Miért hiszik egyesek, hogy "aki akar, az talál munkát"?

Aktív álláskeresőként úgy gondolom, hogy a jó önéletrajz fél siker. A formátuma legyen figyelemfelkeltő, a benne foglalt információk legyenek lényegre törőek, ez egyenes út az interjúhoz.

A siker másik része, hogy hogy teljesítünk az interjún. Ezt is tanulni kell(ene), de az én időmben még az iskolában nem tanították. Nem tudom, hogy azóta van-e már változás e téren, szerintem tanítani kellene.

A földrajzi adottságokkal nyilván semmit sem lehet kezdeni, max. összeszedni a bátorságunkat és oda költözni ahol van munka.

Pályakezdőként az elvégzett iskolák számítanak szerintem. A suli honlapjáról le lehet szedni 2-3 mondatos tájékoztató/marketing szövegeket, ehhez nyitni egy 'képzés célja' bekezdést az önéletrajzban, így nagyjából képben lesznek azzal, hogy mit tanultatok pontosan. Alá mehet a szakdolgozat témája.

Az utóbbi időben egy kicsit átalakított Word sablonnal pályázok, nagyon jó eredményekkel:

[link]

Szerintem nagyon jó ötlet a kapcsolódó készségeket címszavakban feltüntetni az elején (pl. aktív, középfokú nyelvtudás), mellé egy fotó is elfér, ha kreatívabbak vagytok, azonos méretű, elcsúsztatott kék téglalap is mehet a háttérbe. Igaz, hogy csak minimál design, de nagyon jól néz ki.

A munkahelyek kifejtésénél is hasznos először az eredményeket feltüntetni, amiket elértetek, azt hiszem a gerilla-önéletrajz módszer is valami ilyesmit ajánl.

Szerintem nem figyelik a 'lyukakat'. A releváns tapasztalatokat figyelik. ÉS: nem azért írtam le, amit írtam, mert már 1000 helyen leírták, hanem azért, mert minden 2-3. így kiküldött önéletrajz után érkezik a hívás...

A kérdésedre válaszolva: az a baj, hogy a magyar ember fejében furcsamód úgy él a munkáltató, mintha hatóság lenne, mintha 100%-ig kötelező lenne neki mindent 'bevallani'. Nem kötelező.

A lyukas időben utazgathattál pl., élhettél örökségből vagy végezhettél önkéntes munkát. Ma már sokkal színesebb a világ, mint régen, ezek a lehetőségek teljesen életszerűek.