Hogy halad előre a váltakozó áram, ha oda-vissza mozog a vezetékben?

"Az áram igaz akadályokba ütközik, átmegy az épületszerkezeteken, a földben lévő dinoszaurusz csontávzokon át egészen a lakótelepi transzformátor nullapontjáig. Ezt az utat nehezebb megtenni, mint egy jól vezető rézvezetéken (nulla)."

Na ez a szép benne, hogy nem. :)

Mert ugyebár a vezeték ellenállása a vezető keresztmetszetével fordítottan arányos. A föld meg nedvesen, talajvizestől ugyanolyan keresztmetszeten persze nagyságrendekkel rosszabb vezető, mint a réz, de a keresztmetszeted a földelés esetén felmérhetetlenül nagy.

Minimális potenciálkülönbség esélye a viszonyoktól függően nem kizárt. Egész addig, míg a nulla és a föld nincs úton-útfélen összekötve, és mert hogy össze van, így az egyenpotenciál biztosított.

"de a keresztmetszeted a földelés esetén felmérhetetlenül nagy"

Annyira felmérhetetlenül azért nem. Az ellenállást a vezető közeg legkisebb keresztmetszete határozza meg. Valóban, a nedves földben nagy keresztmetszeten tudnak mozogni a töltések, de ez nem számít, mert a tested és a föld érintkezési pontjánál, valamint a nulla vezető és a tested érintkezési pontjánál egyanánt túl kicsi a keresztmetszet ahhoz, hogy a töltések a nulla vezető helyett a testedet válasszák. Még annyival egészíteném ki, hogy fázis-nulla érintkezés esetén teljesen veszélytelen az izzólámpa utáni nulla vezető érintése, mivel a fázis-nulla érintkezése eleve zárlatot jelent, és ilyenkor a kismegszakító leold. A nulla vezető tapizása akkor válhat izgalmasabbá, ha valahol felcserélődött a nulla a fázissal, és mi hirtelen felindulásból mégis a kék vezetékkel próbálkozunk. A kétirányban csatlakoztatható lengőaljak miatt erre pontosan 50% esélyünk lehet. Érdemes előtte mérni egyet.

Hát ez jogos ellenérv.

Amúgy a felcserélt szálhoz volt szerencsém, ki nem húzott állólámpa égőcserénél sikerült az égő zsinórmenetes testét megtapiznom. Ha nem lett volna a lámpa a konnektorba fejjel lefelé dugva, a fázis az égő alsó "bütykén" lett volna, amitől a szálszakadás elszigetel, plusz a nullán lévő testet érintettem volna. Így viszont megkóstolhattam az 50 Hz-et. Gondolom a gumipapucs-parketta kombónak köszönhetem, hogy némi elkapott kezes folyékony káromkodással megúsztam.

Mert jó dolog a kismegszakító, de azért annak a nyitásideje alatt is életre szóló élményt lehet begyűjteni, ha a tested áramköre összehozza a zárlati ellenállást.

Úgy, hogy a nulla felé nagyságrendekkel kisebb az ellenállás. Nem lesz nulla a feszültség, csak nagyon kicsi, így mérhetetlenül kicsi áram fog arra folyni.

Feltéve, hogy nincs valami bekötési hiba, csúnya zárlat a rendszerben, ami valamiért nem verte le a biztit.

Ezért a nulla illetve a konnektor föld szála elvileg feszültségmentes, de fogdosni akkor is tilos.

Három éves kérdés?

Aztaq...

Tényleg nagyon szalad az idő.:)

Elképesztő, hogy évekig el lehet vitatkozni egy ilyen dolgon. No persze, ha a cél maga a vita, nem pedig a kérdés tisztázása, akkor érthető.

Az egyik folyamatosan az elméletet hangoztatja. Az elmélet szerinti szerelés esetén pedig a nullás és a föld (hozzád képest) nincs feszültség alatt. Itt a "nincs" azt jelenti, hogy a dolog ideális. A valóságban, pontos kivitelezés esetén is vannak apró eltérések, de ezek a jelen szempont szerint (de csak ez szerint) nem számítanak.

Más a helyzet egy ellenőrizetlen szerelés esetén. A nullát fogdosva meghalhatsz, de ez hibás kivitelezés miatt van. Ekkor te nem a nullást fogdostad, csak az ilyennek nevezettet. Valójában fázist, vagy fázisközeli vezetéket fogdostál. A "nullást tilos megfogni" a hülyegyerekeknek szól. Akik mindent betű szerint elhisznek. Az értelmes ember (villanyszerelő) vagy ismeri a helyzetet és nyugodtan fogdos, vagy nem ismeri, és azért előbb mér, ha szükséges korrigál (hogy utána nyugodtan fogdoshasson).