A tudósok motivációja valójában a hatalom? A tudomány és technológia csupán pótcseleékvés?

"„kíváncsiság” vagy az „emberiség érdeke” ... ezek egyike, egyik sem lehet fő mozgatójuk"

De lehet, ld. alább...

"A legtöbb tudós olyan magasan specifikált témákban kutat, amelyek nem tárgyai a normális kíváncsiságnak."

Azon a szinten már nagyon jól tudják, hogy hatalmas, filozófiai kérdésekre nem fogják tudni egy személyben megadni a választ, így kiveszik a részüket a munkából a saját területünkön.

Ha valakit érdekel valami, az még nem pótcselekvés. Kevés az olyan kutató, aki csak hobbiból dolgozik. Általában az eredményeiket felhasználják más kutatók, nem teljesen öncélú a dolog. Pótcselekvésnek azt hívják, amikor valaki egy tevékenység vagy személyes élmény hiánya miatt csinál valamit. Például ha valaki szex helyett elkezd edzeni, vagy szeretethiány miatt édességet nyom. Egy tudós ember munkájában ezt nem tudom értelmezni.

"egy csillagász, matematikus, vagy rovarszakértő kíváncsi az izopropil-trimetiletán tulajdonságaira? Természetesen nem. Csak egy kémikust érdekel ilyesmi, és csakis azért, mert az ő pótcselekvése a kémia."

Nem a csillagászt vagy matematikust fogja érdekelni, hanem pl. egy anyagmérnököt, energetikai kutatót, környezetmérnököt, stb. Ha teljesen oda nem illő példákat hozol fel, az csúnya érvelési hiba.

Amúgy szerinted a hobbi is pótcselekvés? Minden, aminek nincs azonnali, kézzelfogható haszna, az pótcselekvés? Lehetne mondani, hogy ez pedig rövidlátás, már bocs. :)

Egy átlagos alapkutatónak a hatalma kimerül annyiban, hogy az általa oktatott tárgyból megbuktathatja a hallgatókat.

Amúgy meg nem értem, miért vársz "normális kíváncsiságot" a tudósoktól. A doktori iskolákba nem az átlagjóskák jelentkeznek. Kutatónak az emberek kevesebb, mint 1 %-a való (a Teller-szintű kaliber pedig még köztük is nagyon ritka).

Ez ökörség. Akinek hatalomszerzés a célja, az "tudósnak" fog elmenni utoljára.

1000 módja van annak, hogyan lehet igazi hatalomhoz jutni, ebből egyik sem olyan nehéz, mint kutatni..

Kérdező, mi benned ez a gyerekes frusztráltság?

Az ember amióta kiemelkedett az állatvilágból, lételeme a kíváncsiság. Lehet ez egy genetikai mutációnak/mutációk sorozatának köszönhető, de lételemünkké vált a felfedezés, és az új megoldások keresése.

Egy új felfedezés dopaminfelszabadulást és rewardot jelent minden téren. Valami olyat láttál, vettél észre, fedeztél fel, amit még soha senki ezen a bolygón.

Olyan ez, mintha te léptél volna elsőként a Holdra.

A tudósok pont ezt teszik. Alázatos munkával lépésről lépésre felfedezik a világot. Legyen az rovaroktól kezdve az Univerzum tágulásáig.

Nekünk kutatóknak ez jelenti a fő dopaminforrást, olyan munkánk van, ami minden nap valami újdonságot rejt, és van hogy éjszaka ezzel álmodsz, reggel a metrón pedig már a kísérleten dolgozol fejben.

Pótcselekvés volna? Mit nevezel valódi cselekvésnek?

Csak mert ez nem hogy nem pótcselekvés, hanem az emberi agy munkájának a csúcsa. Hasonlatos a művészi alkotáshoz. Ez emberi mivoltunk és a civilizációnk legnagyobb hajtóereje, és a legnemesebb tevékenység az alkotómunkák közül - ami nem a személyes létfenntartást szolgálja.

Ne haragudj, de ez annyira beteg világkép, hogy azt sem tudom, hol, mivel kezdjem cáfolni.

Még sulizol vagy dolgozol már?

És bármelyiket miért teszed? A hatalomért?

Lófszt.

A megélhetésért.

És sok embernek, aki nem rest a megfelelő irányban éveket, évtizedeket tanulni, képezni magát, hogy jól keressen és/vagy olyan munkaterületen, ami érdekli és szívesen csinálja.

Soha életemben nem láttam még a pótcselekvés szót ennyire xarul értelmezve használni.

Még a hobbira sem lehet ráhúzni normálisan ezt a szót.

A hatalomért....

bocsánat, de erre nincs jobb szó, minthogy marhaság. Még ha politikusra írnád...

Pedig azok aztán állatira állítják magukról, hogy önfeláldoznak a mi jobb életünkért.

Ezer évnyi tudományos kutatás, fejlődés, elnézést, pótcselekvés eredményén írod ezt a....

Ezt a...

Ez egy marha hangzatosan, választékosan fogalmazott változata a teljesen tompa gondolkodásnak ,hogy a tudósok mit tudóskodnak, miért nem csinálnak helyette valami "hasznos" dolgot, mondjuk kapáljanak répát.

És ez is:

"Néhány tudományos kutatásnak (archeológia, összehasonlító nyelvészet) semmi elképzelhető köze nincs az emberi faj jólétéhez."

Hát ha szerinted a civilizációs kultúrának nincs köze a faj jólétéhez, akkor nagyon más bolygót nézegetünk.

>"Néhány tudományos kutatásnak (archeológia, összehasonlító nyelvészet) semmi elképzelhető köze nincs az emberi faj jólétéhez."

Káros megismerni a múltunkat? Miközben hetente jönnek a honnan származunk, kik a magyarok, miféle nyelvet beszélünk, és hasonló kérdések.

Az egész kérdést (vagy mit) akár egy középkori bigott egyházfi is írhatta volna. Az öncélú, hataloméhes, beszűkült, elvetemült(?) kutatók és gondolkodók nélkül egyébként pont ott lennénk, a sötét középkorban (jobb esetben).

Amúgy szerintem a kérdező most dörzsöli a kezét, hogy milyen jól kiverte a biztosítékot a tudományok topikban. Lehet, hogy mást kellene inkább ki...nie, ha már pótcselekvés. :))

"Kiverte a tudományok topikban." Kb ennyi az esszencia 😃

A kérdés zárható.

Aki soha nem hallott még a hóról, annak elég nehéz ecsetelni azt. Fehér - hát jó sok minden fehér. Puha - ja, mint a macska szőre. Szóval nem fog menni neki, míg meg nem tapasztalja.

Aki soha nem végzett szellemi munkát, adott esetben gondolkodni képtelen (te jószagú úristen de sokan vannak ilyenek), ő az, aki fennkölt hangon mondja: a "betevőt nem tudná megkeresni", "bezzeg ha árkot kéne ásni", "bezzeg egy csavart...". Igen, számára ez a munka, ezt ismeri, ebbe szakad bele. Honnan a fenéből tudná, mi az a gondolkodás. Na nem az, hogy kitalálom, holnap mit egyek ebédre, ettől kicsit elvontabb. Szóval ők meg vannak győződve, hogy az élet tőlük fejlődik, ők az alkotók, ők aztán... - azt nem tudják végiggondolni, hogy igen, az első hónapban megszakadnának, de valami mást is megtanultak: az akaraterőt. Két hónap múlva nem maradnának le, öt hónap múlva a sokéves tapasztalat labdába nem rúghat mellettük. Bezzeg fordítva: az véletlenül se menne, hiszen az iskolát is ezért hagyták ott. Nem kell félreérteni! Nem lebecsülés ez! Hanem a realitás. A fizikai munkára szükség van, nagy szükség. Csakhogy az emberiségben pont azért lett munkamegosztás, mert van aki csak egyikre képes, más meg másra. Van aki ezt szereti, van aki azt. Megvan persze annak is az oka, miért pont azt.

A tudomány kicsit elvontabb, mint az egyszerű szellemi munka. Semmi meglepő tehát abban, ha az emberek nagyon nagy többsége valami misztikus dolognak gondolja, hiszen semmi tapasztalata róla. És esélye sincs, hogy legyen. Egy középafrikait el lehet vinni északra, hogy megtapasztalja a havat. Az emberek nagy részének soha semmi esélye, hogy megtapasztalja a tudományt. Nincs tehát semmi rendkívüli a meg nem értésben.

Mit lehet akkor tenni? Semmit. Hinni. Hinni, hogy azért nem mindenki hazudik, azért sokan jó szándékkal mondanak dolgokat, nem értjük, de talán elhihetjük. Különösen, ha azt is elfogadjuk, sok elvont dolog csak sok áttételen keresztül érvénesül.

A gőz munkavégző képességének felismerése hatalmas dolog volt. Nagyjából 300 éve.Az akkoriak közül sokan megvetették az ezzel foglalkozókat. Az első autó után megjósolták a tömegpusztító voltát. Ennyit a tudatlan jövendölőkről, ennyit arról, mi mennyire érthető egy korban és egy másikban.

A legcsekélyebb meglepetés sem ért a kérdés olvastán. Az ellenkezőjén megdöbbentem volna. "A kíváncsiság például egyszerűen abszurdum". Mondja hősünk. Hát persze, aki csak arra kíváncsi, lesz-e ebéd. Ennyi telik tőle. Honnan tudná, a kíváncsiság a fejlődés motorja. Ha az evolúció nem tette volna ilyenné ősünket, ma is a fán ugrálnánk. Na most gondoljunk bele: hogy a fenébe tudta egy kíváncsi ember ezt megérteni, átlátni, rendszerré kidolgozni? Pedig tudta, különben nem beszélhetnénk róla. Hogyan lehetne elképzelni, hogy egy matematikust mennyire izgat a prímszámok elhelyezkedése, vagy a Hilbert tér sajátosságai. Sehogy. Pedig ennek a kíváncsiságnak az egyik eredménye, hogy ma hősünk a pénzét biztonságban tudhatja a bankban.

A második bekezdés bölcselkedése szintén képtelen átlátni, a rovarszakértő a büdös életben nem lesz biztosítási ügynök, mert ő megtalálja a módját annak, hogyan tanuljon és legyen az, ami.

A harmadik bekezdéshez mérhetetlen türelem és önmegtartóztatás kell. Ha hősünk képes lenne megérteni, az összehasonlító nyelvészet nélkül miért nem írhatta volna meg monológját... De hát nem képes, ahogy én sem ezt elmagyarázni. Miért? Van egy csekély rálátásom arra, mit lehet és mit nem. Ezt nem. Nincs idő, képesség és akarat. Pedig mindhárom kell.

Erről a szintről indulva annyi mindent kellene megvilágítani, hogy arra ember nem képes. Például azért sem, mert a delikvens megfut, sőt megöregszik és meghal előtte.

A kíváncsiság, az érdeklődés ezen fokát nem lehet bárkinek elmondani. Legfőképpen nem megértetni. Legfeljebb jóindulattal elfogadni lehet, például azért, mert nincs ellenpélda annak, aki képes legalább némi őszinte érdeklődést mutatni.

A tudós nem szent! Hanem ember! Van hibája. Önző, sőt irigy. Néha gerince sincs. Gyáva is lehet. Mogorva és önző. Mint bármely ember. Az egyetlen különbség, ha kedvenc témájáról van szó, türelme végtelenné válik, gondolatait (nem tudatosan, hanem belső ösztönből) összpontosítja (sok embernek erre életében nem lesz szüksége). Alkot és téved. Kiigazítják. Lelkesedik. Konokul vizsgálódik. Otthon meg lehet, hogy veri a feleségét, vagy lelki terrorral tartja sakkban a férjét. Attól függ. Azért a többségük emberileg is normális.

Tellernek sajátos gondolkodásmódja volt a világról. Talán nem mind szimpatikus. Nem talán, tényleg nem szimpatikus. Ez az emberi mivolta. A tudósi habitusa más. Az rendkívüli. Az megkérdőjelezhetetlen. A kíváncsisága végtelen. Nagyjából mindenre, csak pontosan tudta, szelektálni szükséges. Pihenésképpen papírra vetett néhány politológiai megfontolást. Figyelemreméltó az is, egy nagy elme jó meglátásai akkor is, ha e szempontból másképpen gondoljuk. Ezt elmondani, megértetni? Ugyan! Nem itt kell kezdeni.

Azt hiszem, nem is a kérdezőnek írtam. Neki nem lehet.