Ez az univerzum, amit élünk, egy "közmegegyezésen alapuló univerzum", mely indíttatásaink és motivációink pillanatnyi eredőjeként jelenik meg és áll fenn?

Azt nem tudom hogy közvetlenül befolyással vagyunk-e a világegyetemre mer túl sok mindent nem tettünk vele és most sem tudunk!

Ezt úgy értem hogy amit itt a földön teszünk az csak itt a földön lesz érezhető, ha innen kilövünk egy rakétát hogy megsemmisítsünk egy aszteroidát ami nem feltétlenül minket fenyeget de máshol egy távoli bolygót megvédve ezzel az már beleszólás az univerzum állapotába!

Azt viszont tudom hogy a saját bolygónk és az emberek jövőjére mind hatással vagyunk értem ez alatt ha valaki fel ad valamit akkor mások is követik, ha nem ad fel egy célt és eléri akkor mások is küzdeni fognak a saját ill. közös célok elérésére! :)

Vicces világkép, és nem is lehetetlen, de szerintem nem valószínűtlen.

Az ember a saját teste által nyújtott kereteket nem tudta túllépni, azon kívüli befolyást még nem tudott a világegyetemre gyakorolni (pláne nem bizonyítottan).

Kicsit egoista azt mondani, hogy mi generáljuk az univerzumot. Ennél sokkal ésszerűbb gondolat, hogy az univerzum generál minket, vagyis hogy amit léleknek nevezünk, és szabad akaratunk sem más, mint az anyagnak és energiának a természet törvényei szerinti, összetett működése.

Ez szerintem teljesen valószínűtlen.

De most egy tudományos oldalon vagyunk, ezért ezt nem mondom - hanem azt, hogy találj ki erre kísérleteket, amelyek ezt bizonyítják vagy cáfolják.

Ennek a kérdésnek semmi értelme. Látszólag értelmes szavak vannak egymás mögé dobálva, de a jelentésük teljesen értelmetlen, homályos, de biztos nem az, ami a valódi jelentésük. Olyan, mintha azt mondanám, hogy a nagymamám lekvárt főzött két kosár gőzmozdonyból. Nem lehet eldönteni, hogy viccelek, vagy a szilvát hívom gőzmozdonynak. A kérdező kérdésével pont ez a helyzet, bár viccnek elég szar volna.

Például a fő kérdés olyan, mintha egy részeg bölcsész random szavakat vágott volna ki fizika és pszichológia könyvekből és csukott szemmel felragasztotta volna őket egy lapra.

A kérdés kifejtésénél ugyanez az elv érvényesül, kivéve némi vallási színezetet.

Egyetlen részt értek, mégpedig hogy összeadódnak-e az impulzusok. Az impulzus (tömeg szorozva a sebességgel) vektormennyiség, zárt rendszerben megmarad, azaz igen, összeadódik és eredője is van. De azt nem világnak hívják. Bocsánat, ha a kérdésnek ez a része is jelentésnélküli blabla, mert akkor nyilván nem ez a válasz rá.

Egyébként ennek szellemében megpróbáltam összerakni a saját válaszomat:

Véleményem szerint a kognitív implikációk összessége harmonikus rezgőmozgást indukál, ezáltal reciprok módon hat az emberi elmére. (Remélem ez megfelelő.)

Kedves kérdező, mit keresel te itt? Ez a tudomány rovat. Ha az univerzum közmegegyezésen alapul, és néhányan vitázni kezdenek ezzel, akkor megszűnik? (már nincs közmegegyezés)

Igen, minthogy az univerzum az egész, így része a te motivációd és az én motivációm is. De ilyen ostobaságokat nem szokás vizsgálni.

„-kitalálják mások, az én dolgom az elvek megmutatása és a folyamatok elvi (=ható) lényegének ismertetése”

Ez baromira nem így megy. Nem csak a tudományban, hanem sehol sem ez a módi. Hogy valaki, mint valami elkényeztetett királynő a gyöngyöt, szórja az okosságait a világba, mások meg végezzék el a kulimunkát, és bizonyítsák ha akarják. Ha neked az a világképed, hogy te vagy a nagy megmondóember, mások meg vagy hülyék, vagy pedig belátják hogy igazad van, akkor te nagyon el vagy tévedve.

Tudod az ember ott kezdődik felnőtt lenni, komoly ember lenni, amikor elkezd felelősséget vállalni a mondataiért, tetteiért. A felelősségvállalás pedig jelen esetben annyi, hogy legalább te magad elhiszed amit mondasz, legalább te magad beleteszed az energiádat, áldozol érte, mert hiszel benne. Itt válik el a hazugság a tévedéstől: aki hazudik, az nem tesz energiát az ügybe, mert úgyis tudja, hogy nem igaz. A hazug az, aki azt állítja, hogy a hegyen túl kincs van, de ő maga nem akar a csapattal tartani. (Az én dolgom az, hogy eláruljam a kincs helyét, nem az, hogy megleljem.) A tévedő az, aki maga áll a keresőcsapat élére. Te miért nem állsz a saját csapatod élére, miért nem ölsz energiát a kísérletekbe? Talán tudod, hogy mindez egy nagy hazugság.

„csak az nevezhető a valódi értelemben filozófusnak”

Gyanítom, hogy itt senki nem vágyik arra a kétes dicsőségre, hogy valódi értelemben vett filozófusnak nevezzék.

"-Lehet, hogy csak tudja, hogy valójában semmilyen csapat nem létezik. "

Csűrheted-csavarhaod, de konkrétan mi vagyunk a csapat, a neked válaszolók - beleértve magamat is -, akiket te előreküldtél kutatni saját magad helyett. Én pedig nagyonis létezem, és nem akarok mások helyett dolgozni, főleg, hogy azok a mások egyáltalán nem dolgoznak a saját ügyükön.

Tehát van két lehetőség:

- Vagy a filozófiai elméleted mögött (saját magad legőszintébb véleménye szerint) van valami, de akkor ne másokat akarj felkérni, felbérelni vagy épp utasítani, hogy fedezzk fel és igazolják helyetted.

- Vagy ha magadba nézel, te is rájössz, hogy hubug az egész, nem érdemes vele foglalkozni.

Egyébként meglep, hogy így két év múlva még mindig ütöd a vasat.