Ha a tudat nem lenne a világ sem létezne? Hol lehet ennek utánaolvasni természettudományban?

Aha. Köszönöm a beszélgetést, Tom. Nagyon építő volt.

Mint a többi, itt a gyk-n.

Én nem értek a témához, csak a gondolatok teremtő erejéről kérdeznék.

Az egyik válaszadó írta, hogy az eseményeket bevonzza a tudat a körülményekhez mérten, vagy mi.

A kérdésem az lenne, hogy mi van akkor, ha két ember tudata ugyanarról a dologról ellentétes dolgokat gondol? Pl.: egy kapcsolatban az egyik ember folyamatosan fél attól, hogy vége lesz a kapcsolatnak, ez alapján a tudata bevonzza, és vége lesz. De a másik fél folyamatosan arra gondol, hogy mennyire szereti, és lesz soha vége.

Melyik következik be?

Szerintem ez nem a gondolatok teremtő erejével áll kapcsolatban, hanem az ember "önnevelő pszichológiai önbefolyásolásával". Másrészt szerintem ebben a jelenségben amit leírtál, fel van cserélve az ok-okozati összefüggés.

Ha ugyanis folyamatosan arra gondolsz, hogy az adott kapcsolatnak vége lesz, akkor nem attól lesz vége, mert folyamatosan erre gondolsz, hanem azért gondolsz a kapcsolat megszakadására folyamatosan, mert érzed (a kapcsolatban jelentkező jelekből úgy ítéled meg), hogy hamarosan véget ér.

Folyománya: ha sokat gondolsz arra, hogy vége lesz, akkor kevesebb időd jut azon gondolkodni, hogy hogyan szerezhetnél örömet a kapcsolatod másik tagjának, ezzel is gyengül a kettőtök közti kötelék. (Ellenérv: az esetek egy részében épp ezen gondolatok miatt próbál az egyik fél többet áldozni a másik félre, ami viszont a kapcsolat erősödését vonja maga után.)