Kilátástalannak látom az életem.Magyarországi átlagfizetésekből egyedül,nem lehet megélni,családot tervezni, lakásvásárlás önerő nélkül kizárva. Mit tegyek?Nincs diplomám és szakmai tudás nélkül dolgozom most irodában,de félek elveszítem 1 éven belül

csak hallgatni kellett volna anyadra, mikor mondta, h tanuljal

Az a baj, hiába tanulsz, ha humán érdeklődésű vagy, kb a nullával egyenlő az esélyed arra, hogy olyan állásod legyen, amiért tanultál, amit szeretsz és amit meg is fizetnek.

"Magyarországi átlagfizetésekből egyedül,nem lehet megélni,családot tervezni, lakásvásárlás önerő nélkül kizárva. "

Máris 2 pont van amin elindulhatsz:

1: nem egyedül kell élni (hanem párkapcsolatban, hasonló értékrendű emberrel, közös pénzügyekkel),

2: nem átlagot kell keresni (hanem többet, amihez többlettudás kell).

2:

"Olyan szakmán gondolkoztam amit mire megtanulok, nem fejlődik tovább." Manapság ilyen nem létezik, pláne, hogy sokat lehessen keresni vele.

Menj festőnek, gipszkartonosnak, villanyszerelőnek. 1-2 évig gyűjtesz szakmai tapasztalatot valaki mellett, majd KATA-sként, félig számla nélkül degeszre keresed magad. Persze az ára megvan a fizikai munkának. De ha tanulni nem akarsz, akkor ez az ára.

Ha lenne párod, aki szintén megkeres 200-300 ezer forintot, akkor már mindjárt nem lenne olyan rossz a helyzet.

Mi mérnökök vagyunk a férjemmel, soha senki nem segített minket abban, hogy eltudjunk indulni (nem nyomott be minket jó munkahelyre), önerőből jutottunk el oda, ahol tartunk (a rugdosó és támogató családi hátteret leszámítva persze). Közben már a saját lábamon állva megcsináltam két másik felsőfokú szakmai képzést estin, nyelvet tanultam (online, fillérekért), hobbi szinten eljártam varrótanfolyamra és az önismeret, illetve a párkapcsolatok pszichológiája is nagyon érdekel, így ebben a témában is rengeteget olvastam/olvasok, illetve online videót nézek. Ez nagyjából 5 éven belül zajlott le. Mindezek mellett a szakmámban is figyelem a fejlődést, továbbképzésekre járok, rengeteget olvasok.

Élj úgy, hogyha hasonló helyzetben 5 év múlva visszagondolsz, akkor ne szégyelld el magad, amiért "lemaradtál". Ha megkérdezed magadtól, hogy mit tettél az elmúlt 5 évben azért, hogy jobb kereseted legyen, akkor tudd felsorolni, ahogy most pl. én tettem.

Nehéz volt elindulni, de most tartunk azon a szinten szakmai körökben a párommal együtt, hogy már beajánlanak, hívnak máshova, vállalkozás építésben ötletelünk ismerősökkel, stb. Nem azért, mert jó helyre tettük a hátsónkat, hanem mert olyan kapcsolatokat építettünk, ahol mások számára is kiderült, hogy szívvel-lélekkel műveljük a szakmáinkat és törekszünk. Nyilván itt már egyszerűbb, mint pályakezdőként a nettó 150 ezres kis bérünkkel boldogulni. Most 30-35 éves körüli korunkra mindenünk meglett, amit szerettünk volna. Persze nekünk is hitellel, de meglett és tudjuk, hogy a következő lépcsőfokot (családi ház Pest megyében közel sem 100 millióért :) ) is észszerű kereteken belül el fogjuk érni 10 éven belül. Számunkra megéri a munkát. Sírhatnánk, hogy miért nem keresünk kétszer ennyit, hiszen NEKEM JÁR az a ház és MOST azonnal JÁR, munka nélkül "idevele nekem"! De akkor megkérdezem magamtól, hogy mit tettem azért, hogy kétszer ennyit keressek? És valószínűleg rájövök, hogy na ez a szint már komolyabb fejtörést igényel és nem sokat...

Azt kell megérteni, hogy nagyon nagyon ritka, ha minimális energia befektetéssel valaki milliókat akaszt le havonta, csak mert valaki jó helyre betolta. Nincs olyan szakma, amiben ne kellene folyamatosan fejlesztened magad, hogy életképes, naprakész tudást tudj átadni és sosem vagy elkésve, hogy tanulj!

Böngéssz neten, gondolkozz, hogy mi érdekel, miből hogyan lehet megélni, nézegess képzéseket és vágj bele egybe.