A szabad akarat és a determinizmus kizárja egymást?

A szabad akarat egy vallásos valami, én inkább cselekvési szabadságnak nevezném, de ha már szóba jött a vallás, akkor Isten miért mondta, hogy legyen világosság? Hiszen addig örökkön örökké elvolt a sötétben, ami talán rossz volt, feltéve, hogy a jó hiánya az rossz, mert ugye a fényről megállapítja később, hogy jó. Mi történt, talán egy véletlen, vagy mi változott meg, hogy az Isten, aki addig soha nem mondta azt, hogy legyen világosság, egyszer csak mégis ezt csinálta? Na és természetesen egy soha nem teremtő Isten miért kezdett el egyszer csak teremteni? Tudta e korábban, hogy a fény hiánya az rossz és jó lenne világosságot csinálni, mert ha mindent tudó, akkor ezt vágnia kellett volna, de akkor meg miért vakoskodott örökké?

Zavaros dolgok ezek és nyilván a kezdeteket firtatom, amit a tudományban simán el lehet vágni azzal, hogy - nem tudjuk -.

Nem tudjuk, mi volt az ősrobbanás előtt és még számos dologra lehet ezt mondani, ettől nem dől össze a világ és gyakorlatilag ugyan ezt teszi a vallás, nem ad mindenre választ, amikor a papok széttárják a kezüket és elrebegik, hogy - Isten útjai kifürkészhetetlenek.-

A determináltság az valójában Isten ellenes, mert ha valakinek kell, hogy legyen cselekvési szabadsága, vagy bánja a fene, legyen szabad akarat, akkor az Isten, de ez viszont kizárja a determináltságot, meg a véletlent is és ugye ha már Istennél tartunk, akkor felmerül a kérdés, hogy ha tényleg képes világteremtésre, akkor hogyhogy nem teremtett soha világot korábban?

A mindig is volt - ami Isten jellemzője, - párja a soha, így ez tényleg a kezdetekről szól, meg a cselekvési szabadságról, attól függetlenül, hogy pompásan cáfolja a keresztény dogmát, mert hiszen Isten elveszik a végtelenben, azzal, hogy ha létezne, mindent, amit meg tud tenni, már meg kellett volna tennie, hiszen a végtelenről beszélünk, ami a kezdeteket is eltolja, a végtelen elé.

A tudomány ad ilyen jellegű hipotézist, hiszen a Nagy Bumm után elképzelhető a Nagy Reccs, ha elég anyag van az Univerzumban és a tágulás megfordul, majd a gravitáció hatására magába omlik a világ és ez lehet elvileg pulzáló, vagyis jöhet az összeomlás után megint egy újabb Nagy Bumm és így tovább.

Ha az okát kérdezi valaki, hát ugye vannak határértékek, mint a kritikus tömeg a radioaktív anyagoknál, amikor a sűrűség miatt beindul a láncreakció és létrejön egy nukleáris robbanás, ami ki tudja, lehet, hogy a Fekete lyukakra is érvényes, , amelyből az egyik teszem azt úgy meghízik, mint a mesebeli Kis Gömböc és felzabál mindent, ám ha egy Univerzum tömegnyi anyag sűrűsödik össze benne, akkor létrejön a Nagy Bumm.

Mindezekkel eljutunk az entrópia és a rendezettség fogalmához, amit Erwin Schrödinger tisztázott az életjelenségek kapcsán.

A termodinamika második törvénye kimondja, hogy az izolált rendszer entrópiája soha nem csökken az idő múlásával. Az izolált rendszerek spontán módon fejlődnek a termodinamikai egyensúly felé, amely a maximális entrópiával rendelkezik. A nem elkülönített rendszerek, mint például az organizmusok, elveszíthetik az entrópiát, feltéve, hogy környezetük entrópiája legalább annyival növekszik, hogy a teljes entrópia vagy növekszik, vagy állandó marad. Ezért egy adott rendszer entrópiája csökkenhet, amíg az Univerzum teljes entrópiája nem. Az entrópia a rendszer állapotának függvénye, tehát egy rendszer entrópiájának változását a kiindulási és a végállapot határozza meg. Az idealizálás során, hogy egy folyamat reverzibilis, az entrópia nem változik, míg a visszafordíthatatlan folyamatok mindig növelik a teljes entrópiát.

Nem. Nem zárja ki egymást csak, ha mindkettőt végletesen, szélsőségesen próbálják értelmezni. Valójában van amiben van szabad akarat és van amiben nincs.

Tehát nem "vagy-vagy választás", hanem egy "is-is" és mindkettő kombinációja az ami valójában van.

A szabad akarat semmilyen tudományos ismeretünkkel nem egyeztethető össze, az ebben való hit abszurditásra a tengert kettéválasztó Mózessel, a vízen sétálgató jézus krisztussal meg a dzsihadista mártírhalál után járó 77 szüzes mesékkel van egy kategóriában. Ma még annyira ebben szocializálódunk csecsemő korunktól, hogy nem tudunk elszakadni tőle (ahogy régen a fenti hülyeségek is magától értetődőek voltak).

Hiába tudja az ember, hogy nincs szabad akarata, és fizikai folyamatok passzív következménye minden, amit érez és történik vele, az illúzió olyan erős, hogy még a legmegátalkodottabb racionalista is úgy viselkedik, mintha lenne szabad akarata.

Mindig meglepődök, amikor szabad akaratot tagadó, értelmes filozófusok komoly arccal olyanokat mondanak, hogy "ha nincs szabad akaratunk, nem tekinthetünk a bűnre így meg úgy", mintha bármi választásunk lenne, hogy mire hogy tekintünk.

A szabad akarat hiánya minden kérdést rövidre zár, és minden vitát értelmetlenné tesz, de mivel lehetetlen átélni, mégis mindenki pofázik róla (én is).

"ha nincs szabad akaratunk, nem tekinthetünk a bűnre így meg úgy"

Sajnos ez a büntetést nem befolyásolja, hiába szeretnéd.