A szabad akarat és a determinizmus kizárja egymást?

"röhejesnek tartok minden szabad akarat hiányából eredeztetett érvelést."

Mindegy, mit tartasz röhejesnek, mert attól, hogy te nem érted, még van értelme az érvelésnek.

"Ha nincs szabad akarat, akkor teljesen mindegy, hogy melyik biorobot szerint mit kéne csinálni, mivel úgysem lehet semmin változtatni."

Nocsak, mégis leesett valami?

Talán ha tovább olvasod, az előzőeket, mást is megérthetsz, például azt, hogy amit csinálsz, az nem érvelés, ezzel itt nem mondtál semmit, hogy te valamit röhejesnek tartasz.

"a büntetést akarnád elhagyni."

Büntetést?

Hja az isteni büntetésre célzol, csakhogy ez itt a tudomány rovat, itt nem számolunk Istennel, meg isteni büntetéssel, mert előbb be kellene bizonyítani, hogy létezik és büntet, vagy hogy ezt, vagy azt akarja, hogy megtedd és hogy arra neked cselekvési szabadságod van.

Egy ilyen válasznak, hogy azért kell lennie cselekvési szabadságnak, mert különben nem lehetne semmin változtatni, ez semmit nem mond arról, hogy van e cselekvési szabadság.

Ha determinált minden és eleve el van rendelve, akkor mégis, mi a rossebnek kellene rajta változtatni?

#12 > A szabad akarat egy vallásos valami,

Nem igazán. A szabad akarat kérdése már megjelenik a görög filozófiában is, Arisztotelész is értekezik róla, meg pl. a sztoikusok is érintik. Mindez nagyon nem vallási megfontolásokra alapozva történik. Az más tészta, hogy a szabad akarat kérdése a keresztény teológiában is kardinális kérdés, hiszen a bűn fogalma aligha értelmezhető a szabad akarat hiányában, illetve a szabad akaratból hozott döntés felelőssége is kérdéses lehet annak tükrében, hogy Isten szándéka, akarata szerint rendelkezik az ember szabad akarattal.

Meg az is igaz, hogy a szabad akarat kérdésében óhatatlanul felmerül egy általánosabb, teljesebb világkép kérdése is, így lehet érinteni Isten (vagy istenek) kérdését is, de a filozófia számára ez inkább csak vászon a kép mögött.

> én inkább cselekvési szabadságnak nevezném

A kettő nem ugyanaz. Az, hogy mit tehetek, azt sokkal inkább meghatározza az, hogy milyen tőlem független lehetőségeim vannak. Az, hogy ki tudok-e mászni egy göndörből, az lehet, hogy nem rajtam múlik. De hogy ki akarok-e mászni, az már sokkal inkább. Ott van pl. Epiktétosz, aki fiatalon rabszolga volt. Pont ezért is nem a cselekvés szabadságával, hanem az ember belső szabadságával foglalkozik, az ember erkölcsi autonómiájával, ami független attól, hogy a tetteiben mennyire szabad.

És sokszor a kettő nagyon nem is esik egybe. Béla lát egy kis tüzet. Fog egy vödör vizet, ráönti, mert el *akarja* oltani a tüzet. De nem tud róla és nem veszi észre, hogy a vödörben nem víz, hanem benzin, így Béla csinál egy akkora tüzet, hogy leég 2–3 ház. Béla jót *akart*, de rosszat *tett*. Melyik alapján ítéljük meg Bélát? Vagy pl. Józsi meg akarja mérgezni Karcsit. Tesz is az italába mérget. De nem sikerül, mert az üvegben nem méreg van, hanem cukor, így Karcsi nem hal meg. Józsi rosszat *akart* tenni, noha nem *tett* rosszat. Melyik alapján ítéljük meg Józsit?

~ ~ ~

> A determináltság az valójában Isten ellenes, mert ha valakinek kell, hogy legyen cselekvési szabadsága, vagy bánja a fene, legyen szabad akarat, akkor az Isten

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy az embernek van-e szabad akarata. Isten – akár szabad akaratából, akár nem – egy determinisztikus világot teremtett-e? És a probléma az, hogy akár igen, akár nem, az valahol ellentmondásba kerül a kereszténység istenképének. Nagyjából ez is a legfőbb vita a katolikus és a kálvinista felfogás között.

Mert ha a világ determinisztikus, akkor az, hogy mit gondolok, döntök, teszek, az eleve – tulajdonképpen Isten által – meghatározott. De akkor értelmét veszíti a bűn fogalma, értelmét veszíti a kárhozat vagy üdvözülés. Illetve ha ennek ellenére van kárhozat, illetve üdvözülés, akkor Isten igazságossága kérdőjeleződik meg.

Ha viszont van szabad akarat, akkor az Istentől is szabad kell, hogy legyen. Csakhogy ekkor Isten mindenhatósága és/vagy mindentudása kérdőjeleződik meg. Hiszen a szabad akarat olyan történéseket tesz lehetővé, ami nem Isten akaratából történik, sőt akár Isten akaratával ellentétesen. Ha Isten mindenható és mindentudó is volt, a szabad akarattal megfosztotta magát ezektől a jelzőktől.

(Innentől meg annyi szezon és fazon van, hogy nem nagyon tudok rá érdemben reagálni.)

"A szabad akarat kérdése már megjelenik a görög filozófiában is, Arisztotelész is értekezik róla,"

Arisztotelész olyan értelemben vizsgálja az akarat szabadságát, hogy nincs e kényszer hatása alatt, mint mikor egy zsarnok uralkodó kikényszerít valamit, mondjuk a családja iránti fenyegetéssel, hogy kivégzi őket, ha nem tesz meg ezt, azt. Ilyen jellegű volt a szovjet rendszer elnyomása is, a polgárok kénytelenek voltak elfogadni egy értékrendet és annak nyomására beleilleszkedtek és mindent megtettek a meghirdetett célok elérése érdekében.

Gyakorlatilag ugyan ezt teszik a keresztény vallások, hiába szónokolnak a papok a szabad akaratról, az nem szabad, ha Isten zsarolása következtében van a hívő kényszerítve, hogy ezt, vagy azt akarjon, mivel kívánatos számára az üdvözülés, ami mézesmadzagként csalogat és a fentebb említett büntetéstől való rettegés is munkálkodik a háttérben.

A borzalmas végítélet képeinek egy kitanult hívőnél már fel sem kell idéződni, anélkül is hat és befolyásolja az akaratát, meg minden mást is, rákényszerítve egy olyan világképet, amely sok évszázadon keresztül elég jól passzolt a társadalmi célokhoz és igényekhez, körülményekhez, de a világ változik és mi változunk vele, így a keresztény hívek manapság megdöbbenve tapasztalják, hogy a vallásuk dogmái által rájuk kényszerített erkölcs, amit akarniuk kell megvalósítaniuk, már anakronisztikussá és etikátlanná vált számos helyen, például szexuális kérdésekben, vagy a másság iránti toleranciában, amibe beletartoznak a más hitek, vallások és híveik elfogadása is.

1.

Ott kellene kezdeni, hogy a Speciális relativitáselmélet és az Általános relativitáselmélet nem foglalkozik szabad akarattal, se más pszichológiai témákkal és nem is utal azokra. Kivétel, ha belemagyarázzák valahol, de azokat ne vedd komolyan. :) Tahát a meghatározott szabályosságokról nem pszichológiai értelemben foglalkozik, hanem csupán fizikailag megfigyelhetően.

- Speciális relativitáselmélet

A fény sebessége vákuumban minden megfigyelő számára azonos, ha nem gyorsul.

Másodszor, a fizika törvényei ugyanazok minden referencia rendszerben, amelyek nem gyorsulnak vagy lassulnak egymáshoz képest.

1. A fény sebessége a vákuumban azonos, függetlenül attól, hogy a megfigyelő vagy a fényforrás milyen sebességgel halad.

2. Az idő és a tér relatív, tehát a megfigyelő mozgásától függően az idő lassulhat, a távolságok pedig rövidülhetnek és a téridővel foglalkozik.

A speciális relativitáselmélet a tér, az idő, a tömeg és az energia kapcsolatával foglalkozik.

- Általános relativitáselmélet

A gravitációval foglalkozik, és kimondja, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete.

Nem igazán foglalkozik szabad akarattal, se akarattal, se más pszichológiai témákkal és nem is utal azokra.

2.

A másik az, hogy valójában nem tudjuk összekapcsolni fizika három fő területét, a kvantummechanikát, a klasszikus fizikát és a relativitás elméletet, nem stimmelnek össze. :) A kvantummechanika azt írja le, ami a mikro méretekben történik. A relativitáselmélet a világot kozmikus szinten írja le. A klasszikus fizika (newtoni mechanika) pedig csak a kettő között működik, vagyis atomi méretekben nem és kozmikus méretekben sem és fénysebesség közelésben sem.

És jelenleg nem tudják összefésülni ezt a három fizikát. Egyszerűen nem ad pontos eredményt, ha egyik helyett egy másikkal számolnak egy másik léptéknél.

Na szóval szeretnénk azt hinni, hogy "már majdnem mindent tudunk", de ez inkább valahol az összes megismerhető 1-2%-a lehet inkább.

És miben van szabad akarat? Nyilván ez érthető kérdés...

Az előbbi három nagy fizikánk nem határozza meg a szabad akaratot, de felvet korlátokat is. Nyilván szükséges tápanyag és ezt nehéz kikerülni ugye, de azt nem befolyásolja, hogy kinek milyen étel ízlik és, hogy egyen-e vagy koplaljon. Példákat hosszasan lehetne sorolni, de van amiben van szabad akarat és van amiben nincs.