Miért tapasztalom újabban ezt bizonyos mérnökök körében?

Alapvetően az oktatással van a probléma. 20 éve vagyok egyéni vállalkozó fémesztergálási területen. Előtte 12 év egy munkahelyen.

A 12 évem azzal telt, hogy szolga módjára legyártottam az elém rakott rajz alapján a terméket.

Az utóbbi 20 évemben viszont óriási tapasztalatot szereztem.

Mit tanítottak a suliban anyagismeret órán ?

A vas-szén állapotábrákat. Miért tanították ezt, mikor a 32 év alatt egyetlen egyszer sem volt rá szükségem.

Mit tanítottak a szakmai órán ?

Hogy van a metrikus menet, meg a whitworth menet.

Folytatnám a történetet, de előtte megszeretném kérdezni egy mostanában végzett, vagy éppen tanuló gépész mérnököt, ,gépi forgácsolót, hogy az említett két témában mit tanítanak jelen pillanatban.

Tanulnak e például mélyreható polimer ismereteket ?

"Mi a baj az Elektromágneses terekkel"

Én személy szerint szerettem, ugyanakkor harmadévben már elvárná az ember, hogy konkrét iparban hasznosítható tudást tanuljon az ember, ekkor ugyanis már érzed, hogy közeledsz a BSc diplomához, lassan el is kéne helyezkedni valamilyen irányban a sekélyesnek mondható tudásoddal - pláne ha nincs mögötted anyuci-apuci aki eltartson, amíg végtelen elméletet tanulsz - és hasznos dolgok helyett tömény vektoranalízissel bombáznak. Az már más kérdés, hogy régen a vizsga is tömény szivatás volt belőle, nemzetközi matekverseny döntős haverom -4 pontot ért el az első vizsgán :) És mint a kollega feljebb említette: igen felvesznek kb bárhova, mert hiány van, csak nem mindegy, hogy fejlesztesz, vagy pedig excellt színezgetsz. Egy kisebb munkacsoporton belül is van vegyesen ezekből.

Amúgy egy-egy szakirányon belül is különböző ágazatokra azt mondom, hogy undorító, míg egy másik kis szeletéért meg élek-halok. Ilyen ez a villamosmérnöki szakma, mocskosul hatalmas. Olyan is van, hogy egyetemen vonzónak tűnik egy irány, dolgozol egy évet az iparban a területen, és rájössz, hogy otthon elvagy vele, de dolgozni őszintén szólva is siralmas tud lenni.

Más: az igazi gond amit én látok az utánam lévő generációnál, hogy rohadtul nem érdekli a többséget semmi, csak úgy elvannak a nagyvilágban. Nézd meg az indexes Pont Ott Parti interjúvideót, olyan válaszokat adnak egyesek, hogy az siralmas.

Fú, ez egy elég komplex dolog...

Először is: ahhoz, hogy azt merd állítani, hogy "tapasztalom a mérnöktanoncok és a matematika/fizika kapcsolatának romlását" legalább egyetemre kéne járnod. Ugyanakkor van benne némi igazság, még akkor is ha csak az internetről szeded az infókat, bár a helyzet kissé árnyaltabb.

Kiből lesz mérnök?

Többnyire abból, akinek vmilyen szülője, vagy legalább közeli rokona az. Azért kerülnek közel a matek/fizikához, mert ebben segítenek nekik otthon megírni a leckét. Plusz arra a kérdésre, hogy "mi legyek?" is az a válasz: "mérnök, mert az jól keres". (Most ne foglalkozzunk azzal, hogy ez minden esetben így van-e.) A lényeg, hogy a "mert az jól keres" miatt mennek mérnöki szakra sokan, nem a fizika és matematika szeretete (imádata) miatt. Ezekkel csak a szükséges szintig foglalkoznak, nem az motiválja őket, hogy "majd ha jól tudom a tehetetlenségi nyomaték mátrixot kiszámítani", vagy "oda-vissza vágom a Maxwell-egyenleteket", akkor hű de szuper mérnök leszek. Ha tényleg ez kéne ahhoz, hogy vki mérnök legyen, akkor a társaság 10 %-a maradna bent. Ez azért nyilván nem reális elképzelés, mikor "mérnökhiány van". De ahhoz, hogy egy jó mérnöki szemlélet kialakuljon az adott szakterületen ezeknek az alapszintű ismerete szükséges. Ez (is) különbözteti meg a technikustól. Az egyetemen nem tapasztaltam, hogy vkinek a matek-fizika vette volna el a kedvét, akiknek nem ment a matek, azoknak semmi se ment (röviden). De az egyetemi matek elég száraz, mindig csak utólag jön rá az ember, hogy ennek volt vmi értelme, már mikor vmi szaktárgyban előjön (pl. mátrix invertálása, nemlineáris diffegyenletek, stb.). De ha nem akarják a matekosok kinyírni őket, akkor a példamegoldással ez is el van intézve.

Szeret bütykölgetni?

A mérnökhallgatók elenyésző része szeret csak bütykölgetni. Ez inkább azokra jellemző, akik technikumból jöttek, vagy vmi szaki az apjuk. Hozzá vannak sajnos szokva, hogy az iskolákban is hiányoznak a felszerelések, és nem is kísérleteznek. Vagy egyszerűen nincs rá idő, mert rohanni kell az anyaggal. (Nálunk érettségi előtt egy optikai padon és egy üvegkádon kívül nem sok minden volt, hogy gyakoroljunk az emelt fizika érettségire... (EGY XAROS ÜVEGKÁD???? Mikor termisztoros, napelemcellás, Wheatstone-hidas mérések is vannak!? Egy kapcsolást nem nagyon tudtunk összerakni, mert nem volt miből...) Persze most már gyerekjátéknak tűnnek, de akkor azért más volt a helyzet...

Érdekli a biológia?

Hát az orvosisokról is hasonlókat lehet elmondani. Nem maga a biológia, sokkal inkább a társadalmi presztízs, a szülői nyomás, és a "jól keres" viszi az orvosi irányába az embereket. (És talán némi empátia - jó esetben.) Pedig az orvosi már régóta nem egy álomszakma (hosszú képzési idő, éjszakai ügyelet, átlag 333.128 Ft bruttó fizetés). Nem lesz mindenki magánklinikán sebész.

Van olyan ismerősöm, aki végigszenvedte a villamosmérnöki elejét 2-3-okkal, sokszor csak többedjére ment át. Aztán szakirányon meg programozott mint a güzü (PLC, C), és az meg vhogy jól ment neki. Utálta az elektronikát, meg a jeleket, terekből bukott is. Mégis mérnök lesz. Hát... ez van. A cégeknek elég lesz a PLC programozói tudása, nem érdeklik, hogy nem tudja mi az a vektorpotenciál, vagy a Miller-effektus... Mondjuk ehhez elég lett volna egy OKJ is, de így legalább diplomával fogja ugyanazt csinálni. Érdemi mérnöki munkát aligha tudna csinálni.

Köszi a 0 %ot.

Igazából pont a kérdéshez szorosan csatlakozott a vissza kérdezésem. De pontozz csak le. Végülis tök mindegy, hogy valaki tudja, miről beszél, mert ismeri a gépész képzést, vagy fogalma sincs róla? Tényleg?

Értem. Ez a topik megbízhatóságának mértéke, hogy többek szerint felesleges a gépész tárgyak ismerete ahhoz, hogy magáról a gépész szakról lehessen érdemben beszélni. Hmmm.