Az, hogy az embereknél ennyire gyakori a nők elhalálozása orvosi ellátás nélkül szülés esetén azt bizonyítja, hogy nem természetes evolúcióval fejlődött ki a faj?

Basszuskulcs! :[

Leírtam... Húúúú... Jaj... de ostoba vagyok... brühühühü...

***

Na! @Kérdező.

Érted már? Az ilyen nem a szorgalmon múlik, meg azon, hogy ki szeret tanulni, meg ki nem... :D

Jaaa... @128

Legyek már egy kicsit őszinte is... :)

Van egy fixnek mondható olyan baráti társaságom, ami 13 főt számlál (mivel többnyire 6 személyesek a társasok, így alkalmanként shiftelünk egyes személyeket, bár van egy négyes kemény mag, köztük én). Már nagyon régóta rendszeresen összejövünk társasozni, és többféle olyat is kipróbáltunk, ami keményen szellemi, stratégiai, miegyéb. Többnél kitaláltunk olyan saját szabálybővítéseket, ami a kognitív próbatételt növelte.

Minden létező új társas bevezetésénél eleinte brillíroztam (új szabályokat is többségében én találtam ki), de ahogy telt az idő, kezdtem lecsúszni a dobogóról, és végül minden esetben kikötöttem az átlag középmezőnyben, olykor kissé hosszabb ideig az elégségesben.

A másik meg az, hogy ahogy kezdetben alakult a társaság összetétele, sokszor tapasztaltuk, hogy egyszerűen vannak nagyon lelkes partnerek, de annyira butuskák voltak, hogy az a játékminőséget rontotta. Irtó kellemetlen volt mindenféle udvarias maszlagot kitalálni, hogy most miért nem jöhet játszani... meg ilyesmi. Ja, meg az is rontotta a játékminőséget, ha nem bírta a Johnnie Walkert.

Egyszóval hiába voltak olyanok, akik tanultak, meg nagyon akartak... stb.

#132: "Na ez azért van mert a tanuláshoz..."

Értem. Szóval képtelen vagy elszakadni ettől a tanuláshülyeségedtől.

Mondd!

Te hányszor kaptál már olyan sajnálkozó telefonhívást, amely során közölték veled, hogy sajnos elmarad a beigért társasjátékos buli?

132

Én imádtam a biológiát és mégis nagyon nehezen tanultam azt is. Annyi, hogy az tényleg érdekelt, még élveztem is.

Visszaemlékszem pl a szívciklusra, hogy azzal is mit összeszenvedtem, értettem (bár kicsit lassabban értettem meg), de akkor se akart megmaradni. Végül írásban feleltem ebből 4/5-re.

Autista vagyok, nekem szoktak lenni megszállottság-szerű érdeklődési köreim. Most éppen nincs, szenvedek is miatta, mert nagyon jó időtöltés és kikapcsol. (Hátránya a figyelemzavar, ami nekem amúgy is van. Ja, nemcsak amiatt tanulok nehezen, sajnos eleve is.)

Na, azokban a témakörökben nagyon jártas tudok lenni. Aki akkor lát, az rendszerint nem hiszi el, hogy rossz a logikai készségem és nehezen tanulok.

Pedig naponta akár órákat is képes olvasni az ember azokban a területekben, csak a kötelességek szabnak ennek gátat. Viszont egy-egy kisebb probléma megoldása aránylag kicsi feladat és adott esetben 3 éven át ezt gyakorlom. Tehát ez se könnyen megy a dopamin miatt, hanem sokat foglalkozom vele.

Mondok erre egy példát.

Egyik, ami párszor megszállottságom volt és amúgy alapérdeklődésem, a sínen menő járművek.

Utaztunk a 75-ös vonalon (egyvágányú), Szokolyán (bevárják egymást szemből) többet állt a vonat. Erre gyanítani kezdtem, hogy késhetett a 70-es vonali zónázó (fővonali vonat, amit a mellékvonali megvár), emiatt késik a szembejövő, emiatt késni fogunk mi, emiatt lekéssük a mi zónázónkat (mellékvonalat nem vár meg a fővonali magasabb rendű vonat, legalábbis arra, amerre jobban ismerem a dörgést). Na akivel voltam, teljesen kivolt, hogy de okos vagyok, igenis jó a logikai készségem, ha ezt így összerakom. Igenám, de ez olyan szintű nehézség, mint egy közepes deriválós példa analízis 2-n a zh-n, csakhogy erre 3 évet gyakoroltam.

Szóval nekem pl minden nehezen megy. Ha koncentrálok is. Ha nem, akkor meg sehogy.

Érdekesség, hogy fizikai erőben is gyenge vagyok és ügyetlen is.

Marhaság.

Einsteinről megállás nélkül terjesztenek mindenféle legendát, mint egyébként sok tudósról is. Einstein a közhiedelemmel ellentétben már kisiskolás korában nagyon jó tanuló volt, és könnyedén tanult.

137

Nem ismerem annyira az embert magát, a pályafutását se azon túl, hogy nyilván vágom, ki volt ő.

Egyfelől ha azokba a témakörökbe évekig nagyon beleásta magát, akkor nagyon magas szintre juthatott, akkor is, ha buta, ha zseni, akkor pláne.

Másfelől ismerős az is, amit írsz.

Matekból emlékszem, hogy gimiben logaritmusos és exponenciális egyenletekből brillíroztam, 5-ös témazárót írtam, alig hibáztam és nekem kellett felírnom a táblára a megoldásokat (mai fejemmel: ezzel a tanár előtt az osztályt, az osztály előtt engem alázott meg, de mindegy....)

Igenám, de elmondhatatlanul, egészségtelenül sokat gyakoroltam otthon, ha este 11-kor, akkor este 11-kor, ha hétvégén, akkor hétvégén. Akkoriban nem sportoltam (talán gyógytesire se jártam akkor már), a hobbi kimerült abból, hogy lopott időkben olvasgattam a neten arról, ami épp a megszállottságom volt (Index Fórumon például, de később itt, tematekus kategóriákban, ezen felül blogok, mindenféle cikkek....). Amúgy csak tanultam. Voltak barátok más osztályokból, de velük se lógtam annyit (meghát ők animések voltak, én meg nem, ők társasosak, én nem). Szóval tanultam és tanultam. A legtöbb anyagból azért így is 4-es voltam matekból.

13.-ban kicsit lazítottam a gyeplőn. Fejlődtem is auti terén, uszodába is jártam néha, futni is néha, ősöm többször volt kórházban és rákkal diagnosztizálták, osztály felé is picit jobban nyitottam. Az érettségis tárgyak, azokból főleg, ami érdekelt, azokat gyakoroltam, de a többit kicsit hanyagoltam. Rögtön, hogy nem tanultam ki a lelkemet, olyat rontottam, hogy ott aggódott az osztályfőnök. 19 éves voltam, "jógyerek", így engem is megfogott a folyosón, hogy mi az oka a romlásnak.

Pombe

Én az ellentéte vagyok a dolgoknak!

Elsőre nem megy. Másodikra nem megy. Harmadikra kezd menni, de nehézkesen. Milliomodikra már átlagos vagyok, eeeseeetleeg feletti.

Több magántanárom és vezetésoktatóm is fogalmazott egymástól függetlenül úgy, hogy magamtól nem jövök rá, nem érzek rá a dolgokra, de amit elmagyaráznak, azt megértem.

Ja...

Einsteinről is...

[link]

Azért az anyukája kissé jobb véleménnyel volt a fiáról, mint te, ha figyelembe vesszük a lelkesedését arról, hogy a 7 éves kisfia ismét első lett a tanulmányi eredményei alapján, és zseniálisnak tartja a bizonyítványát. A tanulási nehézségeiről szóló beszámolók meg szimplán a ma is terjedő városi legendák közül csak az egyik.