Én még úgy tanultam, hogy a világ végtelen - és nem is tudnám másként elképzelni. Megfelel ez a tudás (elképzelés) 2020-ban is még?

Kérdező

Ha az ember 500 évig tudna élni , akkor ugyanaz az ember 30-50 évenként más-mást bizonygatna.

Időrendi sorrendben:

- Isten

- Statikus világegyetem

- Ősrobbanás

És mindegyikről úgy beszél, hogy az 100 százalék, hogy úgy volt.

Aztán, mikor születik egy új hülyeség, akkor meg azt mondja, hogy, hát igen voltak megválaszolatlan kérdések az előző elmélettel kapcsolatosan.

Még egy vacak tojásról sem tudta eldönteni a tudomány, hogy a benne levő koleszterin mit is csinál az emberrel.

Nem oly rég még a világ összes betegsége a tojás miatt volt, most meg nagyon úgy néz ki, hogy ajánlott a fogyasztása.

Hogy mi volt 30 - 50 - 90 milliárd évvel ezelőtt azt meg jobb , ha hagyjuk, mert amennyire látom a csillagászat a Magyar népmesék Nagyot mondó kismalacával egyenértékű.

" Ha egy egyenes mentén elindul az ember (de nem lyan egyenes, ami pl követi a föld felszínét - mert az egy körvonal (nem szabályos kör, hanem ellipszis-féle. Hanem egy ténylegesen egyenes egyenes mentén - soha nem lesz olyan, hogy nem is ütközöl bele semmibe - és nincs is előtted semmi, mégsem tudnál tovább menni. "

Nagyon kötnek téged a hétköznapi megszokásaid.

Húzz egy egyenest egy papírlapon. Egyenes? Az.

Most tekerd fel a papírlapot úgy rollniba, hogy az egyenes két vége összeérjen.

Az egyenes a saját "univerzumában" egyenes, mégis belefut a saját végébe és ezzel sosem lesz vége.

De nem végtelen hosszú, csak határtalan.

A hossza véges marad, egy kör kerülete lesz, de határa, végpontja nincs többé.

Na ezért nem sima játék a szavakkal, hogy határtalan, de nem végtelen.

A mi terünk, téridőnk, a komplett univerzumunk is rendelkezik, rendelkezhet görbülettel.

És megvan rá az esély, hogy mint a fenti papírlap egyenese, saját magába fut.

Nem tudjuk, hogy valóban így van-e, de valószínűsége nagy.

Ellenőrizni nem tudjuk, hiszen nem látunk ehhez elég messze.

> Aztán, mikor születik egy új hülyeség, akkor meg azt mondja, hogy, hát igen voltak megválaszolatlan kérdések az előző elmélettel kapcsolatosan.

Óriási különbség van egyszerű változás és fejlődés között. A tudomány a világ megfigyelésével, megismerésével, mérésekkel bővíti a tudását, és ezek között igyekszik összefüggéseket feltárni. Minél több részletét ismerjük meg a világunknak, az ebből alkotott modellek, amik a világ jelenségei közötti összefüggéseket írják le, a legtöbb esetben egyre közelebb kerülnek az igazsághoz. Az új modell nem csak szimplán leváltja a régit, hanem az új modell olyan összefüggéseket is megmagyaráz, amit a régi nem, úgy, hogy mindazokat a jelenségeket is jól írja le, amit a régi is.

Mondjuk leérkezik a Földre egy idegen civilizáció. Elkezdi vizsgálni a fákat. Megállapítja róluk, hogy a fáknak lapos, zöld leveleik vannak. Aztán vizsgálódik tovább, és belebotlik egy fába, aminek piros, sárga, vagy barna levelei vannak. Ha tovább vizsgálódik, akkor fel fogja fedezni az évszakokat, a levelek megsárgulásának, lehullásának jelenségét, amit az előző modell – az, hogy a fáknak zöld, lapos levelei vannak – nem magyaráz meg, viszont az új modell leírja azt is, hogy miért van tavasszal, nyáron zöld levele egy fának és miért van sárga, piros, és barna levele egy fának. Aztán tovább vizsgálódva belebotlik egy fenyőfába, ami alapján megint csak pontosítja a modellt, hogy egyrészt csak bizonyos típusú fák levelei laposak, másoknak hegyes levelei vannak. Illetve csak bizonyos típusú fák levele sárgul meg, és hullik le, más típusú fák levelei meg nem. Ha tovább vizsgálódik, akkor ennek a részletesebb okait is fel tudja tárni.

Az idegenünk nem egyszerűen csak váltogatja időről-időre a modelljét a fákról, hanem folyamatosan pontosítja, korrigálja azt. Az új ismeretei alapján egyre pontosabb, a valóságnak egyre inkább megfelelő modellt épít fel. Az élet persze néha hoz furcsa fordulatokat, vannak zsákutcák, vannak paradigmaváltások, de azért mégis csak azt reméljük – és a dolog logikájából fakadóan joggal remélhetjük – a tudományos kutatásoktól, hogy ha megfelelő módszerekkel vizsgálódunk, akkor a világról alkotott képünk egyre jobban megfelel a valóságnak.

> évenként más-mást bizonygatna

Az adott ismeretekből általában egyetlen modell tűnik az adott pillanatban helyesnek, minden más megalapozatlan, spekulációra épül. Amíg az idegenünk nem találkozik sárga, piros, barna levelű fával, hanem az addig megvizsgált összes fának zöld levele volt, addig teljesen irracionális azt gondolni, hogy vannak sárga, piros, barna levelű fák. Pont annyira irracionális, mint azt feltételezni, hogy vannak lila alapon sárga csíkos levelű fák. Mindkettő lehetséges, sőt az egyik történetesen igaz is, de az adott időpontban, az adott ismeretek birtokában mindkettőt irracionális feltételeznie.

> Még egy vacak tojásról sem tudta eldönteni a tudomány, hogy a benne levő koleszterin mit is csinál az emberrel.

Az ember biológiája is borzasztóan komplex. A koleszterinnek lehet százezer különböző aspektusból vannak pozitívnak és negatívnak megítélt hatásai. Meg van kb. ugyanennyi tényező, amit nem lehet olyan egyszerűen kikompenzálni a vizsgálatokból.

Jó példa erre az alkohol hatásának vizsgálata. Volt ugye több kutatás, amiből az jött ki, hogy az a legegészségesebb, ha valaki naponta megiszik kb. 1 dl bort. Kevésbé egészséges ha valaki többet, vagy kevesebbet fogyaszt, nyilván a „többet” irányában messzebb lehet elmenni. Logikusnak tűnik a következtetés. Csak hát az ember kissé komplexebb. Későbbi kutatások már kétségbe vonják ezt az eredményt. Aki naponta csak 1 dl bort iszik meg, az nyilván nem az alkoholmámor miatt teszi, hanem gasztronómiai okokból. Viszont hasonló okból sokkal változatosabban, kiegyensúlyozottabban táplálkozik, pl. több halat eszik, a húsevés aránya is jobb, stb… A konkrét kutatások meg is erősítették ezt az elképzelést, és ezen új kutatási eredmények alapján már egyáltalán nem biztos, hogy magának a bornak van egészségre jótékony hatása, hanem az igencsak mérsékelt borfogyasztás csak mellékes körülménye, kísérője, indikátora annak, ami ténylegesen jótékonyan hat az egészségre. És akkor lehet újra kutatást végezni, hogy más táplálkozási szokások, illetve más egyéb tényezők – milyen rendszeresen végez testmozgást, milyen munkát végez, mennyire él stresszes életet, városban, vagy falunk lakik stb… – kikompenzálása után mi az, ami a borfogyasztásra vonatkozik. Azért ember legyen a talpán, aki egy ennyire komplex rendszerben, amiben minden mindennel összefügg, egzakt összefüggéseket tud feltárni két kiválasztott tényező között.

Nyilván ettől még kutat lehet, érdemes, és érdemes is megosztani ezeket a kutatási eredményeket. Aki az adott tudományág szakembere, az a helyén kezeli a dolgot. Hogy aztán a Blikk, de akár egy normálisabb hírportál milyen a végtelenségig leegyszerűsített módon interpretálja ezt, az más kérdés, az már a médiának, és nem a tudománynak a hibás működése.

Süsü , hol voltál "Te" akkoriban, amikor a statikus elmélet volt az elfogadott ?

Hogyhogy nem kiabáltál ezerrel, hogy az nem lehet, mert ez és ez és ez ellentmond neki.

Kár hogy nem figyeltem jobban egy TV műsorban, mikor a végszó az volt, hogy :

"Jó eséllyel át kell gondolnunk az ősrobbanásról alkotott elképzeléseinket"

Épp palacsinta sütésben voltam és nem figyeltem az előzményeket.

Mi a helyzet az ősrobbanást tudományosan ellenzőkkel ?

Komplett hülyék Ők, vagy lehet benne valami, amit mondanak ?

"Süsü , hol voltál "Te" akkoriban, amikor a statikus elmélet volt az elfogadott ?2

Szerintem akkor sem volt ott, mikor a geocentrikus világnézet volt elterjedt.

És akkor mi van?

Éppen ez a lényeg, hogy a tudomány éppen attól jó, nem attól hülye, hogy az újabb ismeretekhez képes magát fejleszteni, korrigálni, bővíteni.

És igen, az ősrobbanás BIZONYOS ASPEKTUSAI még nem tiszták illetve egyes részletei esetlegesen ma hibás teóriák, változhatnak a tudásunkkal.

De nem maga az ősrobbanás, vagyis a téridő folyamatos tágulása egy T nulla időtől egy D nulla méretről.

Annak nincs jelenleg említésre érdemes konkurens alternatívája.