Miért tapasztalom újabban ezt bizonyos mérnökök körében?

"Mellesleg a technikusi munkákból van több?"

Attól függ, hogy hol vagy helyileg. Amikor azt mondogatják hogy munkaerőhiány van, sokszor elfelejtik azt, hogy hol.

A munkaerőhiány mint fogalom ugyanis térséghez köthető.

Lehet, hogy valahol informatikushiány van, máshol pedig minősített hegesztőket keresnek éppen. Ez minden szakmánál így van, csak példát hoztam fel. A valóság az, hogy ezt részben a mobilitással oldják meg, azaz nem ritka hogy egy-egy jó szakinak, de akár a mérnöknek is naponta ingázni kell 20-30 kilómétereket.

"Tehát milyen arányban van a "komolyabb" és a kvázi technikusi munka?"

Ezt nagyon nehéz lenne megmondani, mert statisztikai adat nincs rá. Azonban egy valamit nagy biztonsággal ki lehet jelenteni: sok esetben végeznek a mérnökök is nem mérnöki munkát, mint például dokumentáció készítése, adminisztratív feladatok ellátása, kapcsolattartás a megrendelővel. Ezek valamennyi mérnök feladataihoz tartozik, legfőképp a termelés és a gyártás területén. A kiküszöbölésre gyakorlatilag nincs megoldás jelenleg a mindennapi gyakorlatban. Tehát arra szeretnék rámutatni, hogy ezeknek a kiegészítő feladatoknak pl. egy tervezői aszisztens nem tudna eleget tenni, mert mondjuk egy megrendelővel történő szakmai egyeztetés során szükségesek a szakmai ismeretek. A cégek oldaláról sok esetben pedig nincs meg az a lépcsőzetes felépítése a foglalkoztatottaknak a képesítése szerint, amely biztosítaná hogy az ilyen jellegű feladatokra külön technikust is alkalmazzanak. Így marad az, hogy mindent a mérnökre hárítanak.

Hova mennek a frissdiplomás mérnökök?

Az előző gondolatotmenetet folytatva, ehhez csak azt tudom hozzátenni, hogy mindenki kezd valahol. Lehet, hogy eleinte csak excel táblákat töltöget, meg a rendelésekkel foglalkozik. Amikor egy mérnökhallgató elmegy arra a néhány hetes szakmai gyakorlatra a képzés közben, akkor általában komoly feladatokat egyébként sem tudnának rábízni. Bsc-n ez általában 6 hét, ha elkezdik betanítani, lejár az idő, mire tudna csinálni komolyabb feladatokat, vagy be tudna szállni egy futó projektbe.

Nem véletlen, hogy igényesebb helyeken a gyakornoki pozíciókat legalább egy fél évhez, vagy teljes évhez kötik.

Egy év alatt egy kezdő mérnök is megismeri a céget, szakmai tapasztalatot szerez a munkamorálról, és a munkáltató is megismeri a dolgozót, és annak hozzáállását az adott szakterülethez.

A szakterület kapcsán még egy dolog eszembe jut: mivel a mérnöki pozíciók viszonylag széleskörűek, így nyilván az egyetemen tanultak nem adhatnak ezek mindegyikébe kellő betekintést. Tehát megállapíthatjuk, hogy akár 10 év eltelte után sem mondhatja azt egy mérnökként dolgozó kollega, hogy márpedig ő minden egyetemi ismeretét 100% mértékben felhasználta.

Tehát ez egy óriási félreértés! Nem az van, hogy egyetemen amit megtanítanak, az kell mindenhova egyenlően.

Hanem az van, hogy az egyetemen adnak egyfajta alapismeretet, amely egyfajta áttekintése a szakmának. Hogy ezen belűl ki milyen szakterületre orientálódik, az más kérdés, és ezt igazából a munkahelyen fogja megtanulni, hogy ott hogyan és mit kell csinálni.

Tehát pl. a gépészmérnöki példánál maradva, ha valaki a termelésben/gyártásban helyezkedik el, akkor a cégnél majd megtanulja, hogy ott náluk hogyan kell művelettervet készíteni, ill. műveleti utasításokat a dolgozók és a műhely részére, beleértve a konstrukciós tervezést is.

Azaz neki figyelembe kell venni majd, hogy gyárthatóak legyenek a munkadarabok (a megadott méret -és alaktűrés szerint), az alkatrészek szabványosak legyenek a csereszabatosság miatt, és hogy ne legyen majd orbitálisan nagy a költség, mert akkor arra a megrendelő nemet fog mondani, és elmegy a konkurenciához.

Na meg persze a szerlés sem utolsó. Mert számítógépen hiába néz ki minden frankón, ha nem lehet összeszerelni az egészet, mert mondjuk ütközés van valahol, nem lehet hozzáférni a villáskulccsal valamihez, stb.

De lehet, hogy a másik végzős mérnök egy olyan helyre kerül, ahol pl. végeselemes szimulációkkal foglalkoznak, és azt vizsgálják, hogy bizonyos paramétereket módosítva hogyan lehet kedvezőbb megoldásokhoz jutni, úgy mint geometriai méretek csökkentése kedvező szilárdságtani jellemzők mellett, stb. de akár a nagyobb hatásfok és a gazdaságosabb üzemeltetés is lehet a cél.

Aztán lehet, hogy a harmadik mérnökkolega az anyagtudomány felé szakosodik, és olyan cégnél lesz, ahol az a fő kérdés, milyen anyagból legyen legyártva egy alkatrész. Egy anyagmérnök feladata általában ilyenkor, hogy a meglévőket továbbfejlessze.

Pl. sokszor elsődleges kérdés, hogy mennyire nehéz egy gép, ki lehet -e váltani adott részegységeket acél helyett alumímium-ötvözettel, esetleg valamilyen műanyaggal, úgy hogy a szilárdsági követelményeknek eleget tegyen.

Na szóval ezt még elég sokáig lehetne ragozni, meg sokmindent tudnák említeni gépészmérnökként, de remélem azért, hogy a lényeg átjött.

"Mellesleg egy mérnöknek nem esik rosszul/nem veszi zokon,hogy ilyen szintű munkákat kell csinálnia ami egy technikus képzettségi szintjéhez illő?"

Dehogy nem esik rosszul nekik. De nincs más választás. Ahogy mondtam, valahol el kell indulni.

Kezdő mérnök úgy gondolkodik, hogy ez is egy lehetőség, lehet szerezni tapasztalatokat, aztán majd egy későbbi labdába való rúgáskor ez egy jó ugrópont.

Egy-két évet ki lehet így bírni, aztán vagy adnak egy magasabb mérnöki pozíciót, vagy munkahelyváltás lesz, ahová így már nem kezdőként megy az illető.

Azonban van még egy dolog: a pénz beszél. Tehát ha valakit jól megfizetnek és elégedett is vele, az nem fog gondolkodni azon hogy el akar menni.

Bár pl. egy gyakornoki pozícióra, ahol heti 40 órára nettó 100-at fizetnek ez nyilván nem vonatkozik, mert a mérnöki pozíciók kezdő szinten is ennek legalább 2-3 szorosa.

"Ajánlanál valami oldalt ahol megnézhetném,mégis mit tesz ki ez a fajta technikusi munka? Illetve mit fed le a komolyabb fejlesztői munka?"

Konkrét oldalt nem lehet mondani. Álláskeresői honlapokon nézelődj.

De ott is csak azt látod, milyen elvárások vannak.

A valóság ettől eltérhet. Mert lehet, hogy rádsóznak majd olyan melót is, amit nem neked kéne csinálnod.

El kell menni személyesen intervjúra, és ott érdeklődni.

Aztán hogy megtudd milyen egy-egy cég, ott kell dolgozni legalább egy fél évet.

Ha nem tetszik, lehet váltani.

Ez a munkahelykeresésnek az első belépési pontja.

Amiket leírtam, azt pedig a több éves mérnöki tapasztalatom alapján tettem.

Egyébként még annyit, hogy elindulni mindig nehéz. Minden szakmában, amikor még nincs szakmai tapasztalat.

Idő kell ahhoz, hogy megtaláld a helyed. Amikor ez már megvan, utána nyert ügyed van.

Kedves Sztrogoff!

"ha meg (önállóan) nem, akkor az is mérnöki feladat, nem?"

De igen, azzal a különbséggel, hogy a mérnökre azt már csak rásózzák, kényszermunkaszerűen. Maga a feladat igénye nem mérnöki feladat, de technikus hiányában kényszerként megcsinálják a mérnökök.

"Mire elmagyarázod neki teljesen, addigra meg is csinálod."

Azért ez nem mindig igaz. :) Van, amiben nekik sokkal nagyobb rutinjuk van, mint egy pályakezdőnek, aki csak szerencsétlenkedik. A másik ok pedig az eszközhiány... nekünk kb alig van néhány dologhoz eszközünk, minden aprósággal mehetünk technikushoz...