Miért ilyen velem a menyem?

Hát nem vagyunk egyformák, de azt sem értem, hogy a másik mamának miért kellett pelenkázásban, öltöztetésben meg fürdetésben segíteni. Egy baba napi ötször nyakig fossa össze magát, az anyjának már a második-harmadik otthon töltött napon rutinból megy a pelenkázás, öltöztetés, szinte fél kézzel. Vagy ha nincs ott épp abban a félórában senki, akkor csak áll a gyerek fölött, és nem képes kivakarni a kakiból? Ugyan már. Meg a fürdetés se olyan nagy szám, ott is a második alkalomnál már rájön, hogy nem fogja véletlenül belefojtani a vízbe.

Egyébként a legjobb az lenne, ha mindenki elfelejtené már ezt a "csak nők képesek pelenkázni, és közülük is csak az öregebbek" téveszmét, és az újdonsült anyukák inkább az apukákkal együtt tanulnák meg ellátni a gyereket, már csak azért is, mert az apáknak is érteni kéne hozzá. Apának van 5 nap szabija a gyerekszületéskor. Pont elég arra, hogy együtt megküzdjenek az első néhány fürdetéssel és pelenkázással, ezalatt bele is jönnek.

A másik baj, hogy sok nagymama (anyósok és anyák is) úgy akarják megélni az unoka születését, mintha nekik lenne újra egy saját kisbabájuk. Majd ők fürdetik, majd ők pelenkázzák, majd ők csinálnak mindent, az anyja meg vonuljon csak a háttérbe, mert ő úgysem ért hozzá. Ez butaság. Természetesen képes ellátni a saját gyerekét, és hagyni kell őt anyának lenni. Ha nem pont ugyanúgy fogja a gyerek lábát pelenkázás közben, az meg senkit nem érdekel, mert teljesen mindegy. Valószínűleg a hozzáértő anyósa és a hozzáértő anyja sem egyformán csinálják.

Már csak azért sem kéne a nagymamáknak mindenben résztvenni, mert ha egyformán mindenben részt akarnak venni, akkor mindenki hozzájut ahhoz a gyerekhez, csak épp a saját anyja nem.

Mi ahogy hazaértünk a kórházból, anyós már a kapuban várt minket.

Direkt megkértük anyáekat is és őt is, az első pár napot hagyják meg nekünk hármunknak. Anyáék megértették, anyós nem.

Szívem szerint hazazavartam volna, de nem.tettem, nem volt erőm veszekedni. Inkább bevonultam a gyerekkel a szobába, ahova jött utánam. Na ott illedelmesen hazaküldtem, nem fogok elötte szoltatni.

Megsértődött. Rá egy hetre ismét megjelent úgy, hogy nem is szólt meg semmi. Este 6kor ráadásul, mikor már nyügös volt a gyerek, készültünk a fürdésre. Fél órát volt itt, megkértem ballagjon haza. Jöjjön elöbb, szóljon elötte, akkor felőlem tovább maradhat.

Rá pár napra ismét megjelent váratlanul, hogy jön a húsvét, takarít. Majdnem elküldtem melegebbre, de nyeltem egy nagyot, majd megköszöntem, és közöltem, hogy nem kell takarítani, megcsináltam mindent amit akartam. Csak a pofavágás ment, mert nekem a gyerek a dolgom, meg miert nem szóltam neki, meg stb. Nem ertette meg, hogy azért mert lett egy gyerekünk, még nem lettem életképtelen.

Rá 2hétre volt férjem szülinapja. Oda nem jött el, mert megsértődött, hogy nem takaríthatott.

Viszont rá 2 napra szintén hivatlanul beállított, pont fürdettem a gyereket.

Telefon elő, vagy 20 fotó a meztelen fiamról. Megkértem direkt ne fényképezze meztelenül a gyereket, szart rá mit mondok.

Hazament, majd felnyomta az összes meztelen képet a fiamról a facebookra.

Na ott írtam neki egy levelet, hogy azonnal szedje le a képeket, hisz mi meg csak 1dbot se töltöttünk fel, nem vagy 20 meztelent...

Illetve gondolkodjon el a továbbiakon. Hogy megkértem vagy 20x, hogy szóljon mielött jön, emberi időbe jöjjön ne estére. Na ezen úgy megsértődött, letiltott mindenhonnan, és azóta sem látta a fiunkat. Aki most áprilisban töltötte a kettőt.

Ezt csak azért írtam le, mert utána a közös ismerősöktől hallottam vissza, hogy mocskol engem az anyós, de azzal nem dicsekedett, hogy mindezt hogy érte el.

Sosem tudni, nálatok mi van a háttérben. Oké, a te verziód hallottuk. És a menyedét?!

Egy hónapos babát én sem szivesen adnék senki kezébe, a fürdetés vagy a pelenkázás sem tartozik az anyósra, vagy a felesége anyjára, csak akkor ha megkérik rá.En ennyi idõsen megsem pusziltam õket, mert féltem,hogy elkapnak tõlem valamit, mindig csak a fejük tetejét puszilgattam, de arcra sohasem.

Viszont akik ennyire ellenszenves választ adnak, higyjétek el ti is lesztek anyósok, de nehogy ti váljatok ilyenné,amiket leirtok a jövendõbeli menyetekkel.Nagyon harsányak vagytok és ez igy lesz késõbb is, akik nagyon tudnak okoskodni.

Most nem azért, szegény lánynak ő az első babája, akkor nem csoda, hogy az anyukáját hívja segíteni a legelején,nem fogja anyós előtt cicit kirakva etetni a babát, meg alig van energiája bármihez is, meg akkor anyóst kéne ott kerülgetni a saját otthonába amikor szülés után azt se tudja hol van? Így is kényelmetlen neki otthon, hogy össze kell szednie magát szülés ott plusz ott a baba is és még anyóst is "el kéne viselnie" majd magyaráz ott neki mit hogyan kell. Azért szokták a nők inkább az anyukájukat hívni segíteni.

Nem tudom ebben semmi rossz nincs szerintem. Én se szeretném majd ha anyós jönne hozzánk beköltözni az elején, én valahogy amúgy anyukámtól szeretném megtanulni a dolgokat, szerintem ez olyan anya-lánya kapcsolat mint a fiúknál, hogy az apa pl.: továbbadja a fiának a szerelés fortélyait.

48

Miért olyan borzasztó nagy dolog békén hagyni egy 1 hónapos csecsemőt? Az nem egy plüsállat, hogy kedvére babusgassa minden agyament rokon. Volt ott a nagymama, kezében is volt, jó hogy felkelteni nem kellett azt a picit a tiszteletére. Ha valóban segítene akarna a menyének, akkor azt csinálná amire kérik. De ez egy ilyen hagymázas kamu, mert ő csak menni akar babázni, mint egy dúvad, le se szar senkit és semmit, neki jár a gyerek etetése meg fürdetése. Nagyon el vagytok tévedve.

Jesszum pepi... Mintha a saját anyósomat olvasnám. Első gyerekünk a férjemmel. Az oké, hogy nem tudunk mindent, de mikor drága anyósom kvázi parancsokat osztogat, hogy mit hogy kell csinálnunk, ott én is kiakadtam, majd még ő volt vérig sértve, hogy én hogy merészelem kérdőre vonni a tapasztalatát (3 gyereke van), különben sem tudok semmit, mert még csak most lettem anya.

Azt meg már hozzá se teszem, hogy mikor utánakérdezek a védőnőnél és a gyerekorvosnál a dolgoknak, szintén le vagyok hurrogva, mert ő jobban tudja mindenkinél.

Kérdező, adok egy jótanácsot. Ne kövesd el anyósom hibáját. Ha tanács kell, úgy is kérdeznek. A hívogatásról meg annyit, hogy azt is hagyd rájuk. Nálunk is ez volt, hogy hazaérkezésünk után naponta videóhívás, ráadásul lehetetlen időkben (szoptatáskor, fürdetéskor, vagy épp késő este, mikor már aludtunk volna) és már tele volt a hócipőm. Erre még jött rá az az erőszakos stílus, hogy majd ő megmondja, mit csinálunk rosszul, meg ezt kérdezzem meg a gyerekorvostól, meg azt beszéljem meg a védőnővel... Ezzel telt az első hónapunk, majd betelt a pohár, és bár nem vagyok rá büszke, de elküldtem a drága mamát egy bizonyos helyre.

És csak hogy teljes legyen a kép, anyámat is lecsesztem, nem egyszer, mert szart bele ő is, hogy mit kértem tőle.

Hú, kíváncsi vagyok, hogy az itteni válaszolók közül hánynak van fiúgyereke és hogy fog esni nekik, mikor az ő menyük nem enged majd annyit sem, hogy átpelenkázzák vagy megetessék az unokát.

Ez, amit itt levágtok a kommentekben, a ló túlsó fara... Persze, érthető, hogy a meny inkább az anyjától kér tanácsot, az anyósnak meg nem kell kéretlenül osztani az észt, de azért lehetne egy kompromisszumos aranyút itt a dolgok között, mert az, hogy az egyik nagymama mindent csinálhat az unokával, a másik meg nem, és ezt meg tudatják is vele, az igenis gáz.

Hiszen ugyanannyira unokája az a gyerek. Lehet, hogy én vagyok furán összerakva, de én direkt figyeltem rá, hogy a férjem szülei ne érezzék úgy, hogy ők mellőzve vannak, elvégre szeretettel várták az unokát. Én speciel szoptattam, de ha tápszert adtam volna, tuti megengedem már az elején, hogy megetessék a gyereket heti egyszer, mikor ott vannak, nem vettem volna el tőlük a lehetőséget. Nyugodtan felvehették, pelenkázhatták az elejétől kezdve ők is.

#57

Szerintem itt meg kell különböztetnünk két esetet.

Ha a nagymama épp ott van, és a gyereken pont pelenkát kell cserélni, és a nagyinak annyira ez a szíve vágya, és kéri, hogy ezt a pelenkacserét hadd csinálhassa meg, akkor persze, hülyeség nem engedni. Ha pont akkor cumisüvegből eszik a gyerek, azt is foghatja a mama, feltéve hogy a baba az ő kezében is eszik, nem pedig ordítani kezd.

Ettől eltérő eset az, ha a nagyi ezeket segítség címén akarja csinálni, direkt ezért átjárna napi gyakorisággal, és ha nem kérnek a segítségből, erőszakoskodik. Ezzel azt üzeni az anyának, hogy "te úgysem tudod ellátni, alkalmatlan vagy rá, szükséged van a segítségemre, és még ezt sem vagy képes beismerni". Egy felnőtt ember ezt érthető módon zokon veszi.

A nagymamának észre kell vennie, ha erre az unoka körüli tevékenykedésére sem a gyerek, sem az anya nem szorul rá, hanem csak neki magának van rá igénye. Ennek megfelelően úgy is kell előadni: nem segítséget ad, nem szükség van rá, hanem csak kéri, hogy alkalomadtán megcsinálhassa, mert kedve van hozzá, szeretné, jólesne neki, vágyik rá. Valószínűleg akkor rögtön szívélyesebb lenne a fogadtatás is. És tudni kell mértéket is tartani benne, nem túlzottan a nyakára járni az újdonsült családnak.