Ti hogy bírjátok a végtelenségig tartó munkakeresést?

Komolyan mondom én már annyira undorodok az álláshirdető oldalaktól, már herótom van. Rengeteg helyre jelentkezek és senki egy büdös szót nem ír vissza :( Hogy bírjátok, akik kerestek rég munkát? Én már rettentően unom, mert nincs eredmény, ha véletlen be is hívnak akkor is 4 helyre vagyunk 20an. Ők meg kényelmesen elbíbelődnek, válogatnak, mi meg addig órákat várjunk, hogy kinyögjék nagy nehezen kiket kívánnak őméltóságaik alkalmazna. Ez annyira szánalmas, de komolyan. Itt vagyok érettségivel, 4 szakmával, alap angollal és nem kellek sehova. Miért? Mert nő vagyok és 34 éves? Vagy miért? Minden áldott napom azzal megy el, hogy az oldalakat böngészem és küldözgetem az önéletrajzaimat és nincs semmi, sehol. Hogy éljen így az ember? Hogy legyen bármije is az életben? Mit kéne még csinálnom? A munka elé nem lehet enni, mert nincs megadva egy hirdetésben sem se név, se cég név, se elérhetőség. :( Kellene a munka mert szeretnék tovább állni itthonról és kéne a gyakorlat, de így hogyan? Annyi tervem, elképzelésem volna a jövőre tekintve, de így esélytelen minden. Néha meg úgy érzem itt hagynék végleg mindent és inkább kinyírnám magam, hogy vége legyen ennek az egésznek, mert ez nem vezet így sehova, az évek meg telnek, csak öregszem.