Hogy bírom ki? Hogy nyugodjak meg?

Attól van gyomorégésed, hogy ők folyton kérdezősködnek, pedig a gyerekük nem fogja úgyse elárulni, hogy mi van veletek? Neked ezzel a világon semmi dolgod, ez az ő saját problémájuk.

Ha egyedül nem tudod normálisan kezelni a helyzete(ke)t, tényleg keress pszichológust, pont erre találták ki őket.

"Én csak szenvedek nem tudom h oldom meg"

N i n c s m i t m e g o l d a n i . Érted? Nincs mit megoldani.

Persze, hogy újra és újra kérdeznek, mert újra és újra érdekli őket, hogy mi újság azóta, hogy legutóbb megkérdezték, mert szeretnék tudni, hogy minden rendben van-e veletek azóta is, hogy nincs-e szükségetek segítségre azóta se, hogy volt-e mit ennetek ma is, stb. Van róla fogalmad, hány millióan szenvednek épp amiatt, hogy le se szarják a fejüket a szülők? Örülj neki, hogy veletek vannak, akik törődnek.

Nem kell mindenről beszámolni nekik. Csak valamilyen (akármilyen, de nem bántó) választ kell adni, hogy megmaradjon velük a kapcsolat. Ne mard el őket magatoktól. Vannak az életben helyzetek, amelyekben akkor is beszélni kell, ha nincs kedved. Mint a nyelvórákon, ha épp az a feladat. Mint a nyelvvizsgán. Meg mint anyósodék kérdéseikor. Csak képzeld azt, hogy meg kell mutatnod, hogy tudsz magyarul. Válaszolj valamit, akármit, egy-két mondatot legalább, és kész. Szó sincs problémáról. Ez csak az élet velejárója. Mint az, hogy fúj a szél.