Ha Rommelnek sikerül eljutnia Sztálingrádig, megnyerték volna a Németek a háborút?

Az a helyzet, hogy rakétatechnika volt ugyan a maga kezdetleges módján, de az IRÁNYÍTHATÓ rakéták még igencsak gyerekcipőben jártak. A V2 is egyszerű óraműves irányítást kapott, aminek (mármint a pontatlanságnak) köszönhetően jelentős károkat nem is tudott okozni (leszámítva a jelentéktelennek nem nevezhető morális hatást).

Repülőről indítható levegő-levegő rakéták csak irányítatlanok készültek.

Hajó elleni, repülőről indítható, eleinte rádiós, később a zavarás miatt kábeles rakéták illetve kombinált rakéta-torpedó éles próbák zajlottak, de igazán használható, bevethető fegyver még kis sorozatban sem készült a kapitulációig.

Légvédelemre, földről, nagy pontossággal bevethető repülő elleni rakétákhoz hiányzott még minden feltétel.

Érdekességként, a tervezőasztalokon Berlin elestekor már televíziós irányítású rakéták terve feküdt.

Ha már légvédelem meg rakéta, érdemes utánaolvasni a Bachem féle Natterek történetének.

Ha nem ilyen későn, ilyen kapkodva, nem ilyen silány anyagokból és körülmények közt épülnek, ja meg ha nem olyan helyre telepítik az első századot, ahová végül is sosem kolbászoltak el a szövetséges bombázók, akkor ezekkel a pontvédelmi rakéta-vadászokkal iszonyatos pusztítást lehetett volna végezni a támadó bombázók közt.

A tervezőasztal és a sorozatgyártás két dolog, egy kifejlesztett fegyver hadrendbe állítása éveket késik. Azzal, hogy Hitler a háború végén leállíttatta azokat a kutatásokat,amelyek fél éven belül nem hoznak eredményt, csak a realitásérzékét bizonyította.

A V2 irányítószerkezete giroszkóp volt, amivel egy várost azért el tudtak találni. A levegőrakétáik is hatékonyak voltak, az irányító és célkereső szerkezetről nekem nincsenek információim, de értek el sikereket.

Kőolajat a románoktól kaptak valamennyit, de az üzemanyagot szénből csinálták, műbenzin volt, ha értelmes ez a kifejezés.

Olyan rakéta, amit a kérdező említ, aligha lehetett, talán a propagandában csak.

Nagyszerűek voltak viszont az utolsó tengeralattjáróik, a snorkel, amivel a víz alatt tudtak sokáig maradni és működtek a dieselmotorok vele, óriási sebességet biztosítottak, csak a sorozatgyártásra már nem maradt idő-

A V2 hatása azért volt csekély, mert az összessel talán 10 000 tonna robbanóanyagot szórtak az angolokra.

Ők viszont akár egyetlen támadás során ezer nehézbombázóval is tonnák ezreit zúdították a német városokra. Drezda, Hamburg 30 000 tonnát is kapott, mire már gazdaságtalanná vált a támadása, mert mindent porig romboltak.

Churchillre visszatérve, az csak természetes, hogy internálták az Angliában rekedt németeket, ez történt az USA ban a japánokkal is, de nem volt különösebben rossz sorsuk. Sok brit alattvaló, a szegényebbek, kifejezetten éheztek a tengeralattjáró blokád következtében és talán még cseréltek is volna velük. Elég jó ellátást kaptak és szabadon tölthették az idejüket, szakköröket alakítottak, dalárdákat, meg mellékesen szökési terveket szőttek, de ez az első vh alkalmával sem volt másképp, mindig és mindenhol így jártak el. Churchill persze erősen érzékeny ember volt. Érezte, hogy az addig uralkodó Bit birodalom végnapjai jönnek és nehéz volt feladni a korábbi uralkodói nézeteket, szerepet.

Amikor Teheránban Sztálin a szemére vetette, hogy nagyon is kesztyűs kézzel bánnak a németekkel, paprikavörös lett és iszonyú dühbe gurult. El is akart rohanni, de Sztálin utána ment és tréfálkozva karon fogta, de alig tudta lecsillapítani. Amikor a balkáni terveit 2:1 arányban leszavazták, szintén elkeseredett, de azt meg kell hagyni, hogy a németek elleni harcért síkraszállt minden alkalommal.

Sztálin már korántsem volt ilyen elkötelezett.

A Kurszki csata előtt orosz kezdeményezésre 43 júniusában Molotov és Ribbentrop találkoztak a különbéke megtárgyalása ügyében a még német megszállás alatt lévő Kirovgrádban. A Hitler által titokban óhajtott Citadella terv részletesen ismert volt az oroszok előtt és megrettentek a német erőcsoportosítástól, amely hasonló méretű volt, mint amivel Hitler az egész háborút elkezdte. Ribbentrop meglehetősen öntelt volt, úgy diktálta a feltételeket, mintha 41 et írtak volna és az oroszok bár rugalmasak voltak, nem fogadhatták el a követeléseit.

A csatát Hitler húzta, halasztotta, mert csodát várt az új Párducoktól, amik végül csődöt mondtak, mert a szerelőszalagról egyenesen a csatamezőre vitték őket és sok hamar lerobbant főleg túlmelegedés, öngyulladás miatt, de amikor ezeket a hibákat később orvosolták, a háború legjobb tankja lett. Az időhúzással viszont az oroszok rendkívül megerősítették az állásaikat és komolyan kivéreztették a németeket, amíg áttörték azokat.

Többszörös túlerőben is voltak, de ennek dacára hajszálnyira múlt a vereségük, mert a már levegőben lógó német győzelem küszöbén, ami ellensúlyozta volna a hatalmas veszteségeket, Hitler leállíttatta a támadást. Szicíliában ugyanis partra szálltak a szövetségesek, ahol az olaszok negyedmillió katonája szerteszét futott és Hitler csapatokat akart Olaszországba telepíteni, bár ezt megtehette volna a kurszki győzelem után is, mert az angolszászok még hónapokig nem mozdultak a szigetről.

Prohorovkánál egyértelmű volt a németek győzelme és északon ugyan Model nem tudott áttörni, de várható volt Breith páncéloshadtestének a beérkezése, akik már az utolsó természetes akadályon, a Pszjol folyón is túl voltak, így akuttá vált volna a szovjet védelem sorsa, A túlerőt biztosító Nyugati Front (Szokolovszkij), Brjanszki Front (Popov) és a Délnyugati Front (Malinovszkij) erői olyan pozícióba voltak visszaszorítva, ahol nem tudtak beavatkozni, amíg a Központi ( Rokoszovszkij), a Voronyezsi (Vatutyin), Sztyeppi Front (Konyev) csapatai erősen le voltak harcolva.

Hoth páncélosai olyan iramban haladtak, mint a blitzkrieg idején és a II. SS páncéloshadtest megállíthatatlanul tört előre. Wittman a Tigrisével egyetlen nap alatt 16 db T34 essel is végzett, de a többiek is serénykedtek, bár az kétségtelen, hogy súlyos veszteségeket szenvedve az oroszok makacs és önfeláldozó védekezése következtében. A tét óriási volt, ha sikerül a kurszki katlant bezárni az orosz haderő 20 %-a esett volna csapdába, de Hitler, aki csalódott az új harceszközökben, a Párducban (ami később mégis bevált), a Ferdinánd rohamlövegben és elkeseredetten vette tudomásul, hogy az oroszoknak is lett önjáró rohamlövegük a SZU42, és Mannstein minden ellenkezése ellenére leállította a hadműveletet.

Igaz, az elkezdését is ellenezte Guderian, aki a nehezen talpra állított páncélos fegyvernemet féltette, vagy Model, aki meg a védelem mestere volt és tucatjával mutatta a felderítő repülőgépek fotóit az orosz védelem hihetetlen mélységéről és erejéről.

Támadni, vagy nem, a dilemma érthető és a kurszki kiszögelés túlságosan csábító volt.

Itt elmondható, hogy Hitler hibákat követett el, de előre nem láthatott mindent, később meg pánikba esett, ez tény.

Szerintem ha győztek is volna Kurszknál és mondjuk egymillió orosz hadifogollyal több lett volna, ez csak kissé kitolta volna a háborút, a végeredményen alig változtatott volna.

Valójában nem Sztálingrád, hanem Kurszk volt az igazi fordulópontja a 2. vh nak.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy 41 telén a Moszkva alól visszavert Közép hadseregcsoport haderőit Hitler személyes beavatkozása kényszerítette helytállásra. Persze a szovjet támadás megállításában nyilván az is közrejátszott, hogy a visszavonuló németek megerősödtek a hátul lévő csapatokkal, ellátmánnyal, amíg a támadó oroszok távolodtak a bázisaiktól és nekik is utánpótlási nehézségeik támadtak az orosz télben.

42 elején a Dél hadseregcsoportot megerősítették, elvonva a létszámot a másik két magasabb egységtől. Az Észak hcs. feladata végül is csak Leningrád körülzárása és a front tartása volt, a Közép hcs. nek szintén csak védekező feladata és helyi jellegű támadások lebonyolítása volt, amíg a Dél Hcs. -ot olyannyira megerősítették, hogy a német katonák több mint a fele ide volt összpontosítva, nem beszélve a román, majd később a magyar és az olasz haderőkről. A pontos számot fejből nem ismerem, de ekkor már Hitler is felismerte, hogy nem támadhat mindhárom seregével, ezért a hatalmas létszámú Dél Hcs.-ot két részre osztotta A és B csoportra. Az A támadta a Kaukázust, a B a Volga vonalát, beleértve Sztálingrádot. Mivel útközben jelentős létszám lemaradt, a serege lényegében egyre fogyott. Sokan meghaltak, megsebesültek, vagy helyőrségi feladatokat kaptak, az elfoglalt részek felügyeletére is szükség volt. A magyarok csapatok egyik fele főleg ilyen hátország biztosítási feladatokat látott el, a másik a voronyezsi állásokat foglalta el. Sztálingrádba nagyjából háromszázezer német lett összevonva a gigászi küzdelem miatt és a novemberi télben megkezdődő szovjet ellentámadás után, ami a szárnyakat védő románok, olaszok teljes szétzúzásával járt és a bekerítéshez vezetett, már csak negyedmillió német maradt a városban. A felmentésükre induló Mannstein, aki a Don hadseregcsoportot vezette, 25 km re meg is közelítette őket és lehetséges, hogy ekkor még ki tudtak volna törni, de Hitler bízott Göring ígéretében, aki úgy gondolta, sikerül légi úton ellátni Paulus seregét, de ez egyre kevésbé volt lehetséges, főleg mivel az oroszok egymás után foglalták el előrenyomulásuk során azokat a repülőtereket, ahonnan még elérhetők voltak a sztálingrádi katlanban rekedtek. Hitler helytállásra buzdító parancsa megtiltotta a kitörést, de azért sokakat kimenthettek légi úton, mindenesetre amikor megadták magukat, már csak 95 000 ember élt a városban és ezekből a háború után csak 5000 maradt életben. Nagyjából ezek a számok, ha erre vagy kíváncsi. Ehhez ugye tudni kell, hogy a Dél Hcs. nak egészen a Közép Hcs vonaláig tartania kellett a rendkívül megnyúlt frontot, a Sztálingrádi katlanban rekedtek csak kis részük volt, a pontos létszámról és elhelyezkedésről vannak adatok, ha érdekel, utána lehet nézni.

Az nem világos, miért emlegeted Rommelt állandóan Sztálingráddal kapcsolatban, aki bár tényleg kiváló katona volt, de Oroszországban nem járt.

Sikeres volt Franciaországban, Lengyelországban Hitler testőrségének volt a parancsnoka, aztán az Afrikakorps vezetője lett, majd rövid ideig Olaszországba, később az Atlanti falhoz volt vezényelve.