Tényleg visszafele menne az időben az ami gyorsabb a fénynél?

#8-as:

Ha mindez így van, akkor mivel magyarázod a feketelyukak létezését és az eseményhorizontot? Ha a c nem egy univerzális korlát a fénysebességre, akkor mi akadályozza meg az olyan energiasűrűségű objektumokat, mint egy szupernóva, hogy olyan részecskéket hozzanak létre, ami kijut az eseményhorizont mögül? A feketelyukaknak elég gyors tempóban kellene párologniuk, elég erős sugárzással, nem?

Másik kérdés: mi történik a relativisztikus tömegnövekedéssel?

Harmadik kérdés: ha c nem univerzális állandó, akkor a nyugalmi tömeg nélküli részecskék miért pont ezzel a sebességgel haladnak?

Kérdező, a probléma örök. Vajon átugorhatunk-e hatalmas információhalmazokat (ismereteket) azzal az igénnyel, hogy azonnal megértsük őket? A válasz: sajnos nem. Egy adott tudásszintet lehet módszeresen növelni, ez sok időt, munkát, fáradságot igényel, és elvileg bármilyen magasságokba juthat. Azonban ugyanez a tudásszint néhány jónak tűnő (sőt, akár jó!) cikk elolvasásával, pláne itt egy fórumozó bármely kimerítő okos válaszával csak csekély mértékben növelhető. Az általad kívánt mértékben semmiképpen sem. Ez is azon természettörvények közé tartozik, amiről az emberek döntő többsége azt képzeli, kijátszható valahogy.

Javaslom, hagyd a tachionokat, fénysebességet és relativitáselméletet. Maradj a hétköznapibb dolgoknál, ott is akad sok érdekes.

#11: "Másik kérdés: mi történik a relativisztikus tömegnövekedéssel?"

Nem létezik relativisztikus tömegnövekedés. A gamma Lorentz faktort az m-en kívül hagyjuk minden képletben (erő, energia, lendület stb), nem vonjuk össze.

(száz év óta talán lassan konszenzus van abban, hogy most már minden mai tankönyv (angol/magyar) annyit ír a relativisztikus tömegnövekedésről hogy nem létezik, nem szeretjük, nem hasznos)

#12: Ez mire jó? Feltett egy kérdést, írd meg a választ a legjobb tudomásod szerint. Fogalmad sincs, hogy ő hol áll, mit szeretne kezdeni vele, satöbbi.

Egyébként: "A kötetet Károlyházy Frigyes emlékének ajánljuk. Mindhárman tőle tanultuk, hogy mitől igazán furfangos és szép egy feladat, valamint hogy a fizika népszerűsítése és a fiatal tehetségek nevelése minden fizikával foglalkozó ember kötelessége." // 333 furfangos fizika feladat c. könyv előszava, szerzők

Nem pedig elvenni az emberek kedvét. Pláne ha a kérdező fiatal.

„Nem létezik relativisztikus tömegnövekedés. A gamma Lorentz faktort az m-en kívül hagyjuk minden képletben (erő, energia, lendület stb), nem vonjuk össze.”

Oké, állíthatjuk így be a matekot (bár a lényegen nem változtat, a jelenség ugyanúgy ekvivalens a tehetetlen tömeg növekedésével), de mi akadályozza meg az együtthatót, hogy ne szálljon el a végtelenbe v=c-nél? Hogyan válik ettől a c átléphetővé?

Meg amúgy a másik kettő kérdést ez még nem válaszolja meg: mi van a fekete lyukakkal és a zéró nyugalmi tömegű részecskék sebességével?

Titus lassan mondom hogy megértsd a c szimbólumot magyaráztam hogy mit jelent a relativitás elméletben. Azt jelenti hogy maximális elméleti sebesség az összes ismert anyagra és nem anyag részecskékre.

Semmi olyat nem mondtam hogy a fényre más maximális korlát vonatkozna , ha figyelmesen végigolvasol láthatod hogy egy kitalált részecske a tachion kapcsán beszéltünk ennek meghaladásáról .Arról volt szó hogy ha feltételezünk egy ilyen részecskét akkor tévedés azt számolni hogy 1c felett visszafele jár rajta az idő mert neki lehet hogy 26c a felső korlátja.

Dq egyébként Dávid Gyula 3 órán keresztül beszél arról hogy mikor van és mikor nincs relativisztikus tömegnövekedés vigyáz mert idejön és ki fogsz kapni tőle:D

Valami olyant mond hogy ha EM térben a mozgó részecske nem merőleges a mágneses irányvektrorra akkor lehet csak tömegnövekedést mérni és hogy ezért nem tudták sokáig a tudósok kimérni.

„Arról volt szó hogy ha feltételezünk egy ilyen részecskét akkor tévedés azt számolni hogy 1c felett visszafele jár rajta az idő mert neki lehet hogy 26c a felső korlátja.”

Az, hogy a fénysebesség felett haladó feltételezett részecskének visszafelé telik az ideje, azt a szaknyelv úgy hívja, hogy az elmélet egyik jóslata. Azaz ha az elmélet által felállított matematikai modellt alkalmazod rá, akkor a matek ezt adja vissza. Így működnek az elméletek, például a feketelyukat is egy ilyen matematikai elvonatkoztatás jósolta meg jóval azelőtt, hogy először megfigyelték volna (Schwarzschild számolta ki egy csillag körüli üres térre a téridőt Einstein által felírt tenzoregyenlet alapján, amit Einstein maga eredetileg túlságosan bonyolultnak tartott ahhoz, hogy megoldható legyen).

A különbség az, hogy a tachion hipotézise valamilyen szinten illesztve van az elmélethez, viszont az általad felvázolt "felsőhatár-kitolódást" nem tudom, milyen matematikára alapozod, mivel nem fejtetted ki.

„Valami olyant mond hogy ha EM térben a mozgó részecske nem merőleges a mágneses irányvektrorra akkor lehet csak tömegnövekedést mérni és hogy ezért nem tudták sokáig a tudósok kimérni.”

Ilyet biztos nem mondott, hiszen a ciklotron és szinkrotron részecskegyorsítókban haladási irányra merőleges mágneses mezőkkel tartják pályán a részecskéket, és pontosan visszaadják a épp a relativisztikus tömegnövekedés által elvárt többlet igényt. Maga Dávid Gyula éppen ezt a példát szokta felhozni, amikor azt mondja, hogy a speciális relativitás a világ legtöbbet bizonyított elmélete, mivel másodpercenként több milliószor bizonyítják a világ különböző részein működő részecskegyorsítók épp a tömegnövekedés kimutatásával.

Amivel keverheted, az a feltételezés, ami sokáig élt a fizikusok fejében, hogy mezők által közölt energia nem adhat a testeknek nyugalmi tömeget. Ezt azért gondolták, mert igazából csak egyetlen mező, az elektromágneses mező hatását vizsgálták (mást akkoriban nagyon még nem tudtak), és az történetesen tényleg egy olyan speciális eset, ahol a közölt energia mindig a tömeghéjon tartja a részecskét, mert a tömeghéjról való elmozdulást a különböző vektorkomponensek mindig visszaterelik a tömeghéjra. A fizikusok a huszadik században ebből sokáig azt a téves következtetést vonták le, hogy minden mező így viselkedik, de ez nincs így.

Viszont egy skalármező (például a Higgs-mező) képes nyugalmi tömeget adni a részecskének, épp ez a Higgs-elmélet lényege.

> Az, hogy a fénysebesség felett haladó feltételezett részecskének visszafelé telik az ideje, azt a szaknyelv úgy hívja, hogy az elmélet egyik jóslata.

Ezt meg tudnád forrásolni?

Hmm, erősen laikus vagyok a témában, de azért a szedett-vedett információim alapján van egy "képem" a dologról.

A rel. elmélet nem "tiltja" a fénysebességnél gyorsabb részecskék létezését, csupán a fénysebesség átlépését. Eszerint létezHETnek fénysebességnél gyorsabb részecskék, amik nem tudnak fénysebesség alá lassulni.

A mi téridőnket kezelő rel. elméletbe nem férnek bele, nem észlelhetőek, nem kimutathatóak.

A tachionokról így elég kevés dolgot lehet nyugodtan kijelenteni. Persze, a rel. elmélet képletei alapján "odaát" az idő iránya fordított. Csak kérdés, hogy ott helyes-e a rel. elmélet képletét használni, kérdés, hogy a mi téridőnkhöz képest van-e értelme időirányokat kijelenteni, van-e értelme a tachionok fizikai tulajdonságait a mi, fénysebesség alatti világunk törvényeiből levezetni.

A létezésük teoretikus, a tulajdonságaik meg hatványozottan teoretikusak.

A mi világunkban kőbe vésett törvény a kauzalitás, a tachionok "fordított ideje" ebbe nemigen fér bele. Illetve, úgy, ahogy dq írta, úgy biztosan nem.

De ez még nem zárja ki, hogy léteznek.

Azt sem, hogy "belső idejük" úgymond visszafelé telik.

De ez vagy nem befolyásolja részecske-természetüket "külső nézetből", vagy semmiféle interakcióra nem képesek a fénysebesség alatti részecskékkel, terekkel, energiákkal.

Vagy simán nem léteznek.

Így a feltételezés, hogy a fénysebesség felett az idő visszafelé telik, legalább annyira teoretikus, mint a tachionok maguk.