a kérdező itt pl. azt írta, hogy meg héten járt náluk, szóval láthatóan nem jár a nyakukra kétnaponta.
Lehet, hogy ha heti egyszer megengednék neki egy órára, hogy ő is besegítsen az unoka körül, akkor nem érezné magát kirekesztve és nem erőszakoskodna.
válasza: válasza:Nem olvastam végig a válaszokat, bocsánat, ha ismétlek valakit.
A gyerek születése azon semmit nem változtatsz, hogy te egy kvázi idegen vagy. Nem az unokának kell a segítség, hanem a menyednek, akinek az anyja az anyja, te meg csak a párja anyja.
Megfordítva, ha a fiad lenne otthon a gyerekkel, ő is inkább hozzád, a saját édesanyjához fordulna segítségért, mint egy idegen asszonyhoz.
válasza:#61
Igen-igen. Bár mindennap vagy minden másnap telefonál, és azt kérdezi, segítség kell-e, illetve azt követeli, hogy segíthessen, és hogy fogadják meg a tanácsait. Látja a menyén a tapasztalatlanságot, rátukmálná a segítséget, de a menye "nem engedi".
Én még így is azt a hozzáállást érzem ki a leírásból, a megfogalmazásából, hogy a kérdező úgy gondolja, a menye nem boldogul nélküle, mert túl béna. El tudom képzelni, hogy a menye is ezt a hozzáállást érzi, ezért egyrészt sértve érzi magát, másrészt az az érzés keríti hatalmába, hogy az anyósa szíve szerint elvenné tőle az egész gyereknevelést. Főleg mikor az anyósa fel is háborodik, és ráuszítja a fiát ("eszem megáll", "szóljon már rá").
De lehet, hogy tényleg túlzásba esik a meny az ellenérzései miatt, és már annyit sem enged, amennyit kéne. Ezzel pedig tovább mélyíti az anyósa sértettségét, és egy ördögi körbe kerülnek, kölcsönösen elmérgesítik a viszonyt.
Egyébként nem tudom, kérdezőéknél mi a helyzet, de a menyek akkor szokták közölni az anyóssal, hogy inkább az anyjuk segítségét kérik, ha az anyós kérdés nélkül tervezget, és előadja a menyének, hogy majd ha megérkezik a gyerek, akkor majd ő jön, ő csinálja ezt, ő csinálja azt, így segít, úgy segít, ez lesz, az lesz, már eldöntötte.
Kérdező, én azt tanácsolnám, hogy a tálaláson változtass egy kicsit, és követelés helyett kérj szépen, kérj engedélyt. Ne "megmutasd" a pelenkázást, hanem kérd, hogy próbálhasd ki. Ne "segíts", hanem kérdezd meg, mikor babázhatnál kicsit. Kérdezd meg, ott lehetnél-e egy fürdetésnél, mert az olyan aranyos, szeretnéd látni.
Nem irányító vagy ebben az új családban, itt már ők irányítanak, és te csak kérhetsz az idejükből, energiájukból. Nem te adsz nekik iránymutatást és gondoskodást, hogy boldoguljanak, hanem ők adnak neked az életükben helyet és időt, hogy örülj.
Lehetőleg előre beszéld meg a menyedékkel, mennyi időt maradj unokázni, meddig lehet a kezedben, ha áthívnak egy órára, ne akarj ottmaradni egész délután. Ha lehetőséget kapsz a babázásra, ne mérgelődj, mikor vissza kell adni, hanem csak azt fejezd ki, hogy örültél, hogy nálad volt, jó volt fogni, etetni, pelenkázni, fürdetni, akármi. Örülj a tíz percnek is, ne követelőzz. Ezzel a kedves, nem tolakodó hozzáállással szerintem sikerülhet visszaépíteni a bizalmat.
válasza:Ma beszélgettünk a menyemmel erről az egészről, és mondta nekem hogy nem akarta hogy úgy érezzem hogy őt kizárom, de mondta hogy ezzel a viselkedésemmel amit tanúsítottam már sok voltam neki. Meg mondta hogy nem ő nem tudja hogy én honnan veszem hogy a másik mama ott van mindig, mert az ő elmondása szerint csak 2x segített az elején. Meg hozzá tette hogy az ő anyukája is ritkán jön, és ha sír a pici tőle is elveszi ugyan úgy. Meg mondta hogy most még az elején örülne neki hogy ha hagynám őket kicsit hármasban, a másik mama is így tesz. Mondta hogy most nem kell segítség mivel boldogulnak, de köszöni szépen.
Így most már értem miért volt ilyen. Megfogadom jó tanácsaitokat és köszönöm szépen.
válasza: válasza: válasza:#66
Kérdező, ezt szívmelengető volt olvasni. Örülök, hogy megtaláltátok a közös hangot. Annak is, hogy mertél nyíltan kérdezni, és annak is, hogy a menyed mert őszinte lenni, de közben tiszteletteljes és udvarias maradt. Sok boldogságot kívánok neked az újabb unokádhoz!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!