Amennyiben fénysebességgel megyünk, megáll számunkra az idő. Ezek szerint, ha a fénysebességnél gyorsabban tudunk haladni, akkor visszafelé megyünk az időben?

Ez kábé olyasmi kérdés, mintha azt kérdeznéd, hogy ha megeszel egy kiló banánt, és attól pont jól laksz, akkor ha ennél többet eszel meg, akkor egyre éhesebb leszel?

A fénysebesség egy fizikai határ. Megközelíteni (elvben) tetszőlegesen megközelítheted, de sem elérni, sem átlépni nem fogod tudni. Már csak azért sem, mert a relativitás-elmélet szerint ahogy egyre jobban megközelíted, úgy fog egyre jobban nőni a relativisztikus tömeged is. Nagyobb tömeg gyorsításához pedig arányosan több energiára is van szükség, ami pedig nem korlátlan mennyiségű univerzumunkban. Amint elérnéd a fénysebességet, a tömeged végtelenre nőne, amelynek gyorsításához végtelen energiára is lenne szükség, ezért nem lehetséges sem elérni, sem átlépni a fény sebességét nyugalmi tömeggel rendelkező dolgok esetében.

Amely dolgoknak nincs nyugalmi tömege (pl. elektromágneses hullámok), azok viszont mindig pontosan fénysebességgel haladnak.

"Ugye a newtoni fizika kimondja szerint, ha egy "t" test x sebességgel mozog, és egy másik test az "t" testtel megegyező irányban, akkor a két test sebessége összeadódik."

Igen, ezt mondja, csak éppen hibásan. Viszont az általunk általában megtapasztalt sebességek esetében a newtoni képletekkel történő számolás során az eredmények valóstól való eltérése olyan minimális, hogy nincs értelme az einsteini képletekkel bíbelődni. Ha egy vonat meg 100 km/h sebességgel, te pedig szembe mégy vele egy jó motorral 250 km/h sebességgel, akkor a newtoni képletek szerint a kettőtök relatív sebessége 350 km/h lesz, az einsteini képlet szerint viszont "csak" 349,9999998 km/h. Vagyis olyan minimális a két képlet eredménye közti eltérés, hogy gyakorlatilag mérhetetlen, és értelme sincs így számítani a hétköznapi életben.

Azonban ha egy ólommagot felgyorsítasz az LHC-ben 0,99c-re (vagyis a fénysebesség 99%-ára), ott már bizony számottevővé válik az eltérés. Ráadásul a két képlet eredménye közti eltérés a fénysebesség további megközelítésével exponenciális mértékben növekszik. Elektronokat gyorsítottak "hétkilences" sebességre (a fénysebesség 99,99999%-ára, 0,999.999.9c), ehhez jópárszor kellett köröztetni a 27 km átmérőjű gyorsítógyűrűben. Míg a Földön ez mondjuk fél órás művelet volt, addig az elektron sajátidejében alig néhány másodperc telt el.

"Viszont, mivel nem lehet a fénynél gyorsabban mozogni, ezért ha a "t" test közel fénysebességgel közlekedik, akkor egy "u" test számára, amely azon mozog, megáll az idő. Nagyjából erről szól az Általános relativitás elmélet, legalábbis én így tudom. "

Hát azért nem egészen :) Nem áll meg az idő az u test számára sem, sőt, nem is tapasztal gyakorlatilag semmiféle időtelési változást. Minden ugyanúgy történik, ugyanannyi idő alatt éri el a t űrhajó egyik és másik végét is ha középről indul azonos sebességgel, függetlenül attól hogy menetirányban vagy az ellenében szalad. Persze a saját ideje, zsebórája szerint mérve. Fel sem tűnik neki, hogy eközben csaknem fénysebességgel száguld (valamely külső dologhoz képest).

A sebesség csak valamihez képest értelmezhető, önmagában nincs jelentősége. Univerzumunk pl. lehetséges, hogy csaknem fénysebességgel száguld valamerre - de mivel nincs semmiféle külső (univerzumunkon kívüli) pont, amihez viszonyíthatnánk ezt az irgalmatlan sebességet, így pontosan olyan, mintha állna, semmi különbség sincs a kettő között.

"sem átlépni nem fogod tudni"

Ez azért nem 100%-ban biztos. Létezik az alagúthatás... kérdés, hogy itt lehetséges-e.

Elérni biztos nem lehet.

Egyébként a következő a helyzet:

az idő NEM áll meg, akármilyen sebességgel is mész.

2 eset lehetséges:

- ha te vagy a fény: akkor az az atom, ahol keletkeztél, szomszédos azzal, ahol véged van. Kilépsz az egyikből, belépsz a másikba, már véged is van. Lehet, hogy a kettő között van 40 milliárd fényév.

- ha CSAKNEM fénysebességgel mész az űrhajóddal: akkor az egész világ összemegy haladási irányban papírvékonyságúra, és rögtön nekimész valaminek. Ha esetleg valami csoda folytán mégsem ütköznél, akkor azt látnád, hogy MINDENKI MÁSNAK iszonyúan lelassult az ideje: gyakorlatilag állóképek vannak mindenhol.