A tudósok motivációja valójában a hatalom? A tudomány és technológia csupán pótcseleékvés?
A tudósok egy része azt állítja, hogy, a „kíváncsiság” vagy az „emberiség érdeke” motiválja őket. Azonban könnyű észrevenni azt, hogy ezek egyike, egyik sem lehet fő mozgatójuk. A „kíváncsiság” például egyszerűen abszurdum. A legtöbb tudós olyan magasan specifikált témákban kutat, amelyek nem tárgyai a normális kíváncsiságnak. Például, egy csillagász, matematikus, vagy rovarszakértő kíváncsi az izopropil-trimetiletán tulajdonságaira? Természetesen nem. Csak egy kémikust érdekel ilyesmi, és csakis azért, mert az ő pótcselekvése a kémia. Ugyanez a kémikus érdekelt egy új bogárfaj megfelelő osztályozásában? Nem. Csakis az entomológust hozza lázba, mert az ő pótcselekvése az ízeltlábúak tanulmányozása.
Ha a kémikus és a rovarszakértő komoly erőbefektetéssel kéne, hogy előteremtse a fizikai szükségleteit egy számára érdekes, ám nem tudományos módon, magasról tenne az izopropil-trimetiletánra, meg a bogarak rendszertanára. Képzeljük el, hogy pénz hiányában nem tud továbbtanulni, és a kémikus pálya helyett kénytelen biztosítási ügynökként elhelyezkedni. Ez esetben nagyon érdekelné a biztosítás-biznisz, viszont nem foglalkozna az izopropil-trimetiletánnal. Akárhogy is, nem normális az a befektetett idő,- erőmennyiség, amelyet a tudósok puszta kíváncsiságuk kielégítésére fordítanak. Magyarázatuk motivációikra („kíváncsiság”) egyszerűen nem állja meg a helyét.
Az „emberiség érdekében” érv sem jobb. Néhány tudományos kutatásnak (archeológia, összehasonlító nyelvészet) semmi elképzelhető köze nincs az emberi faj jólétéhez. Sőt, kifejezetten veszélyes lehetőségeket is rejt a tudomány. Ennélfogva az e szakterületen működő tudósok csak ugyanúgy lelkesednek munkájukért, mint a vakcinák kifejlesztői vagy a légszennyezés tanulmányozói.
Vegyük dr. Teller Ede esetét, aki nyilvánvaló személyes részt vállalt a nukleáris erőművek promotálásában. Talán szerepvállalása az emberiség megsegítésébe vetett olthatatlan vágyából eredeztethető? Ha igen, miért nem „humanitárius” akciókban élte ki magát? Ha annyira humanitárius, miért fejlesztette ki a hidrogénbombát? Mint ahogy sok más tudományos kutatás, itt is felmerül a kérdés: valójában a nukleáris erőművek mennyiben szolgálják az emberiség érdekeit? Az olcsó villamos energia ellensúlyozza a keletkezett veszélyes hulladékot és a baleset állandóan fennálló veszélyét? Dr. Teller csak egy oldalát látta a kérdésnek. Egyértelmű, hogy részvállalása a nukleáris fejlesztésekben nem az „emberiség érdekében” történik, hanem azon személyes beteljesülés okán, amit munkájának gyümölcse eredményez
Ugyanez általában elmondható a tudósokról. Lehetséges pár ritka kivétel, ugyanakkor fő motivációjuk nem a kíváncsiság, sem pedig az emberiség szolgálata, hanem, hogy érvényesíteniük kell hatalmukat: van céljuk (egy tudományos probléma megoldása), ehhez erőfeszítés szükséges (kutatás), amivel elérik a célt (megoldás). A tudomány ekképpen
pótcselekvés, hiszen a tudósok főként a munkájuk során érzett beteljesedésért dolgoznak.
Szerintem nagyon unatkozol...
"A „kíváncsiság” például egyszerűen abszurdum"
Miért? A kíváncsiság egy olyan tulajdonság, ami támogatja az ember túlélését.
Amíg bizonyos összegért egy rakás találmányhoz hozzá tudok jutni, addig nem hiszem, hogy annyira ki lenne sajátítva a technológia. Az gazdaságnak is érdeke, hogy körbevegyen egy csomó találmány, mert hatékonyabban tudom a munkámat végezni.
"A „kíváncsiság” például egyszerűen abszurdum"
Akkor mocskos abszurd lény vagyok. De szerencsére azért a hétmilliárdban van pár ilyen is.
És hogy az ember mennyire lehet motivált tudományos irányban, hogy mennyire nem csak a pénzért meg a, heh, hatalomért csinálja, amit csinál, hanem simán azért, mert imádja, amit csinál és ennek sikerét élvezi, arról egyetlen ilyen jelentet mindent elmond:
Vannak autisták, aspergeresek akik zsenik egy-egy speciális területen.
Viszont ennek mindig hatalmas ára van. Általában a szociális-érzelmi képességeket nullázza le, vagy a realitás érzékelése torzul súlyosan.
Itt nyilvánvalóan erről van szó. Amikor egy szuperképesség agyi pályaigénye kiszorítja a többi - amúgy lényeges - agyterület működését.
Az IQ egy mesterséges teszt.
Nem méri a kreativitást, a világnézetet, szociális-emocionális képességeket, műveltséget.
Lehetsz teljesen alkalmatlan is egy kollaboratív munkára, mert kb fogyatékosnak számítasz.
A kutatómunka pl az egyik legsokoldalúbb munka. Emberekkel dolgozol, sokszor teljesen más munkájára vagy utalva. Nem abszrakt matematikai problémákat oldasz meg egy szobában, 24/7 magányosan... hanem ma már kutatócsoport részeként.
Közös agyként kell gondolkozni, és hatalmas szociális képességek kellenek, pl asszertív technikák, hogy érvényesítsd a meglátásaidat. A hagyományos munkákhoz képest a siker egyáltalán nem garantált. Még ha 220 órát is dolgozol, van ami nem működik és el kell engedni. Ez durva érzelmi stresszt okozhat főleg egy sok éves, többszázmilliós project elengedésekor.
Fontos a lényeglátás is, a tudás integrációja, esszenciájának kinyerése és összekapcsolása. Ehhez szinte minden skill szükséges ami egy embernek van.
A tudomány inkább hasonlít a művészethez, az ihlet okozta festésre, zenére. Ehhez érzék kell, jó hallás, arányérzék, vizuális képességek - pl a szépérzék. Ezt se méri az IQ például.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!