Tényleg visszafele menne az időben az ami gyorsabb a fénynél?

„Így a feltételezés, hogy a fénysebesség felett az idő visszafelé telik, legalább annyira teoretikus, mint a tachionok maguk.”

A teoretikus még erős kifejezés, inkább hipotetikusnak mondanám. Ez amolyan első közelítésbeli felfogása a dolognak, olyasmi, mint a klasszikus elektrodinamika kauzalitássértési paradoxona: a Maxwell-egyenletek jóslatai szerint ha egy elektronra térerősséget kapcsolunk, akkor az előbb elmozdul, minthogy bekapcsolnánk a mezőt. A jelenség következik az elektrodinamika klasszikus leírásából, ez az ellentmondás jelzi a klasszikus elmélet határát, amit az oldott fel, hogy felfedeztük, hogy ilyen kis méretekben más törvények, a kvantummechanika szabályai érvényesülnek.

Az, hogy a tachion visszafelé halad az időben, csak egyike a furcsa tulajdonságainak, mert például a hipotézis szerint az energia csökkenésével a sebessége nő, vagyis sebessége hiperbolikusan elszáll a végtelenbe, ha mondjuk egy mezőtől energiát veszít (mondjuk gravitációs mező hat rá). Ez ugyanannyira értelmezhetetlen.

„Már csak az érdekelne hogy hogyan kell értelmezni az első hsz-ben levő képet.”

Közeledik felénk egy tachion a fénysebességnél gyorsabban. Mivel gyorsabb a fénynél, nem látjuk, ezért csak halványan ábrázolja az ábra. A tachion elhalad a megfigyelő mellett, ekkor válik láthatóvá, a képe kettéválik, látunk egyet közeledni (kékeltolódásban) és egyet távolodni (vöröseltolódásban).

Vagyis addig nem látsz semmit, amíg el nem ér a tachion, onnantól viszont kettőt: az egyik a már távolodó tachion mögött lemaradó kép, a másik, amit akkor kellett volna látnod, amikor még közeledett, de nem láttad, mert gyorsabb volt nála (olyasmi, mint a hangrobbanás, csak fénnyel, ld. Cserenkov-sugárzás).

"Azaz ha az elmélet által felállított matematikai modellt alkalmazod rá, akkor a matek ezt adja vissza."

Eret vágok!

Persze én vagyok a kis álomvilágomban még Dávid Gyuszi bácsi is megmondta de sorra az derül ki a hozzászólásokból hogy az alapokat nem értik és a rossz úton száguldoznak.

Mit nem lehet megérteni azon hogy minden létező vagy csak fejben feltételezett részecske sebességének van egy felső határa. Ezt a felső határt jelezzük aminek értéke mindig 1.

A gondolatunkban létező tachion 26*1c vel, neki ez lesz a plafon vagyis neki ez az "1"! Miért akarod ennek a részecskének a sajátidő lassulását az anyagra vonatkozó számokkal kiszámolni???

Persze hogy ha az anyagra vonatkozó számokkal számolsz akkor 1 után visszafelé haladó időt számolsz DE EZ nem anyag hanem egy gondolati tachion.

Talán mélyebben el kéne merülni Einstein tanításaiban mert semmi mást nem mond mint hogy minden sebesség véges .Ebből a törvényből születik hogy az idő is véges ill a távolság is véges. Ha holnap felfedezünk n részecskét ami gyorsabban megy a fénynél akkor nem dobjuk a kukába a relativitást pont ezért mert n részecskére is igaz lesz.

Akik n részecskére fordított időt számolnak csak azt üvöltözik hogy nem értetem meg a relativitás elméletének gyökerét.

> A teoretikus még erős kifejezés, inkább hipotetikusnak mondanám.

> Az, hogy a fénysebesség felett haladó feltételezett részecskének visszafelé telik az ideje, azt a szaknyelv úgy hívja, hogy az elmélet egyik jóslata.

Ezt meg tudnád forrásolni?

> a Maxwell-egyenletek jóslatai szerint ha egy elektronra térerősséget kapcsolunk, akkor az előbb elmozdul, minthogy bekapcsolnánk a mezőt.

Nincsen ilyen jóslata a Maxwell egyenleteknek.

„Ezt meg tudnád forrásolni?”

Nem. Az elmélet jóslata annyit tesz, hogy az elméletet kiterjesztjük egy adott rendszerre, és megnézzük, mit mond róla. Persze ez azért egy rossz jóslat, mert nem ellenőrizhető, így sokra nem megyünk vele, tulajdonképpen tudományosan nincs jól definiálva, hogy mit jelent az, hogy az idő visszafelé telik. Ezért mondom inkább hipotetikusnak, nincsen egyik oldalára sem semmiféle igazolás vagy észlelés, sem a fénynél gyorsabb részecskére, sem a visszafelé haladó időre.

„Nincsen ilyen jóslata a Maxwell egyenleteknek.”

[link]

7. oldal 4. fejezet "Runaway and acasuality" A klasszikus elektron Abraham-Lorentz féle mozgásegyenletének Dirac által adott kezdeti feltételekkel való megoldása.

??

Miért ne lenne rendesen definiálva?

Ha a rendszerben gyorsabban halad a fénynél, akkor a sajátideje a rendszeridõvel ellentétesen telik. Szerintem ez teljesen konkrét.

De nem tudok arról, hogy bármibõl ez adódna.

- - -

Igen, erre gondoltam én is.

A kérdésre az a tömör válasz, hogy ebben az esetben létezik olyan vonatkoztatási rendszer, amelyben az adott valami látszólag időben visszafelé haladna. Vagyis ha üzenetet tudnánk küldeni vele, akkor az kauzalitási problémákhoz vezetne.

Ennek oka, hogy a fénysebességnél gyorsabban mozgó tárgyak térszerű idővonalon mozognak, azaz térszerűen szeparált eseményeket kötnek össze. Térszerűen szeparált események időbeli sorrendje pedig nem egyértelmű, hanem attól függ, hogy milyen vonatkoztatási rendszerből nézzük őket. Vagyis létezik olyan is, amelyből nézve fordított az időbeli sorrend ahhoz képest, mint amelyikben a fénysebességnél gyorsabb tárgyat elindítottuk.

Ami az agyonrágott és folyton előrángatott tömegnövekedést illeti. A relativitásleméletben egyetlen tömegnek van értelme: a nyugalmi tömegnek. Minden más tömeg relatív, ráadásul meg lehetne különböztetni longitudinális és transzverzális tömeget is. Ezek a förmedvények pedig éppen abból a makacsságból fakadnak, amely nem képes belátni, hogy a newtoni fizika fogalmai nem érvényesek a relativisztikus világban és továbbra is a hármasvektorok közti Newton-egyenletet erőlteti csupán a formalitás kedvéért, miközben a zegész relativitáselmélet a négyesvektorok világa. Ráadásul egy a Newton-egyenlethez hasonló alakú egyenlet továbbra is érvényes a relativitáselméletben, ás a négyesgyorsulás és a négyeserő közti arányossági tényező pont a nyugalmi tömeg. Így kapunk ugyanis kovariáns egyenletet.

Ez mind arra utal, hogy a relativisztikus tömegnövekedés sokkal inkább csak egy szójáték.

> A relativitásleméletben egyetlen tömegnek van értelme: a nyugalmi tömegnek. Minden más tömeg relatív,

A rendszeremben v sebességgel mozgó dolgok rendszeremben értelmezett tömegérõl lenne szó.

"A rendszeremben v sebességgel mozgó dolgok rendszeremben értelmezett tömegérõl lenne szó."

Ez egy relatív és nem operatív fogalom. És továbbra sem egyértelmű. Tehát értelmetlen.

Nem tudom egyébként,hogy feltétlenül bele kéne-e botlani kauzalitási problémákba.

Megy az adatszállító részecske A-ból B-be mondjuk 3,5c-vel, útközben "fiatalodik", de ha az adathordozóm nem a részecske tulajdonság-változtatásában rejlik, akkor nincs kauzalitási gond. Az ő "belső ideje" nem befolyásoló tényező. Nem?