Mi a bizonyíték arra, hogy az agyunk visszafordítja a szemünk által megfordított képet?

#31

"Semmi. A retinán -a látott tárgyhoz képest- valóban fordított kép keletkezik. De az agyban semmilyen kép nincs. Ezért nincs szó arról, hogy az agy bármit megfordított volna."

Hát persze, fizikailag tényleg nincs kép. Pont úgy, ahogy például egy képfájlban sincs fizikailag kép. Csak a képre vonatkozó információk. És bizony ezek között ott van a kép iránya, állása is, ezt a fordítószemüveges kísérlet remekül bizonyítja.

Emelett: én amikor kinyitom a szemem, akkor egy képet látok. Természetesen ez abból a képből keletkezik, ami a retinámon képződik. De nem az. Ezt könnyű belátni például abból, hogy ha álmodok, ugyanilyen képet látok. Vagy akár abból, hogy ez a kép nem egyezik meg a retinára eső képpel (például ki van pótolva a vakfolt helye, az agyban levő kép a szélei felé sokkal kevésbé éles, változik a világossága a retinán képződő képhez képest a fényerősség függvényében, stb.) Tehát bár valóban, fizikailag nem jön létre kép az agyban, de az agy a tudatunk számára mégis egy képként "mutatja be" az adatokat.

#61

"Emelett: én amikor kinyitom a szemem, akkor egy képet látok."

Ingerületeket kapunk. Az agyunk mindig egy korábbi külső (a valóságban létező) kép keltette idegi jelet hasonlítja össze egy mostanival. Ebben semmilyen szerepe nincs annak, hogy a retinán fordított vagy egyenes állású kép van.

Nem azért látjuk a fentet fentnek, mert az agyunk képet fordít. Nincs erre szükségünk. Nem hozunk létre az agyunkban "egy egyenes állású" képet.

Egy fejen álló kép alapján boldogulunk a világban. (Ami a retinán keletkezik.) Ezt szoktuk meg, ezt szeretjük. :-)

#62

" Az agyunk mindig egy korábbi külső (a valóságban létező) kép keltette idegi jelet hasonlítja össze egy mostanival. Ebben semmilyen szerepe nincs annak, hogy a retinán fordított vagy egyenes állású kép van."

Az agy nem csak a korábbi vizuális jelekkel hasonlítja össze a bejövő jeleket, hanem más típusúakkal is. Például a helyzetérzékelő szerv jeleivel. És ahhoz viszonyítva értelmezi őket. Ha a kép állása megváltozik a retinán, akkor is, de idő kell az átálláshoz.

És továbbra is értem, hogy arról beszélsz, hogy nincs fizikai kép az agyunkban. Ez igaz. De mindent, amit képként látsz, igazából az agyi jeleidről szól.

De jó, ha úgy tetszik: az agy fogja a fordított képen a felfele levő dolgokat (tanulás alapján) lefele levőnek. Persze, fizikailag nem fodítja meg a képet, hiszen már nem képről van szó, hanem az értelmezéséről, de szerintem ebben a kontextusban telejsen értelmes a kép megfordításáról beszélni (nyilván nem szó szerinti értelemben).

"Ezt szoktuk meg, ezt szeretjük. :-)"

Ahogy az idézett kísérlet is bizonyítja, nagyon könnyen megszokhatsz mást is. Az, hogy ki mit szeret, meg más kérdés...

@62:

"Egy fejen álló kép alapján boldogulunk a világban."

Egen. Mert az agyunk ezt normál állásúnak értelmezi. Hogy ez képforgatást jelent-e vagy sem, csupán ócska játék a szavakkal.

#63

"Megfordítás"-nak nevezünk egy olyan értelmezési folyamatot, ahol az agy csak a külső, egyenes állású világról szerez információt? És belül semmilyen önmagában létező irány nem jön létre?

#65

Van egy kép, ami fordított állású, a lenti irány felfele van rajta. Azonban az agy úgy értelmezi (más információk alapján), hogy ami a képen felfele van, az a valóságban lefele van. Én úgy gondolom, ezt nevezhetjük megfordításnak.

De amúgy ja, ahogy Mojjo írta, itt már csak az a kérdés, mit értünk megfordítás alatt.

Részemről egy utolsó mondat.

Ha valamiről azt állítjuk, hogy megfordítottuk, akkor nem kellene lenni egy iránnyal rendelkező valaminek és egy szintén iránnyal rendelkező megfordított valaminek?

*elektronos

:D