Ti hogy bírjátok a végtelenségig tartó munkakeresést?

Amikor az ember "feleslegesnek érzi magát", kiábrándult és depis, akkor máshogyan fog az agy. Aki nem volt még ilyen helyzetben az nem tudja.

Tapasztaltam; így tudom.

Napi 9-10 óra munka mellett fogékonyabb és tanulékonyabb vagyok most, mint abban az időszakban, amikor kerestem. A nyelv az nagyon kemény dió egyedül, net ide vagy oda (volt alkalmam tapasztalni), de ha nem is egy idegen nyelv... akkor is kell valami, ami egy picike sikerélményt tud adni. Lehet tanulni mást is. Ami egy kicsit maszkolja a megtépázott önbecsülésed és ami mentén "el tudsz indulni". Mert akárki akármit is mond... a hello effektus (a protokol könyvek ódákat zengenek róla) már 50% siker, ha az "showtime", nem pedig "csótány".

" A diákokat

nem a szakukban helyezik el, ott

vannak hostesként, meg

pénztárosként, meg hasonló

munkákat végeznek és nem

szereznek ugyan úgy gyakorlatot a

saját területükön, mert bejutni nem

lehet. "

Merthogy? Miért nem? Próbáltad? Rengeteg szakmai gyakorlat lehetőség van. Írtam is az okát de te nem olvasol: nem mindegy, hogy a cégnek 200ezer vagy 100ezer amit havi szinten költenie kell, szóval megéri diákot alkalmazni. Lehet, hogy eleinte 90%-ban fénymásol és kávét főz, de 10%-ban szakmai munkába tanulhat bele!

Annyira negatív és depis vagy kérdező, ne csodálkozz, hogy életképtelennek nyilvánított itt valaki. Te nem keresel megoldást, hanem csak panaszkodni akartál egy kiadósat.

Próbáltunk többen is segíteni de így nem lehet, ha az az alap válaszod mindenre, hogy "de ez ezért nem jó meg azért nem"

Azért még annyit hozzátennék, hogy az informatikusok, mérnökök nem keveset tanultak, hogy ilyen állásuk, illetve fizetésük legyen. Meg persze ezeket keresik, mert hiány van belőlük. Most mondhatnám azt, hogy ok, akkor elmegyek főiskolára informatikusnak tanulni, csak ez nem így működik. Kegyetlenül kell tanulni, illetve maga a szak nem olyan, mint egy közgazdász, turizmus szak...

De hogy a kérdésedre is válaszoljak, egy éve vagyok munkanélküli, férfi, mint azt előbb is írtam. Ezalatt egy hónap munkaviszonyom volt, mert olyan szinten rossz volt a munkahely, lakhelyemtől 300km-re, hogy egyszerűen nem érte meg hogy az albérletre keressek. Ez volt tavaly nyáron, azóta egyetlen egy munkáltató hívott fel, aki fizetett volna 85ezer nettó fizetést. Ha jól csinálom ennyi lett volna az albérletem, jobb esetben. Profession-ra regisztrálva vagyok, mindig elküldözgetem az önéletrajzomat, ahova személyesen letudom adni oda havonta kétszer elmegyek, de semmi, még csak egy hívás sem. Hogyan élem meg? Úgy hogy bezárkóztam, nem megyek sehova, antiszociális lettem, filmeket nézek, videojátékokkal játszok, ha olyanom van akkor elmegyek futni, mert mást pénz nélkül nem tudok, vagy csak simán órákat a rohadt gép előtt ülök. Anyámékkal élek, minimális összeget kell befizetnem a rezsi+kajába, ennyi a szerencsém. Jelenleg ebben az állapotban nem tudnék belefogni levelezőin egy főiskolába, alapjáraton azzal kéne kezdenem, hogy újraérettségizem, mert akkoriban szartam tanulni. Olyan mintha egy köd lenne előttem, semmihez nincs kedvem, állandó jelleggel fáradt vagyok, és a fejem is fáj állandóan(orvosok szart se tudnak mondani). Nagyjából ennyi, ha lenne mivel elfoglalnom magam, valami sport, nyelvtanulás, vagy mit tudom én mi, akkor könnyebb lenne. Vagy ha párkapcsolatban élnék, de így lehetetlen, ördögi kör. És jelenleg nagyjából csak annyit kérek, hogy napi 8 órában, helyben, nem több száz kilométerre találjak BÁRMILYEN állást, ahol kikapok 90ezret. Úgy gondolom ez egy kezdőrúgásnak jó lenne, hogy kilábaljak a helyzetből, de úgy látszik Magyarországon ez túl nagy kérés. Szánalom, más országokban mindezt 2 nap alatt megkeresik...

jajj kérdező úgy megütnélek...

diákhitelnek van egy olyan része amit jövedelem helyett tudsz felvenni és akkor nem kell dolgozni

bár ahogy téged elnézlek simán valami médiaismereti vagy egyéb büfé képzésre jelentkeznél...