Menhelyről elhozni kutyát egyszerűnek tűnik, de?

"örüljenek a kispénzű de melegszívű emberek"

Én pont ilyen kispénzű, melegszívű ember vagyok van egy spanim a gyáli piacról 13 éves epilepsziás, skizofrén.

Van egy 5 éves mnetett spániel kanom, a gazdi meghalt az örökös rázárta az ajtót a szomszéd etetgette míg a kutya beteg nem lett....

Ideigleneseim ( szaporítóktól és hobbi almokból vegyesen)

6 éves cavi szuka utolsó alom egy kölyök- nem éri meg ennyiért eteni a szukát...szaporítótól

1 éves cavi- nincs mája, 5 dkg párizsival ki lehet nyírni...hobbi alom

Frodo 4 éves fekete angol kan ( tündér, bűbáj) epilepsziás....illatos út gazdinak nem kellett, miután kiderült hogy beteg

Már gazdisok

Mácsus labda mániás, örök kölyök 7 éves szuka...gyerek született gazdi leadta altatásra

Inox- 7 hónapos szuka, a gyerekek kapták játszani, de epilepsziás volt ezért apuka megtanította a gyerekeket hogyan kel laposra verni a kutyát ha rohamozik, el kellett altatnunk a legrosszab epilepsziája volt ami létezik 7 hónap állandó szenvedés volt az élete...

Mandula 1 éves amerikai kan, örökbeadtuk majd az örökbefogadó 5000,-ért hirdette az expressen , szerencsére időben vettük észre.

Bumm...fiatal kan, faluszélén fához kötve élt míg pár hét után valaki megunta hogy ugat étlen szomjan és kihívta a gyepmester

Ezek csak példák, de ha akarnád sem tudnád megbecsülni ki hol született...akkor meg miért is védjük azt aki hagyja a szukáját lefialni ha csak véletlen is volt a fedezés?

Én is egy kispénzű de melegszívű ember vagyok ezért fogadok inkább örökbe egy felnőtett mint támogassam akár a szaporítókat akár a hobbialmokat....nem beszélve róla hogy amíg nem marad rajtuk a szaporulat addig nem kezdenek el gondolkodni, hogy esetleg az emberek már nem is annyira keresik őket.

Eddig kb 450 ilyen "kispénzű de melegszívű ember" fogadott tőlünk örökbe kutyát volt köztük talán fél tucat akiről kiderült még sem voltunk elég szemfülesek, de a többi kutya rendben van, jó helyen.

Mert a "bocsika kicsit vemhes lett a szukám" gazdik kölykei is lehetnek egyszer megunt félre dobott kutyák, a felesleges szaporulat- bocsánat a kifejezésért nem a kutyákkal van bajom, csak nincs ennyi normális gazdi kicsi hazánkban- a felesleges szaporulat aminek a fele hobbi alom pontosan ugyanolyan értéktelenné teszi a már gazdikeresőket mint az olcsó szaporítóknál született kiskutyák.

Aki nem kap nap mint nap érdeklődő telefonokat az nem tudhatja melyik kutya mennyire esélytelen az gazdikért futó versenyben.

Kevesen látják azt hogy ha kiállom a próbát, ami lássuk be nálunk pl nem is annyira embert próbáló feladat- és örökbe fogadok egy kutyát azzal

1 nemet mondtam a szaporítónak aki ha nem tud eladni esetleg vissza megy zacskót ragasztani a papírgyárba és nem abból fog élni, hogy a úgy adja el a kiskutyákat hogy azok hathetesen még nem kaptak féreghajtót, esetleg a pincéből nem látták a napot vagy emberrel csak annyit találkoztak, hogy reggel ki cserélték alattuk az újságot és a vizet meg dobtak eléjük tápot...

2 nemet mondok annak a valakinek akinek fogalma sincs róla, hogy honnan van a szukája és hogy kié lehetett a kan aki befedezte és ugyan ajándékba adja de ha bármi kérdésem van neki is kérdeznie kell pl itt hogy válaszolni tudjon. Fogalma sincs arról 2-3 év múlva hogy élnek-e a kölykei vagy esetleg már lealtatták őket...

3 annak a helyére akit örökbefogadok tudnak fogadni egye kutyát a kisebb egyesületek szervezetek így egy aki mondjuk az M3-ason téblábol egy legajtónál mert kidobták a kocsiból és épp most hullott darabjaira az élete bekerülhet egy gyepire és nem csapják el és minimum 2 hétig kap enni és biztonságban van és kaphat egy esélyt ha valaki lát fantáziát benne.

Mi nem egy kutyában egy gazdiban egy alomban gondolkodunk folyamatában látjuk akik elkallódnak, meghalnak, vagy nálunk adják fel a kúzdelmet mert nem kellettek annak aki nekik az Isten volt a gazdi.

Ezeket a kis nyomorultakat annyira megszereti az ember mint a sajátját, két hét vagy hónap után rábíztad volna a sajátodat akárkre? Foggal körömmel védted volna az érdekeit még ha meghurcolnak is érte hogy tesze tosza állatvédő vagy. Pedig csak szereted őket és felelősnek érzed magad más megunt sz@ráért.

ezért ilyen elkesrítő amikor minket szapulnak, hülyék vagyunk ...igen. Bolondok. Egyszerű, kispénzű, melegszívű kutyabolondok. Mentjük a szaporítók és a hobbi kutyások által termelt seljetet és közben adig fényezzük őket míg magunk is azt hisszük érnek bárkinek is bármit is.

Bocsánat, talán ténylegjobb lenne kivonulni innen.

Azért a fekete kutya, meg ők a legesélytelenebbek. Feketék végzik a leggyakrabban elaltatva, elgázosítva, vagy vidéki gyepiken nemes egyszerűséggel agyon ütve.

Szerintem itt most te váltottál megint támadó állásba, amúgy ez a vita egészen kultúrált mederbe került.

Én nem tudom mit nem értesz még mindig. Most itt szuszog ez a mentett kutya. 5 nap alatt úgy beleszerettem, hogy imádkozom az álomgazdiért, mert ha még sokáig marad ripityára fog törni a szívem ha elviszik.

De közben azért is imádkozom, hogy ne adják oda annak, aki eddig egyedüliként jelentkezett érte. A hölgynek egy 11 hónapos szukája van, aki aktív mint az állat, és még sose merte pórázról elengedni, mert nem sikerül megnevelnie. Sajnálja szegényt, hogy unatkozik, és arra gondolt, hogy egy mentett kutya jó lesz bébiszitternek. A kezébe adtam a kutyát, húzta vonta a flexin, nem hívta, nem csalogatta, leállt beszélgetni a kutya meg 8 méterről rángatta a pórázt, a hölgy oda se nézett, csak tartotta és beszélgetett.

Nekem meg megszakadt a szívem, mert úgy reméltem, hogy az igazit találtuk meg neki. Ez a kiskutya nekem 5 nap alatt illeszkedett be a szabályaimba, póráz nélkül sétáltatom már most is esténként.

Nem szeretném, ha egy olyan emberhez kerülne, aki nem meri elengedni, nem tud vele bánni. Épp eleget szenvedett már így is. És ha most kiderülne, hogy dp-s, epilepsziás, májbeteg, nem tudnám azt mondani, hogy igazad van, altassuk el, mert az ő kezelése árából két másikat meg lehet menteni. Lehet, hogy az lenne a racionális döntés, de amikor életekről beszélgetünk, akkor sajnos közbe jönnek az érzelmek. Mi van menthető? Mi van, ha mégis gyógyítható?

De én tényleg nagyon ajánlom neked, hogy csak néha látogas ki egy menhelyre, vigyél ki sétálni pár kutyát, nézz a szemükbe. Vagy próbáld ki magad ideiglenes befogadóként.

Képzeljük magunkat egymás helyébe. Én voltam a te helyedben, és megértelek. Nekem sem adtak kutyát, mert albérletben laktam. Én is meg voltam sértődve, és végül vettem egy szaporítótól. De aztán valahogy bántott a lelkiismeret. Kimentem, ha volt felesleges kutyaholmim kivittem. Aztán beállítottam a havi állandó utalást a bankszámlámon. Aztán elkezdtem ideiglenesezni. Aztán megértettem mi miért, hogyan történik.

Próbálj kicsit empatikusabb lenni, hidd el nagyon hasznos tulajdonság az életben. Én is még csak most tanulom. De hidd el, nagyon jó dolog, ha bele tudod képzelni magad a másik helyébe, mielőtt ítélkezel.

Na mi kisétáltuk magunkat, kifújtam magam és nem értem mi volt támadás abban hogy leírtam a tényeket amiket a saját bőrömön tapasztaltam. Megpróbálok óvatosabban fogalmazni, számomra érdekes még ha olykor bosszantó is ez a csökönyösség de tényleg az utolsó hszeimben én nem támadni akartalak csak leírni amiket átéltem.

És akárhogy csűrjük csavarjuk amíg ilyen fékevesztett módon sorra születnek a senkinek sem kellő kölykök addig hiába is próbáljuk az állatvédők működését hatékonyabbá tenni. Nem gépek vagyunk és nem tárgyakat raktározunk emberekről és a szeretett félteve őrzött védenceinkről van szó.

A fekete a legnehezebben örökbeadható ha kan tovább romlanak az esélyei és ha öreg akkor elkönyvelheted örök darabnak. Ez nem diszkrimináció, tudom sokakank van öreg fekete kanjuk nekem is volt ilyen ideiglenesem szinte soha nem csörgött a telefon miatta végül egy német szervezet látott benne fantáziát és ők is hirdették majd egy családnak pont ez volt a gyengéje és rajtuk keresztül adtuk örökbe, ha itthon marad nálam halt volna meg ...persze nem csináltam volna gondot belőle, de látva mennyire szeretik örölük hogy kapott utolsó éveire még egy esélyt.

A saját szukám 3 évesen lett epilepsziás, kivizsgálatattuk el kezdtük kezelni. 5 évesen ivartalanítattam 6-7 éves korára lett tünet mentes majd leálltunk a gyógyszereivel is.

Frodot mikor leadták senki nem mondta hogy epis. Kedves, bújós imád élni. Ideális kutya pl bérházba, első perctől szobatiszta, hihetelenül gyorsan tanul. Emberekkel állatokkal barátságos. Kivizsgáltattuk beállítottuk a gyógyszereit, eddig 10 hete nem volt rohama...azt hiszem akiknek epis kutyájuk van ilyesmiért imádkoznak.

A harmadik beteg kutyám Pipi akinek alig van mája, kivizsgáltattuk beállítottuk a diétáját és szépen kezdi utolérni a korának megfelelő fejlettséget. Egy mindenre elszánt bajkeverő, imádja az ideigleneseimet nem ismer lehetetlent igazi kis túlélő.

Azt hiszem egyikük sem tehet arról hogy beteg, és egyikük sem tehet arról hogy rajtuk kívül sokan kóborolnak gazdi nélkül és nem hiszem hogy ha lealtatnánk őket azzal megoldanánk a gazdikeresők problémáját.

Ha nem születtek volna meg azzal már sokal inkább. Ez csak három alom átlag 5 kölyökkel számolva 15 meg nem született kiskutya..máris jobb lenne a helyzet. És nem kellene nekem belehalni hogy megismertem megszerettem felelőséget vállaltam értük és csak annyit tehettem hogy átküldöm őket a túl világra.

Nem tudom érted-e a lényeget nekem nem gond ha nem kapkodnak a kutyáimért, az én gondom hogy felelőtlenül bárki a maga kénye kedvére minden hozzáértés és felelősség vállalás nélkül hoz le almot.

A spánieleknél sok betegség szűrhető, ennek ellenére kapunk hívásokat hogy nem rég vett kiskutyát és olyan mitha nem látna...talán mert nem lát? Nem nem lát örökletes és elkerülhető lett volna. Vagy sétánál elkezd sántikálni mi baja lehet? Dp ha szülők szűrtek és a kiskutyát a gazdi megfelelően gondozza az esély a minimálisra csökken, de ha a szaporító, vagy a hozzánem értő hobbikutyásnál dp-s az egyik szülő...ott az esély hogy beteg kutyát vettél, kaptál és műtetheted kezelheted féltehetedés az sem biztos hogy a kutyádnak fájdalom mentes életet tudsz biztosítani....ez is a minimálisra csökkenthető lenne.

Vesebetegség elviszi a kölyköt mire látnád felnőni épp csak van időd megszeretni...

Én nem olyan dolgokat mesélek el neked amiket hallottam olvastam henm olyanokat amiket megtapasztaltam, egy-egy mentett kutya kapcsán. Én nem sírok, mi nem altatunk, tisztában vagyok vele hogy a fenti okok miatt nem tudunk minden spánielt megmenteni, de nem rajtunk múlik ha kevesebb születne és jobban megbecsülnék őket akkor tényleg elég lenne amit meg tudunk tenni értük. Így sajos kevesek vagyunk.

panettone-nak:

na de ha mondod, hoyg ennyire rossz a sorsa a kutyáknak, meg minden, akkor miért kell felháborodni azon, ami a kezdő kérdés volt, hogy miért nem lehet elmenni megnézni mondjuk csütörtökön a kutyát? Csomóan írták ide is, hogy mit képzel, nem érnek rá az ideiglenesek mindig. De ha pont a kutya érdekeit nézed, akkor neked kellene ilyenkor a legjobban örülni, hogy de jó, jött valaki, aki érdeklődik, álljunk hozzá pozitívan, nem? Azt sem értem, miért nem maradhat ott a kutya aznap este, amikor először találkoztok. Ha az illető meggondolná magát, ő maga is visszahozhatná másnap, nem? Én csak egyre tudok gondolni, hogy pl. a te ideiglenes kutyáidat is annyira megszeretted, hogy nehéz lenne elválni tőlük, ezért szeretnéd őket legalább még egy napig magadnál tartani, nem?

Én többnyire mindenkinek felveszem a telefont és igyekszem rugalmasan kezelni a találkozók időpontját is de vannak örökbefogadó napok amikor egyszerre több kutyával is lehet ismerkedni. Tehát ha valaki tőlünk akar kutyát előbb utóbb összefutunk.

Soha nem adjuk oda rögtön a kutyát, sokszor van hogy az érdeklődő lekes és mindent rózsaszínben lát aztán eltűnik...ha ugyanez történne meg ha már nála a kutya kkor igencsak bajban lennék.

Mi csak ezért vissszük házhoz a kutyáinkat, szeretném tudni, hogy ha van másik kutya kkor jóban lesznek, ha van cica jóban lesznek ha van gyerek vele is jóban lesznek, és lehet még egy csomó dolog ami ott derül ki engem nem érdekel milyen körülmények között lakik az örökbefogadó nem kell hogy gazdag legyen csak szersse óvja a mentvényemet.

Sajnos túl 15 ideiglenesen és az egyesület összes többi örökbeadásán tapasztalat az hogy kénytelenek vagyunk elővigyázatosak lenni. Az örökbeadásnak van egy rutinja ami úgy alakult ki hogy az örökbeadott kutya biztonsága az elsődleges szempont.

Röviden Te felhívsz megbeszélünk egy időpontot találkozunk majd másnap kimondjuk mindeketten az áment. Megbeszélünk egy időpontot mikor neked jó és odavisszük hozzád a kutyát. ennyi nem több nem kevesebb.

Tényleg nagyon szeretem az ideigleneseimet másképp nem is lehet ezt csinálni, de az elsődleges cél az örökbeadásuk, de ezt nem lehet így leírni. Azt hiszem a mi rendszerünk nem túl bonyolult és ha megismernél egyet is a mentettjeink közül sokkal könyebb lenne ezt elfogadni.