A tudományos közösség miért fél kimondani, hogy Isten valószínűleg nem létezik?

"attól, hogy van 8000 hibás teremtéselmélet és istenhit - attól még lehet egyetlen jó."

Vagy mind hülyeség és mégis van teremtő.

Mert ugyebár, ha primitív törzsek elé odatolsz egy traktort, ezer törzs morfondírozhat ki ezer ötletet, hogyan működik, minden ötlet rossz, a trakesz mégis működik, máshogy.

Szóval megvan az esély, hogy az összes vallás téved, Isten mégis létezik.

Vagy nem.

Tudományosan vizsgálhatatlan kérdés.

Bagatell ügy ez egy tudósnak, hogy létezik-e Törppapa vagy Isten. Nagyon valószínű, hogy nem létezik, 99.99999999999999999999999999stb.%

Ugyanis pl. a Biblia biztosan nem igaz, mivel olyan állítások vannak benne, melyek helytelenek. Pl. 4000 éves univerzum, vagy Isten előbb teremtette meg a csillagokat, mint a fényt, vagy hasonlók.

Valóban fontos lenne kigyógyítani az embereket az ilyen babonákból, melyek nyomorba döntik őket.

„Isten nem a tudomány területe…”

Miért? A tudomány a bennünket körülvevő világot – beleértve persze önmagunkat is – próbálja megismerni, megérteni. Ha isten is a világ része, akkor vele, de ha nem találja sehol sem a nyomát, akkor nélküle. Eddig úgy tűnik a világ elketyeg magától is, nincs szüksége semmiféle isteni közreműködésére, és őkelme sem mutatja jelét létezésének. Rossz hír ez a vallásosoknak, de fordított esetben (ha a tudomány rátalált volna valamilyen istenre), gondolom, fel sem merült volna ez a gondolat az illetékességgel kapcsolatban. Ezért ez inkább kifogásnak tűnik, mintsem érvnek.

„Nem tudjuk…”

Az emberiség pár tízezer év alatt kitalált több száz vallást, több ezer istennel, milliónyi szabállyal és szertartással. Istenként tiszteltük a Napot, állatokat, kreáltunk magunknak számtalan antropomorf istent. Vallások és istenek jöttek, majd tűntek el, ennek ellenére még mindig itt tartunk: nem tudjuk…

Régebben isten volt minden. Miattuk kelt fel a nap, volt bőséges a termés, ők vigyáztak szeretteinkre. Néha-néha ugyan megharagudtak ránk, ilyenkor árvízzel, sáskajárással vagy járványokkal tizedelték az emberiséget (vagy valamelyik csatlósuk, ha kényesek volt a jó hírükre). Aztán, ahogy egyre jobban megismertük világunkat, egyre kevesebb teendő maradt isteneiknek is. Mára eljutottunk odáig, hogy a végtelen világegyetemünk nem elég nagy ahhoz, hogy isten is elférjen benne. Persze, ott van még az ősrobbanás, de ennyi csalódás után nem tudom, hogy miben reménykedhetünk. És ha egyszer arra is meg lesz a válasz, akkor vajon hová száműzzük isteneinket és milyen feladatot adunk számukra, csak azért, hogy kimondhassuk: nem tudjuk…

Volt valaha – a zavaros történeteken, a vakhiten és a vágy-vezérelt gondolkodáson kívül – bármi, ami igazolná isten érdemtelenül szerzett 50%-át? Az ágy alatt rejtőző mumus létezését miért utasítjuk el olyan határozottan felnőve, miközben gyermekként a lábujjunkat sem mertük kidugni a paplan alól? Mennyivel kevesebb, valószerűtlenebb egy mumus istennél? Ő – és képzeletünk többi teremtménye – miért nem érdemli meg, hogy létezésükkel kapcsolatba elmondhassuk: nem tudjuk…

Mostanra józanodtál ki?

Nem semmi...

"Azt gondolom, hogy ha nem is sikerült cáfolnom isten létezését"

Mert nem is lehet, mint ahogy bizonyítani sem.

"arra rá tudtam mutatni, hogy valószínűtlen a létezése."

Erre nem kellett rámutatni. Objektív gondolkodású, term. tudományos ismeretekkel rendelkező ember látja.

"a van is valami isten, (amit nem hiszek) az viszont nem azonos a vallások isteneivel."

Khm, inkább azt mondanám, a vallások egyértelműen rengeteg igazolhatóan hamis sallangot biggyesztettek az istenhit mellé. Én nem azt mondanám, adott vallás istene nem létezik, hiszen ha van is isten, akkor az nem ennek vagy annak a vallásnak az istene, csak a különböző vallások máshogy hívják és másfajta sztorit körítenek köré.

Isten vagy van, vagy nincs. És ha van is, őróla a vallások mondanak ilyen-olyan mértékben zöldségeket.

Mondhatjuk azt is, hogy a vallások egyetlen tudományosan támadhatatlan pontja magának a teremtőnek a létezésébe vetett hit, körülötte minden más alaptalan.

Ergo: minden vallás támadható, de az istenhit nem.

"Tehát az a tudós, aki olyan hülyeségeket mond, Allah, Krisna, JHVH, Zeusz, Hórusz lehet, hogy létezik, az nem normális."

Feltéve, hogy hozzáteszi, a szent könyv minden egyértelmű zöldségét is szó szerint hiszi vele, különben nem.

A saját neveltetési istennevet büntetlenül hozzákötheti a saját istenképéhez.

És ha ezt a hitét még külön is kezeli a természettudományos NEM-HIT témáktól, szíve joga abban hinni amit hisz.

"Ezeket az isteneket az emberek találtá ki, nem léteznek. Ezt ki kellene mondani a tudománynak."

Nem kellene.

Éppen a fenti levezetés miatt.

Che Guevara is létezett attól, hogy rengetegen rosszul hiszik, milyen volt és mit tett.

"rengeteg katolikus, stb. hívő tanul tudományt és abban hisznek, hogy az istenük nem áll szemben a tudománnyal. Hát szemben áll."

Hát nem. A biblia stb. istenképe, szó szerint véve, szemben áll.

De az adott, tudományos ismeretű és a hitét ezzel összeegyeztetni képes emberek belső istenképéről neked fogalmad sincs, így nincs alapod azt minősíteni.

Tehát az a tudós, aki olyan hülyeségeket mond, Allah, Krisna, JHVH, Zeusz, Hórusz lehet, hogy létezik, az nem normális. Mikor gyerek volt, annyira ránevelték a vallásra, hogy hiába lett belőle tudós, nem sikerült kilöknie magából a hülyeséget. Ezeket az isteneket az emberek találtá ki, nem léteznek. Ezt ki kellene mondani a tudománynak. Azért, mert rengeteg katolikus, stb. hívő tanul tudományt és abban hisznek, hogy az istenük nem áll szemben a tudománnyal. Hát szemben áll.