Miért hiszik egyesek, hogy "aki akar, az talál munkát"?

és miért hiszik sokan hogy külföldön mindig akad meló??

Mi külföldön élünk, és bármily hihetetlen itt is az megy mint otthon. Felvesznek gyárba dolgozni majd X hónap múlva létszámleépítés ürügyén kirúgnak egy csomó embert. Pár hónappal később újra eljátsszák. Sok helyre jelentkezik az ember és sok helyről vissza se hívják. Volt hogy elkeseredésemben külföldről telefonáltam Magyarországra munkaügyben és már a harmadik telefonálás után találtam melót. Végül is szerencsém lett, nem kellett hazamennem, mert külföldön takarítói állást kaptam. Ez is jobb a semminél, bár nem fizet olyan jól mint sokan hiszik.

Azért aki ilyet mond, az elküldeném egy kisvárosba lakni, ahol nincs munkahely.

Pestre költözni nincs miböl, mert pl. a szülöknél lakik, és nem fizet lakbért (mert nincs jövedelme), ott Meki meg hasonló helyen nincsenek, takaritani meg hasonlókar nincs igény, mert az ottaniaknak eleve kevés a pénzük, és ami van, azt nem tudják ilyen luxusra kiadni, mert akkor kajára nem jut.

Elég son mindenkit látok, aki igy van, ott, ahol él, nincs munka, ahol meg - esetleg - lenne, ott meg nincs lakáslehetösége. Az ismeretségeket meg: akit ismer, annak jobb esetben van munjáka, de a többségnek nem vagy alig.

Szóval aki ilyen nagyszájú, azzal kipróbáltatnám, hogy hogyan is tudna elboldgulni hasonló helyzetben.

Mielött nekem esnek ezek a nagyokosak: NEKEM van munkám, viszont sokaknak nincs, öst esélyük sincs rá.

Ráadásul az a helyzet, hogy ebben az országban iszonyú nagy elvárások vannak, a semmiért!

Legyen érettségid, jó szakmád, diplomád, legyél talpraesett, fiatal, megnyerő külsejű, több nyelvet beszélő,gyermektelen,makk egészséges.Természetesen mindezt fillérekből biztosítsd magadnak,és ne lepődj meg, ha mindezért cserébe esetleg csak takarítónői munkát ajánlanak fel, minimálbérért.Hiszen a képességek, amikkel rendelkezel, alap a telhetetlen munkáltatók szemében és még millió hozzád hasonló álláskereső flangál az országban.

Talán nem ártana az elvárásokat és a fizetéseket egymáshoz igazítani, mert itt óriási szakadék van a kettő között.

# 17

Na igen, és erre nem is reagálnak a "bármilyenmelótelkellvállalni" okosok.

Barátnőmnek ekcémája van, főleg kezén jön ki, igen, ezer módszert kipróbált, gyógyszer enyhítette a tüneteket.

Volt olyan, hogy vérzett a keze, úgy ment el állásinterjúra, a srác állítólag végig a kezeit nézte-pedig próbálta rejtegetni. A legjobb az, hogy sokan azt hiszik fertőző. Mosogatást is próbált, ott nem engedték neki a kesztyű viselését, a bal kezéről szinte lemállott a bőr.

Magyarországon amúgy tipikus mentalitás, hogy nem toleránsak az ilyen bőrbetegségben szenvedőkkel, hiszen "amíg tud járni, dolgozni is tud".

15-ös válaszoló, akármilyen diplomád is van, ilyen helyesírással én sem vennélek fel dolgozni. Aki ilyet leír, hogy "hidjétek" (a központozásban vétett hibákra nem térek ki), az nagyon sok munkára nem alkalmas, mert a cégek nem szeretik magukat lejáratni azzal, hogy szarvashibákkal tűzdelt leveleket küldenek ki a nevükben. Esetedben hiába a diploma, szerintem ez lehet az egyik ok, amiért nem találsz munkát, diplomás állásoknál ez egy alapvető szűrő mindenhol.

Ezzel csak azt akarom mondani, sokaknak megvan a kívánt papírjuk ugyan, de valami más okból alkalmatlanok a megpályázott helyre - úgy, hogy ők maguk nem is tudják, min csúsztak el...

Azért hiszik, mert akinek bejött az élet, az könnyen osztja az észt. Igenis sokat számít, hogy ki hol él, honnan, milyen családból, iskolából jött, milyen információi vannak a lehetőségeiről. És Pesten sem könnyű amúgy, elmondanám. Rengeteg hirdetés mellett kitételként szerepel, hogy diákoknak, startkártyásoknak, rokkantaknak, stb. A munkáltatók is hajtják a kedvezményeket. Vagy 2-3 év gyakorlatot várnak az adott területen, ha pont azzal még nem foglalkoztál, el se tudod kezdeni.

Van munka, persze, de már a hirdetésből kiderül, hogy nem nekem. Ettől én még megpályázom őket, hátha, de nem meglepetés, hogy választ nem szoktam kapni.