Miért tapasztalom újabban ezt bizonyos mérnökök körében?

"Viszont megint felvetnék egy dolgot. A műszakiasság mennyire érződik a mérnöki munkakörön?"

Nagyon jó a felvetésed. Ez igazából attól függ, milyen területre kerül az ember, és gyakorlatilag amikor azt mondod hogy

"Gondolom van különbség a különböző műszaki irányokban."

ekkor jó a meglátásod is. Ezzel egybehangzóan megállapítható, hogy egy-egy mérnöki terület igen sokrétű, és az elvégzendő feladatok tekintetében viszonylag széleskörű az a feladatkör, amelyet a mérnök el tud látni.

Azaz a mérnöki tevékenység nem merül ki pusztán a fémek gyártástechnológiájában, vagy éppen a villamos hálózatok tervezésében.

Kérem tisztelettel, vegyük számításba azt is, hogy pl. az orvostechnológiában milyen alkalmazások vannak. A beültetett legkülönbözőbb implantátumoktól a lézeres technológiákig a mérnöki alkotás mindenhol jelen van.

Azaz ezeknek mind igen mély fizikai tartalma van, a mérnöki tevékenység közé tartozik pedig az is, hogy ezeknek a gyakorlati megoldása meg legyen oldva.

Hogy jobban értsd: Az okos fizikusok kitalálnak egy eljárást, felfedeznek egy jelenséget, de ennek a gyakorlatba való átültetése már mérnöki feladat, legfőképp konstrukciós szinten.

Tehát amikor azt mondják, hogy egy mérnök nem tanul annyi fizikát, mint egy mérnök, ez igaz. Viszont a módszernek a gyakorlatba való átültetése során jelentős szerepet játszanak a mérnökök.

"Vagy mondjuk a mérnökök erősen műszaki irányú feladatokkal foglalkoznak,de ezt nem lehet szerelgetésnek nevezni?"

Vannak olyan területek, amikor ez az igény van. Pl. újabb gépgyártástechnológiai megoldások létrehozása, a meglévők tökéletesítése.

Napjainkban egyre inkább a korszerűbb és gazdaságosabb mérnöki megoldások az iránymutatóak.

#42!

Ha szerettél legózni, nincs gond! ;)

A gyerekek többségét érdekli a világ alapjában, inkább a szülők viselkedése befolyásol kezdetben. Ha a gyerek nem tapasztalja meg az alkotás örömét, később se valószínű, hogy erre a pályára jönne.

Én pl. imádtam építeni dolgokat mindig is gyerekként (legó, játékok). És anyám azt mondta, mikor olyan 3 lehettem (de már 6 éveseknek való LEGO-val játszottam), hogy legyek építészmérnök, hogy tervezzek neki egy szép házat, meg mert "az jól keres". Gondolta ő! :D Később szerencsémre egy építészmérnök beszélt le róla, de akkor már úgy is inkább az elektromos gépek felé kacsingattam. :D

Egyik tanárom mondta mindig, hogy a matek és a fizika annyira beépül a munkába és a gondolkodásba, hogy nem veszed észre, hogy használod. A másik (ez már egyik volt kollégám mondása volt a kezdő/gyakornok mérnökök felé): az egyetemen megtanultad, hogy 3. tétel: "ismertesse a füzfánfütyülő felépítését és működését, és méretezésének kérdéseit, különös tekintettel a hangmagasság és a kapitány életkorának összefüggéseire", na itt a kérdés nem így fog hangzani, hanem úgy, hogy "túl magas hangon fütyül a fűzfánfütyülő, kéne vele valamit kezdeni, van rá egy fél órád". Ez a különbség.Ennek kell beépülnie. Egyszer jártunk úgy, hogy az egyik PLC-nknél elszállt a PID szabályzó algoritmus, mint a győzelmi zászló, és sehogy nem tudtuk visszahozni a normál működési tartományba már régen vissza kellett volna szabályozni de az még tolta bele a kakaót. Hát izzadtunk rendesen mire valami megoldást találtunk a problémára, közben a gép meg süvített mint az állat. Gyártó-programozó-tervező szokásos egymásra mutogatás, hogy ki mit rontott el. Míg a végén az egyik kolléga mondta, hogy neki valami dereng, hogy amikor a közelítő diszkrét PID eljárásokat tanulta egyetemen ott említették, hogy bizonyos esetekben az I tag el tud szállni. Na ekkor buzgón elővette mindenki a régi tankönyveket és meglett a megoldás. És még nem egy ilyen példát tudunk mondani. Az egyik volt kollégámnak (gyakran szoktam vele beszélni) olyan szerencséje van, hogy egy olyan cégnél dolgozik villamosmérnökként, ahol (később mindig kiderül), hogy tök triviális, bár rendkívül összetettnek látszó "már x szakcég megnézte, de nem tudták megoldani" problémákkal találkozik. Mindig röhögve meséli, hogy a megoldás valahol az egyetem 1. 2. legkésőbb 3. év matek, fizika, villamosságtan könyvekben van. Csak vissza kéne emlékezni, és alkalmazni amit ott tanultak.

Valaki írta itt a ma divatos első sorban végeselem módszereken alapuló tervező/modellező programokat. Azért ezekhez is kell ismerni az alapokat. Bekerült hozzánk egy ifjú titán gépész "gyerek". Egy azért nem 100%-osan egyszerű tartót kellett méretezni egy géphez, valami egy hét után előállt a megoldással. Nézzük, mondom valami nem OK. Mondja ő kiszámolta véges elemmel és szerinte jó. Mondom neki: "ez egy sima kéttámaszú tartóra vissza vezehető, ellenőrizted a számítást azzal?" Ugy nézett rám mint egy marslakóra, hogy miről beszélek?

Másik díjnyertes: ipari csarnok, fel kell tenni a tetőre x db. gépet. Jön az építész, hogy hát gáz van, mert nem fogja elbírni, és a bekell tenni egy támpillért, és a födém alá egy teher elosztó gerendát. A megrendelő szeme szikrát szór, hogy neki egy nagy üres csarnok kell, és hogy fog kinézni a csarnok közepén egy 3,5m átmérőjű vasbeton pillér? Ujabb számítások, ohh végülis megoldható egy nagyobb vasbeton gerendával ami végig fut a födémlemez alatt. Eltelt ezzel is vagy 3 hét. A tetőszerkezet egyre bonyolultabb és az egész tervezés kezd irtózatosan kacifántos lenni. Amikor az egyik kolléga megkérdezi, és mi lenne ha nem 1 nagy hanem 3 kisebb gépegységet tennénk a tetőre, és azt sem a födém mező közepére, hanem a szélére ahol mások a nyomaték viszonyok? Kiderült, hogy tök simán megoldható azzal is a feladat, a tető rendesen elbírja, az építész meg mindenki örült, hogy nem kellett brutál vasbeton szerkezeteket méretezni. Csak annyi kellett, hogy kicsit végig gondolja mindenki amit tanultunk statikából, hogy milyenek a terhelési viszonyok. Mi villamosmérnökként utáltuk a statikát, mondván azzal foglalkozzon a gépész meg az építész. Na itt jól jött, hogy legalább értettük egymást. És rengeteg ilyen példa van még.

Arra a kérdésre, mennyire "barkácsolós" a munka? Nagyon függ, hogy ki milyen területre kerül, és mennyire van hozzá affinitása. Nálunk van kísérleti műhely ahol dolgozom és ott legyártják amit kiagyalunk, de néha azért nem árt ha az ember bele tud kapaszkodni a csavarhúzóba. Szintén ijfú titán "gyerek"-nek sikerült úgy megterveznie egy szerkezetet, hogy tök jól nézett ki Solidworksben a képernyőn, csak éppen volt benne egy 16x40-es csavar amit egy 3 x 6mm-es lukon keresztül kellett volna berakni és behajtani. Hiába mondtuk, hogy nem lesz jó, a próba gyártásnál látta be, hogy tényleg nem lehet összerakni...

#44

Ez tetszett!

Kérdező 2018.09.01 13:06

Ezt írod: "Nagyon köszönöm,végre mgértettem miért nem tűnik számomra a mérnöki szakma matematikában és fizikában "gazdagnak". Tehát annyira beépül a mérnöki gondolkodásmódba,hogy fel sem tűnik sem a mérnöknek sem a külső szemlélőnek."

Igen pontosan erről van szó. Már mi magunk se vesszük észre ezeket. Illetve sok esetben nem fogjuk végig megoldani az egyenletrendszert, mert már más megoldotta, van egy közelítő képlet ami alapján számolunk. De minden mögött ott van az alap matek és az alap fizika.

Másik klasszikus példa megtanulta és erre nagyjából mindenki emlékszik, hogy Q=c*m*dT gyakorlatban ez mit fog nálunk jelenteni? Melegszik valami? Több hűtő levegőt neki, vagy hidegebb hűtő levegőt neki és nem fog annyira melegedni. A gyakorlatban mivel tudunk játszani? Ha tudom, hogy az alkatrészt pl. 80 fokig lehet elengedni? Több hűtő levegő (növeltem az "m"-et, ugyanakkora Q esetén a dT kisebb lesz), vagy hidegebb levegőt adok neki és akkor nagyobb lehet a dT. Egy idő után már végig se számoljuk, hanem megvan az "érzés", hogy oda jó lesz az X gyár Y típusú ventillátora. Ha meg mégse vagy teszünk nagyobbat, vagy előhűtjük a levegőt (vagy átrendezzük az alkatrészeket, hogy hidegebb levegőt kapjon), de végig a háttérben ott van, hogy tudjuk, hogy Q=c*m*dT. Ebből te mit fogsz látni a számítógéped alaplapján, hogy a van egy ökölnyi ventillátor.

A #47-hez azért hozzátenném, hogy a leírtak már jól ismert rendszerekre igaz, ahol bevált módszerek vannak, és tapasztalat szerint lehet dolgozni.

Ha újítás van vagy továbbfejlesztés, akkor elő kell venni a matematika és fizika ismereteket, és adott esetben meg kell oldani a leíró egyenleteket.

Az persze más kérdés, hogy ezeket általában külföldön csinálják, legfőképp német anyavállalatoknál.

Ha megnézed ugyanis pl. valamelyik autógyárat Magyaroroszágon, akkor azt látod, hogy az igazi fejlesztés és a kutatás, azaz a valódi mérnöki feladat külföldön van.

Nem is véletlen, hogy multicégek esetében hazánkban fejlesztési lehetőségek alígha vannak.

Nyilvánvalóan az előző válaszoló

"Egy idő után már végig se számoljuk, hanem megvan az "érzés", hogy oda jó lesz az X gyár Y típusú ventillátora."

megjegyzése is utal arra, hogy pusztán a sablonok követésénél, és a katalógusok alapján való tervezési alapszinten maradtak meg.

Azaz valójában nem végeznek mérnöki munkát, mert katalógus alapján egy technikus is meg tudná mondani, hogy "jó lesz az ide".

Tipikusan jellemző ez egyébként az épületgépészetre.

Valószinüleg a válaszoló is épületgépész szakon végzett, ott értenek legkevésbé a matematikához és a mechanikához.

Csak randomra beraknak egy-egy ventillátort, de azzal már nem foglalkoznak, hogy az milyen zajt bocsájt ki pl.

Nem véletlen persze, hogy az akusztikai mérnököket nem az épületgépész mérnökök között kell kersni, mert az akusztikai ismeretek sokkal nagyobb ismeretanyagot jelentenek, mint a katalógusból történő ventillátorkiválasztás.

Tehát hogy a kérdező is világossan lásson, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amit az előző válaszoló ír, azt úgy hívják hogy mérnök által végzett technikusi munka.

Mert ventillátor kiválasztásához nem kell mérnöki végzettség, ezt igazolja a felemlített c*m*dT középiskolás formula is.

Hát igen, sokszor van, hogy valaki mérnökként is megmarad egy középiskolás szinten.

Bár ez általában a fizetéseken is meglátszik, ha mondjuk azt a technikusi munkát egy szimulációs mérnöki pozícióhoz hasonlítjuk...