Ha Rommelnek sikerül eljutnia Sztálingrádig, megnyerték volna a Németek a háborút?
Nagyon vicces olyan tengeren túli erőről beszélni, ami ha Sztálingrádot felmentik nem is játszott volna.
Az Amerikaiak nagyon sokáig vonakodtak belépni a háborúba, akármekkora ütőerejük is volt. Az egyik feltétele a hadba lépésüknek ép az volt, hogy az oroszok addigra kellően meggyengítették a németeket. ha ez nem történik meg, hiába tény az ütőerejük, nem játszik a játékban.
Én egy pillanatig se tagadtam az USA erejét. Ti akarjátok ezt beállítani, mintha ezt tettem volna és ép ez a ferdítés.
Az USA haderejéről beszéltek 1942-43 kelet Európájában, miközben abban az időpontban az USA hadereje nem volt ott, max. konzervek formájában...
Választ már most se kapok, a ferdítés nem válasz a ferdítés amivel próbálkoztok azt jelenti, hogy kifogytatok a válaszból.
Mondom, ha lenne válaszotok akkor nem azt bizonygatnátok, hogy letagadok egy, a föld másik oldalán levő hadsereget.
(Mellékesen megjegyzem, hogy nem túl elmés megoldás valakit azzal "gyanúsítgani", hogy letagad egy egész hadsereget és egyéb potenciált)
válasza:" Ti akarjátok ezt beállítani"
Nem, mi semmit nem akartunk beállítani.
Itt úgy látom, konkrét célod a vitával csak neked van. :)
Nem én hozok a vitába hamis érveket és nem én adok a vitapartner szájába olyasmit amit nem mondott.
Ez egy egyszerű (de inkorrekt)fogást, politikusok használják ezt a módszert, persze valós hatalomért, pénzért, stb-ért, nem pedig a gyakorikérdések.hu-n az igazuk megszerzéséért.
A következő az lesz, hogy a helyesírásomba vagy egyszerű elütésembe kötsz bele, esetleg koromba, vagy egyéb módon becsmérelsz ez itt szinte törvényszerű mikor végleg kifogysz az érvekből.
válasza:Figyelj, engem nem érdekel, mit akarsz hinni. Erőlteted a rögeszméd, te dolgod.
Nekem nem fog lelki törést okozni.
Itt csak te erőltetsz valamit, én csak kérdeztem s szólok ha valaki nem a kérdésre ad választ.
De mondhatod, hogy az USA hadereje számított Sztálingrádnál, s azt is mondhatod, hogy USA akkor is belép a háborúba, ha Sztálingrádot beveszik, Japán hátba támadja a SZU-t, s kétfrontos háborúban ugyanúgy felőrlődnek ahogy a németek.
Ha neked ettől jobb a lelkivilágod, akkor hidd ezt.
Összekevered az évekkel későbbi tényeket azokkal az eseményekkel amik ezeket a tényeket okozták, és elfelejted (valószínűleg direkt) azt a tényt, hogy USA nem nagyon akart belépni az Európai háborúba, akármekkora is a hadereje, és amikor gyengülni kezdett Németország akkor is elég nehezen, vonakodva lépett be.
Persze az is lehet, hogy véletlenül felejtesz el egyes tényeket más tények bősz felsorakoztatása közben.
válasza:Kérdező! Mi a bajod velünk? Az, hogy nem támogatjuk azt a véleményedet, mi szerint a németek győzhettek volna, ha nem vesztik el a sztálingrádi csatát? Mert ha igen, akkor a magam részéről kiszállok, mert nem veszekedni járok ide, hanem más, hasonló érdeklődésűekkel gondolatokat cserélni. Ha te nem fogadod el, hogy mi nem tekintjük a sztálingrádi csata elvesztését a németek háborús vereségének fő okának, akkor baj van, mert én a magam részéről olyanokkal kívánok diskurálni, akik mások véleményét tiszteletben tartják, nem pedig olyanokkal, akik csak a sajátjuk megerősítését várják el, a többiekre meg csak acsarkodnak.
A "post hoc ergo propter hoc" a konkrét kérdésben félrevezető. A sztálingrádi csata nyilván fordulópont volt a világháborúban. De ami UTÁNA történt, nem elsősorban MIATTA történt. Csak ennyi a véleményem.
válasza:Én azért gondoltam arra, hogy humorizálsz, mert Rommel ugyan jó katona volt, de semmi köze nem volt Oroszországhoz. Hadvezér sem volt igazából, sokkal kisebb formátumú volt a tevékenysége, mint mondjuk Mannsteinnek, aki tényleg ász volt és ő be is kavart jó néhányszor az oroszoknak, de minden zsenialitása kevés volt.
Rommel csupán három német hadosztályt vezényelt és a hozzácsapott néhány gyenge olasz egység is alá tartozott, száz, százötvenezer ember volt a parancsnoksága alá helyezve Afrikában. Mannstein viszont egész hadseregeket irányított, másfél millió fő is megmozdult a szavára, vagyis nem egy formátumúak, mint ebből kitűnik, de az oroszoknak is voltak remek hadvezérei, Zsukov például, ő is klasszis volt. Persze neki részben könnyebb volt a dolga, mert szinte kimeríthetetlen volt az emberanyag, nem számított, mennyien halnak meg, jött a pótlás, de részben nehezebb is, mert a technikai fölénye a németeknek szinte végig megvolt.
Az arányokat jól mutatja, hogy a németek három milliónyi katonája egyre fogyott, a feltöltések soha nem érték el az előző szintet és egy idő múlva minden egység nagyjából a felére apadt és úgy harcolt. A végére meghaltak a fiatalok és egyre csökkent az állomány, amíg az oroszoknál fordított volt a helyzet. Hiába ölték le a németek a hurrázva rohamozók nagy részét, ez nem számított, mert még ha sok milliónyian meg is haltak, a hadsereg létszáma egyre nőtt. A végére már tízmillióan voltak fegyverben és az elején is csak azért nem tudtak elsöprő erejű hadsereget felállítani,mert ki kellett építeni a hátteret, egyenruhát varrni, bakancsot csinálni, kiképzést, fegyvert biztosítani, megszervezni az ellátásukat és ehhez kellett az idő. Az első két évben túlélték az év nagy részét, de a télhez érve, amire készültek előre, hatalmasat vertek a németekre, akik nem bírtak az orosz télben szinte megmozdulni sem.
Sztálingrád valóban komoly vereség volt és emberveszteség is, de az orosz fronton millió számra hullott az ember, vagyis csak egy epizód a harcokban az, ami ott történt.
A Kaukázuson soha nem jutottak volna át, ez teljesen reménytelen vállalkozás volt. A szovjetek komoly erőket vetettek ott be és ha belegondolsz, a hágókat, a szorosokat kis csapatokkal is mindig meg tudták védeni és az oroszok nem hogy kevesebben, de sokkal többen voltak. Legalább öt, de némely fegyvernemből hétszeres túlerőt biztosítottak a front mögött. Sztálingrádba és a hegyekbe annyi embert küldtek, hogy bőven elég legyen megállítani a németeket, aztán megvárták a telet, addigra szépen feltöltődtek a seregek és megindították az elsöprő támadást. Ott bekerítették a németeket és csak később rontottak rájuk, mert egyrészt tanultak ők is az előző év tapasztalataiból, másrészt Sztálin sürgette a vezérkart. Más helyeken egyszerűen legázolták a Tengely csapatait, a Don kanyarban minket is, a kétszázezer magyar katona annyit jelentett csupán, mint a szalmaszál az áradatnak. Azok a katonák, akik Hitler előtt masíroztak és verték a vigyázzmenetet a díszemléken, szinte mindannyian ott fekszenek Oroszországban szétlőtt fejjel.
Ezt kell megértened!
A háború végére a T34 esekből tízezrével rohangásztak az utakon, míg a kétségtelenül jobb Párducból egy sem maradt, mert kilőtték őket. A német katonákat megölték és hiába halt meg sokkal több orosz, belőlük mégis legalább tízmillióan voltak fegyverben a végére.
Ennyi.
Az a baj hogy még a kérdést se értettétek meg.
Egyikötök az én rögeszmémnek tekinti azt amit ő maga is elolvashatott volna, ha nem csak az általános iskolai tananyagot ismerné. hanem azt is amik azóta derültek ki.
Másokótok nem tud arról a tervről, hogy Rommelel mentették volna fel Sztálingrádot. Nyiván nem akkor ha nincs ott hanem akkor, ha ott van. De ennek is utána olvashatnátok ha vennétek a fáradtságot, ez sem az én rögeszmém, hanem történelmi tény.
Ehelyett a tényeknek arra a szük részére hivatkoztok, amit ismertek, s ug ytesztek, mintha ezek lennének az egyedüli tények.
és persze még a kérdést se értettétek meg.
Szó nem volt arról, hogy Sztálingrád elfoglalása automatikusan a német győzelemhez vezetett volna, ahogyan a Sztálingrádi csata se a fordulópont volt. Az elfogadott az (nem tény csak általános vélemény), hogy Kurszki csata volt a fprdulópont, csak utána kellett volna olvasni mielött ezt is tényként állitjátok be.
A másik gond az, hogy beszélgetés, érvek helyett a tény szót próbáljátok használni s nálatok ez a beszélgetés. ha beszélgetni kommunikálni jöttök, akko rtenyétek azt,, s ne a tény szót szajkózzátok érvek helyett. persze igy is lehet beszélgetni ha nektek erre van igényetek. Hajrá.
Végülis mit várhatok el azoktól akik több oldalonkeresztül se voltakképesek megérteni mi a kérdés, csak mellébeszélésre képesek.
A 17:04-es irás még egy aránylag értelmes irás volt. ha nem lett volna elötte a mellébeszélés a humorizálással, és nem lett volna benne a többi mellébeszélés akkor még egész jó lett volna.
De igy, hogy a többiekhez csapódva ferditésekkel tarkitottad elvesztette az értékét.
Javaslom elöbb olvas utána annak amiről irsz, mert ha az irásod egy része elveszti a hitelességét akkor a többi része hiába értelmes, az egész már nem vezethet igazi párbeszédre.
Úgy hogy az elözö irásaimat nem vagy hajlandó megérteni se válaszolhatsz, de a félig megértett gondolatokra való válaszolgatás csak olyasmit szül amit itt a többiek tettek. Te még nagyjából kibirtad kötekedés nélkül, ők annyira se.
De hát ti tudjátok, miért jártok ide.
Ha azért, hogy ezt tegyétek amit tegyétek majd leirhassátok, hogy nem ezért jöttetek, hát akkor tegyétek ezt. Azért előforul olyan aki figyelmesen elolvassa a kérdést, figyelmesen elolvassa azt is amit a kérdező hozzáfűzött, meg is érti s utána arra válaszol. Hogy ti nem ilyenek vagytok, az a ti dolgotok, és nyugodtan folytathatjátok itt és máshol is ezt engem nem zavar.
Elöbb utóbb jön olyan is aki pl. képes olyan apróságokra, hogy a tény szót nem frázisként használja.
Nektek ez már túl nagy kihivás volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!