Miért ilyen velem a menyem?

Az írásod alapján azt gondolod, hogy, mint nagymama automatikus jogaid vannak a picivel kapcsolatban. Hát ez nincs így.

Tartsd tiszteletben a fiad és a menyed döntését. Ők a pici szülei, majd eldöntik, hogy mit engednek meg neked és mit nem. Én sem örülnék neki, ha az egyik szülő folyamatosan a nyakamra járna és kéretlen tanácsokkal látna el a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Teljesen normális, hogy egyelőre nem akarják "kiadni a kezükből", hiszen mint írtad, csak 1 hónapos.

"És akkor ő mondta hogy szívesen fogadja az én segítségemet is, de az anyukáját fogja hívni hogy ha baj van."

Ez így természetes, általában mindenki a saját szülőjével van bizalmasabb viszonyban, tőle kér segítséget. Nekem is nehezemre esik az anyósomtól segítséget kérni. Pl amikor náluk volt felújítás, mi nagyon sokat segítettünk nekik, most amikor nálunk van, mindig mondják hogy szíve

"szívesen fogadja az én segítségemet is, de az anyukáját fogja hívni hogy ha baj van. Nekem ez nagyon rosszul esett..."

Te nem vagy normális. Ahelyett, hogy örülnél annak, hogy szívesen fogadja a segítségedet, versenyezni akarsz a nászasszonyoddal.

1 hónapos gyereket normális esetben senki nem etet, mert szopik.

Menyedben is benne vannak az első gyerekes anyukák szokásos agybajai, az tény. Hogy csak ő tudja altatni, csak az ő kezében legyen, mert összedől a világ, ha nem úgy van, ahogy ő akarja.

Szerintem vonulj egy kicsit háttérbe, mert minél jobban nyomulsz, annál inkább bezárkózik előtted a menyed.

Majd alakulni fognak a dolgok, várd ki türelemmel.

Ill. ha pár év múlva lesz kistestvér, addigra talán a menyed is enged ebből a nagy parázásból, és nem gondolja, hogy rossz helyen van a te kezedben a baba.

Hát kedves kérdező, totál a fiataloknak, menyednek van igaza.

Nekem most születik a második babám, 2éves a nagy. Mindig a sajat anyámat hívtam. Azzal, hogy az anyosa lettél, még nem jelenti azt, hogy az anyjával egyenértékű vagy. Te a férje anyja vagy, ennyi.

Első gyereket nem hogy anyósnak, de még anyának se adtam ki szivesen a kezemből. Te anno a saját gyerekeiddel babazhattál eleget, had tegye ezt ő is. Szíve joga eldönteni, a saját gyerekével mit akar.

Te "csak egy nagymama vagy". Neked a gyereknevelésbe igazából beleszólásod sincs.

Ez van.

Vagy megszokod, elfogadod, vagy kicsapod a balhét, amivel mégjobban rontasz a helyzetedeb

3, 4 vagyok, itt a folytatás.

Szóval szívesen viszonoznák a segítséget. Viszont én is a saját szüleimtől kértem inkább.

"Felszoktam hívni a fiamat naponta vagy 2 naponta hogy, hogy vannak, kell-e segítség, de azt mondták hogy nem kell boldogulnak."

Először is, én falra tudok mászni, ha egy héten kettőnél többször hív akár a saját anyám, akár az anyósom, szerintem elég kevesebbszer. Másodszor, ha azt mondják hogy ketten is boldogulnak, annak csak örülnöd kéne. Esetleg megkérdezed a fiad hogy beszéljen a feleségével, hogy ha a menyed nem is kér segítséget, legalább a fiad had kérhessen tőled. Én esetleg még azt is el tudom képzelni a visszautasítás hátterének, hogy a menyed nem akarja hogy olyan gyengének és elhanyagoltnak lásd.

"Alig adta a kezembe az unokát, ha a kezembe is került a pici 5perc után sírt és megfogta és kivette a kezemből"

Mint a 2es is írta, ez teljesen természetes ösztön. Amikor nekünk született gyerekünk, nekem is nagyon nehéz volt, hogy ezt tudatosan legyözzem. Legszívesebben senkinek nem adtam volna oda, bármennyire is tudtam, hogy vigyázni fog rá. De azt is tudtam mekkora örömöt jelentené ez másoknak, így igyekeztem leküzdeni. Ha viszont felsír a gyerek, az nagyon megnehezíti. Persze te is megnyugtathatnád, ha hagyta volna, max ha nagyon nem akar elhallgatni akkor visszaadod. De ez még változhat.

"már a fiamnak is mondtam hogy szóljon már rá a feleségére"

A fiadnak már a feleségét kell védenie. Esetleg megemlíthetni a problémát hogy higgadtan megbeszélhessétek, de neki már a felesége az első.

"meg hogy nem fogadja meg a tanácsaim."

Itt a legfőbb kérdés, hogy kérték e a tanácsodat. Mert ha nem, akkor ne is adj tanácsot, ha pedig mégis adsz akkor ne sértődj meg ha nem úgy csinálják. Az ő gyerekük, biztos utánajártak már a dolgoknak, meg azért sokminden változott a fiad születése óta. Ha pedig kérték a tanácsot, lehet hogy kipróbálták, de náluk nem vált be, ezt le kell kommunikálni.

Szóval van amiben neked kell visszavenni, van amiben a menyednek, a fiadat pedig ne hergeld ellene. Kívánok neked sok türelmet és kitartást, bízz benne hogy ahogy idősödik a gyerek, ezek változni fognak. Persze más konfliktusok előjöhetnek, de tanuljatok meg tisztelettel kommunikálni egymással. Ez mindkettőtökön múlik. És gratulálok az unokához.