Hogy bírom ki? Hogy nyugodjak meg?

De könyörgök: mért nem mész pszichiáterhez, ha komoly fizikai szenvedést okoz neked az életnek az a része, ami mindenki más számára teljesen normális, semleges vagy akár kellemes! Fizikailag rosszul lenni attól, hogy megkérdezik, hogy mit ebédeltél, az komoly pszichés betegség, de kezelhető, nem kell szenvedni tőle!

Nem könnyű, tehát pszichológushoz kell menni! És ennyi. Minden más szó fölösleges. Ne a barátod barátságos rokonait hibáztasd a te, normálistól eltérő állapotodért. Ők egyszerűen csak úgy kezelnek, ahogy egy normális embert szokás.

A párod szülei még a legkisebb baj, de hogy tudsz így dolgozni, ott tényleg idegenek vesznek körül? Ez egy kezelhető probléma, keress megoldást.

Amúgy hiába írod, hogy minden okés velük. Tuti van valami gebasz, ami tudat alatt ott dolgozik mindannyiótokban.

Látom, a kezdeti indulatodhoz képest már szót lehet érteni veled. A pszichológus mellett akár azonnal is alkalmazhatsz magadon kognitív terápiát. Végiggondolni, hogy mi valójában a rossz abban, ami ellen kézzel-lábbal tiltakozol. Ki fog derülni, hogy semmi. Milyen bántalom érhet? Ki fog derülni, hogy semmilyen. Milyen előnyöm érhet, ha nem ellenségesként tekintek a szituációra? Az, hogy a párom szülei kedvelni fognak, és én relatíve jól fogom magam érezni a családlátogatáson. Nyilván nem egyik napról a másikra, hanem ahogy elengeded a támadónak ítélt megszólításra a védekező válaszreakciót, és meggyőződsz róla, hogy nem történt semmi, inkább kellemes volt, mint kellemetlen, úgy egyre kevésbé fogod nehéznek találni, míg néhány hét-hónap múlva képes leszel a szokásos fecsegős társalgásra testi tünetek nélkül. Valami relaxációt, autogén tréninget is tanulhatsz, szerintem még internetről is lehet, persze a szakember az igazi.

Azért vagy rosszul otthon, mert elfáradsz, egy idegen környezet, több ember, ez teljesen normális; ha nem gerjeszted magadban a feszültséget ez lecsökken minimális szintre.