A szabad akarat és a determinizmus kizárja egymást?

A szabad akarat hiányából nem feltétlenül következik a determinizmus. El lehet képzelni egy olyan világot, ahol az akarat determinált, de a világ más aspektusai nem. Nem könnyű ez, hiszen a világ jelenségei és az elménk, így a döntéseink is kölcsönhatásban vannak egymással, de mindenesetre lehet olyan világ, ahol léteznek nemdeterminált jelenségek, csak éppen az akarat nem tartozik közéjük.

A determinisztikus világból viszont következik a szabad akarat hiánya, hiszen ha a világ egésze determinált, akkor determinált benne minden tetted, minden döntésed, minden gondolatod is. Ha a döntéseid, gondolataid nem lennének determináltak, akkor nyilván a világ sem lehetne az teljes egészében.

~ ~ ~

> Én a speciális relativitáselméletből fakadó teljesen determinált világképet fogadom el.

Magam is, és ez viszont eléggé erős érv.

~ ~ ~

Amúgy a szabad akarattal van más probléma is, amihez a determináltság kérdését nem is kell eldönteni. Minden döntésedre, gondolatodra a következők valamelyike kell, hogy igaz legyen. Maradjunk a döntés fogalmánál, de a dinamikus természeted minden más fázisra (gondolat, tett, elhatározás, akármi…) is igaz ez:

1. A döntésed kauzálisan egy korábbi állapotból következik, az egy korábbi állapotból szükségszerűen következik, a korábbi állapot által meghatározott. A döntésed egy okozat, aminek egy múltbéli oka van.

2. A döntésed kauzálisan nem egy korábbi állapotból következik. A döntésed nem okozat, nincs oka a döntésednek. De akkor az énből sem következik, jelentsen bármit is az, hogy „én”. Ebben az esetben a döntés abszolút véletlenszerű, semmi által – hangsúlyozom az „én” által sem – meghatározott. (Függetlenül attól, hogy ezen pontot az éneden belülinek vagy azon kívülinek tekinted.)

3. A döntésed összetett, annak a különböző aspektusai a fenti két eset valamelyikébe tartozik.

Máshogy megközelítve a döntésedben az ok-okozati láncon keresztül vagy egy „zsákutcába” jutunk, azaz egy olyan okba, ami nem okozat, nincs oka, tehát véletlenszerű. Vagy ok-okozati láncon keresztül előbb-utóbb olyan pontra lyukadunk ki, ami már jóval a születésed előtt történt, tehát aligha általad meghatározott.

Ebben az a „jó”, hogy nem is nagyon kell meghatározni, hogy ki az az „én”, akiről szó van, az elméd-e az, vagy a lelked, illetve hogy vannak-e a fizikai világon kívül más, transzcendens természetű létezők, mert ha van is, a fenti okfejtés mindezekre is kiterjed.

~ ~ ~

Mindezek ellenére, bár beláttuk, hogy szabad akarat nincs, nem létezhet, az ember mégis feláll a székből és kimegy megebédelni. Miért? Mert így döntött, és ő döntött így. Szabad akarat nincs, de nem tudunk átlátni a szabad akarat illúzióján. Mint a bűvész, aki *tudod*, hogy nem tüntette el a pénzérmét, de mégis tökéletes benned a pénzérme eltűnésének az élménye, illúziója.

> ugyanis az emberek többsége a szabad akaratban hisz,

Meggyőződésem, hogy óhatatlanul a deterministák igen jelentős többsége is.

> deterministaként hogyan érdemes viszonyulni a jövőnkhöz,

Ha következetesek vagyunk, akkor értelmét veszíti a kérdés, hiszen az, hogy hogyan viszonyultál, hogyan viszonyulsz és hogyan fogsz viszonyulni, az is determinált, ez ugyanúgy nem döntés vagy megfontolás kérdése.

~ ~ ~

Fogjuk fel a dolgot úgy, mint mondjuk egy filmet. Mikor elkezdődik a film, akkor már eldőlt, hogy hogyan fog végződni, az utolsó képkockája is le lett gyártva. Igazából mikor megveszed a mozijegyet, már akkor is eldőlt, hogy hogyan végződik. Zavar ez téged? Nem. Mert lehet, hogy *tudható*, hogy hogyan végződik a film, de nem *tudod*, hogy hogyan végződik, te együtt tudsz menni a főhőssel, együtt tudsz vele érezni, latolgathatod azt, amit ő is, gondolkodhatsz, hogy hogyan tudja teljesíteni a célját, teljesíti-e egyáltalán vagy sem. Sőt, nem is szeretnéd előre tudni, hogy hogyan végződik a film, nem szeretnéd, hogy valaki elspoilerezze neked. Illetve az, hogy te mit gondolsz, mit érzel a film közben, az sem teljesen rajtad múlik, a gondolatokat és érzéseket maga a film ülteti el benned, itt direkt szomorúvá tesz a film, ott direkt egy adott irányba tereli a gondolataidat, ott meg direkt keresztül húzza azt, amit addig gondoltál.

Ha az élet is ilyen – már pedig úgy tűnik a fenti belátások alapján, hogy ilyen –, attól az még lehet érdekes. Hiszen ha determinált is az élet, a csattanóját nem ismered. Lásd a Mátrix című film 2. részét, mikor az orákulum azt mondja Neonak: „Nem azért jöttél ide hogy meghozd a döntést. Azt már meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát.”. Persze ez sem teljesen következetes kép, mert a megértés menete is determinált, valójában azért van ott Neo, mert a világ olyan, amiben t időpontban Neo (x,y,z) pozícióban tartózkodik.

Mindenesetre ha életed minden pillanata eleve meghatározott, attól még megélheted úgy, mintha te irányítanád, ha akarnál is, akkor is igencsak nehéz lenne szabadulnod a szabad akarat illúziójától. Ha viszont ez így van, akkor tegyél úgy, mintha tényleg létezne. Más sem nagyon tudsz tenni amúgy sem.

~ ~ ~

> Ilyen gondolatok járnak az eszemben:

Ezekre a szabad akarat illúzióján belülről lehet válaszolni:

> amikor megnősülök, álmaim nőjét veszem majd el, vagy csak megalkuszok valakivel?

Nincs olyan, hogy a „nagy Ő”. Ez egy romantikus bullshit. Lehet, hogy van egy álmod a leendő kedvesedről, de ha meg is találod azt, akire ez a kép ráillik, idővel kiderülnek apróságok, amiket nem álmodtál következetesen végig, de nyilván egy hús-vér embernél megvannak. Lehet, hogy álmaid nője horkol. Vagy mindig fordítva teszi fel a WC-papírt a tartóra, amitől hülyét kapsz. Vagy többször vagy éppen kevesebbszer akar elmenni túrázni, mint te. Nincs nagy Ő. Olyan van csak, hogy egymást szeretve, de mégis egymáshoz alkalmazkodva, egymással alkut kötve, akár komolyabb zökkenőkkel is, de szépen összecsiszolódtok, mint két fogaskerék. Ha nem is ideálisan gördülékenyen, de úgy, hogy azért komolyabb megakadások, szétesések vagy szabadon futások nélkül együtt, egy egységet alkotva tudjatok forogni. A nagy ő nem valaki olyan, aki létezik, hanem valaki olyan, akivé válni lehet, kellő türelem, kitartás, együttérzés, hűség esetén. (Tapasztalataim szerint ha van legalább egy közös érdeklődési kör, akkor ott a férfi-női kapcsolatok fele-harmada potenciális párkapcsolat.)

Hogy ez megvalósul-e? Nyilván egy determinált világképben ezt nem te döntöd el. Hogy olyan világot írtak-e, amiben te erre törekszel? A fene tudja. Lehet pont a fenti gondolat kell hozzá. Lehet, hogy más. Lehet, hogy egyik sem elég.

> Vajon megéri tanulni, tényleg megszerezhetem a hőn áhított magasabb iskolai végzettseget, vagy tehetek bármit, meg fognak buktatni?

A tudás és az ember életszínvonala általában elég jól korrelál egymással. Meg mi más lehetne emberhez méltóbb célkitűzés, mint tudásra szert tenni. A a ház, a család, az autó és hasonlók is fontosak persze, mérföldkő kijelölésnek jók, de életcélnak kevés. Hiszen – elnézést a megfogalmazásért – enni, szaporodni, gyűjtögetni egy állat is tud, az embernek ennél magasabb szintű életcélt kell találnia. Senki nem tudhat mindent, ez a cél soha nem teljesíthető, de korlátlan mértékben lehet bővíteni a tudásunkat.

A végzettség csak egy technikai dolog, arra jó, hogy egy idegen számára egyszerűen igazolni tudd, hogy bizonyos tudásra te szert tettél. Praktikus egy munkavállalásnál, így érdemes megszerezni a végzettséget, de ami valóban fontos az az a tudás, aminek a megszerzését a végzettség igazolja.

> meg fogok gazdagodni?

Nem tudhatod előre. De sokat megtehetsz érte. Meg nem is feltétlenül fontos ez. Mert bár a pénz hiánya rengeteg boldogtalanság, gond, probléma forrása lehet, de mégis csak igaz az a mondás, hogy a pénz nem boldogít. Meg az is, hogy mindenki a maga szintjén nyomorog. Könnyen lehet, hogy akinek van egy Bugattija, meg egy Ferrarija, az is bánkódik, hogy harmadik autóként csak egy vacak Audi A8-ast sikerült összehoznia.

Ne gazdag akarj lenni, hanem sikeres. Ne arra törekedj, hogy sok pénzt szerezz, hanem hogy minél jobbat alkoss. Jó eséllyel az anyagi jólét is meglesz következményként, de ha nem, akkor is elégedett és önmagadra büszke leszel.

> egészséges leszek 10 év múlva?

Megint csak nem tudhatod előre. De tenni tehetsz érte.

~ ~ ~

> Ha tulajdonképpen semmit sem tehetek ezek érdekében, szóval nem tudom, hogy nyugalommal, vagy félelemmel várjam-e a jövőt.

Ha determinizmus van, akkor az is determinált, hogy holnap vagy jövőre nyugalommal vagy félelemmel várod-e majd az eljövendő időt. Egy biztos, ha „úgyis minden eldőlt, nem tehetek semmit” felkiáltással a továbbiakban teljes passzivitásba fogsz – pontosabban ha a világegyetem forgatókönyve szerint ez lesz a jövőd, hiszen ebben sem dönthetsz –, akkor igen nagy eséllyel ezt egy sanyarú jövő fogja követni.