Ha Rommelnek sikerül eljutnia Sztálingrádig, megnyerték volna a Németek a háborút?

Valamilyen szinten a történelem is hasonlóan kaotikus, sokváltozós folyamat, mint a meteorológia.

Ha nem tör ki a Popocatépetl, vajon esett volna 200 mm eső Timbuktuban?

Érdemes rákeresni a következő keresőszóra:

pszichohistória

Asimov bácsi régi szép hipotézise, mely végigkíséri az Alapítvány regénysorozatot. Eszerint a történelmi események nagy tömegek esetén matematikailag modellezhetőek és számíthatóak. Őnála is felmerül az analógia a meteorológiával.

...és katonai témában bizony nem elég tömegreakciókkal számolni, a katonai vezetés MINDENHOL diktatórikus, máshogy nem is működhetne. Ebből következően pedig egyes személyek (katonai vezetés, politikusok stb.) pszichéje gyakran erősebb hatással van az események kimenetelére, mint a tényekkel alátámasztott logika.

Az biztos, hogy a témának több köze van a kaotikus, mint a determinisztikus események fogalmához.

Sajnálom, de alaposan tévedsz, mert Hitler nem volt őrült és a róla kialakított kép sem igaz.

Szerintem kár téves legendákat kelteni, éppen azért, mert akkor nem tudunk tanulni a történelemből, sokkal reálisabban és részletesebben kellene ismerni is a történteket, mert bármikor megeshet hasonló, főleg, ha nem tanulunk a már megtörtént eseményekből.

Attól függetlenül, hogy normálisan állok a kérdéshez, teljes mértékben elítélem a nácik minden tettét, azt el kell ismerni, hogy Hitler remek vezető volt.

Nagyszerűen értett a politikához, a korszak hatalmas tekintélyű embere volt, szuggesztív szónok, aki szinte egy emberként maga mögé állította Németországot. Attól függetlenül, hogy lenézően demagógnak minősítik a szónoklatait, azt senki sem vitathatja, hogy nagy taktikus volt. A háború elején sikert sikerre halmozott és katonailag is elég jártas volt, a fejlesztéseket jól irányította, jó irányelveket szabott.

Természetesen egy vezetőnek támaszkodnia kell az embereire, de ezt is jól intézte, meg tudta találni a tehetségeket.

Támaszkodott az Abwehr - re, a politikai tanácsadóira, a gazdasági és műszaki gárdára és jó eredményeket ért el.

A kétfrontos háborúba lépésnél akkor nem volt nyilvánvaló, hogy az oroszoknak ilyen hatalmas erőforrásaik vannak, sőt, a finn háború túl gyengének mutatta őket és a hírszerzés sem derített fel semmit pl.: a már gyártódó T34 -esekről, amiket már a háború elején gyártaniuk kellett az oroszoknak, hogy Moszkva alatt bevethessék. Ismert volt az orosz hadseregben végzett sztálini tisztogatás, amely a gyengeségének a fő oka volt, mert az oroszok elég erős haderővel rendelkeztek különben. A fordulópont valójában a japán támadás volt Amerika ellen, mert ekkor a hideget elviselni képes szibériai haderőt át tudták dobni keletről az oroszok, hiszen ott már nem tartottak támadástól és ezzel az erővel, meg azokkal a csapatokkal, amiket idő közben összegyűjtöttek, vissza tudták verni a németeket Moszkva alól.

Egyébként Napóleon is bevette Moszkvát, mégsem ment vele semmire. Az is tiszta sor volt, hogy csak az időt kellett húzniuk a ruszkiknak, amíg beáll a tél és felszerelik az újabb seregeiket.

Az kétségtelen, hogy Hitler később hozott tévedésnek bizonyuló döntéseket, de akkor már nem is lehetett optimális megoldást választani, bármit tett volna, nem lett volna jó.

Fentebb már leírták, hogy nem volt esélye a győzelemre, az Brittek, az USA, a Szovjetunió nem olyan országok voltak, amiket egyetlen rohammal le lehetett teperni.

Mivel ezek a nemzetek nem akartak háborút, sokkal kisebb mértékben fegyverkeztek, amíg Németország a teljes erejével és a kezdeti sikereknek csupán ez volt az oka, de amikor már kénytelenek voltak erős hadsereget kiépíteni, akkor lelépték a német kapacitást és csak idő kérdése volt a rájuk mért vereség.

Hitler jól látta ezt, ezért roppant össze szinte a vége felé, már csak a csodában reménykedett. A szövetségeseket próbálták összeugrasztani és ezt meg Roosevelt hidegvére akadályozta meg.

A ballisztikus V2 rakéta hamar lett kifejlesztve, nem volt hozzá hatásos robbanófej, mert az atombombával lemaradtak, de ez is ipari kapacitás kérdése volt. A sugárhajtású repülőgép már későn jött, akkor már tönkre bombázták az üzemanyag előállító üzemeket.

Szerintem akkor sem jártak volna jól, ha meg sem támadják a SZU-t, mert Anglia tengeri ereje túl erős volt nekik és a világbirodalom erőforrásaival nem számoltak kellőképpen.

Szóval Hitler nem őrült volt, hanem tévesen mérte fel az erőviszonyokat, mert olyan háborút kezdeményezett, amit nem nyerhetett meg, de a tévedésében másokkal osztozik, akikre támaszkodott, akik informálták őt.

Mindezt nem dicséretnek szántam, csupán okulásképpen, hogy ne ismétlődhessen meg a múlt, hogy idejében felfigyeljen mindenki a demokráciát eltipró lépésekre.

"a tévedésében másokkal osztozik, akikre támaszkodott, akik informálták őt."

Például a légierő begyöpösödött vezetésére.

"Németország földjére sosem fognak bombák hullani".

Támadó bombázók fejlesztése nulla, mire elkezdték, az angolokat radarháló védte.

A légvédelmi vadászok fejlesztése nulla volt, a vadászgéppark reménytelenül elavult, esélytelenek voltak a bombázások kivédésére, és mikor ennek sikertelensége kiderült, Hitler még a maradék támogatást is elvette tőlük és áttolta az összes stratégiai alapanyagot a V2-be.

A Luftwaffe vezetősége '44 végén jött csak rá, micsoda potencia rejtőzik a sugárhajtóműben, a vezetőség első világháborús ászai odáig fitymálták a nem konvencionális terveket.

Hibás stratégiai, fejlesztési döntések sorozata, melyekre csak akkor döbbentek rá, mikor már lehetetlen volt bepótolni az elvesztegetett időt, mikor a stratégiai anyagok beszerzését lehetetlenné tették a lebombázott gyárak és vasútvonalak.

Hitler sosem igazán értette meg az afrikai művelet jelentőségét, Rommel félgőzzel tudott csak tevékenykedni.

Hát persze, az OKW és az OKH fejesei állandóan intrikáltak. Guderiant, aki kidolgozta a villámháború taktikáját, később az intrikák hatására leváltották parancsnoki tisztéből és Mannsteint is, akit a harcok kezdetekor megfosztották páncéloshadosztályától és eldugták Stettinbe, gyalogos hadtestparancsnoknak, Hitler ásta elő őket, mert emlékezett Guderiannak az 'Achtung, Panzer' című könyvére és Mannsteinre is felfigyelt.

Egyébként a kérdés téves, mert tudtommal nem Rommel, hanem Manstein volt megbízva a sztálingrádi katlan felmentésével, de őt is szinte összeesküvésként kellett Hitlerhez bejuttatni, amikor kidolgozta a nyugati hadjárat 'Sarlóvágás' fedőnevű tervét.

Mivel a németeknek 1933 előtt semmilyen hadseregük nem lehetett, nem is volt rossz az, amit összehoztak, ezt bizonyítják az eredményeik a háború kezdeti szakaszában.

Hitler egyébként nagyot csalódott az olaszokban, akikkel csak gondja volt, bármilyen háborút kezdtek, azt elvesztették. Nem bírtak még a görögökkel sem és az afrikai angol területek megtámadása után az angol visszavágásra szerteszét futottak. A líbiai olasz hadsereg tízhetes hadjárat során összeomlott, 130 ezer embere esett fogságba, elveszített 400 harckocsit, 1300 löveget, 190 repülőgépet. A támadó britek összvesztesége nem érte el az 1800 főt. / C. Barnett: The desert generals 64. o./

Szerencséjére Churchill leállította a támadást és komoly erőket irányított át Görögországba, ahol nem érhettek el sikert, így nyílt módja Hitlernek Afrikába küldeni Rommelt és az Afrika Korpsot, aminek a küzdelmeit kezdettől csupán elterelő hadműveletként értékelte, ami végül is meghozta az eredményt, mert másfél évig a Brit birodalom oda összpontosította teljes erejét. Rommel sorra verte meg az ellenfeleit. 25 angol magasabb parancsnok 'skalpja' díszítette az övét, akik meghaltak, fogságba esetek, vagy leváltották őket.

A Balkánt felbolygató olaszok csupán hat hetes késedelmet okoztak a keleti hadjárat megkezdése előtt, ami Moszkva alatt sorsdöntő lett és a német hadsereg is túlságosan szétterült.

A tudományos élet végül is mindenhol egységesen adott volt, azt, hogy melyik ország milyen harceszközt gyárt, a vezetők előírásai szabták meg. A sugárhajtóművet az angolok is kipróbálták már 1939 ben és a radart is a németek kezdték először kiépíteni, de nem szerencsés hullámhosszon, ezért nem volt annyira hatékony, mint az angoloké. Ami a légierőt illeti, a légi hadviselés új terület volt. A németek hibáiból és sikereiből tanultak az ellenfelek és azt is meg kell érteni, kezdetben nem voltak nagy hatósugarú vadászok, meg stratégiai nehézbombázók senkinek, ezért az angliai csatában a Luftwaffe nem érhetett el döntő sikert, később meg már nem volt hadipotenciáljuk a nagyarányú kifejlesztésére, ellentétben a szövetségesekkel, akik porrá bombázták a német városokat, de azért kijelenthetjük, hogy hatalmas veszteségeket elszenvedve.

Náluk is voltak tévedések, mondjuk az a stratégia, amikor a szénhidrogén üzemeket támadták, mert a németek egyszerűen széttelepítették a gyárakat és ugyan hallatlan nehézségeik voltak, de remek szervezéssel mégis talpon maradtak sokáig. A schweinfurti csapágyüzem szinte véletlen lebombázása viszont katasztrofális hatású volt.

Utólag persze könnyű okosnak lenni és azt is elismerem, hogy akkor ezt nem látta senki teljes egészében. A kezdeti német sikerek és a szívós, önfeláldozó küzdelmük miatt sokáig kétségesnek tűnt a végeredmény, de ez valójában kezdettől eldőlt már.

Volt egy komputeres játék a Hearts of Iron, amiből három verzió is született és az jól kimutatja ezt.

Stratégiai tervezés, ipari kapacitás is szerepel a játékban, na meg a nyersanyagok, a seregek, a parancsnokok tapasztaltsága, rátermettsége, a taktikák kidolgozása és a muníció, meg a pénz sem hiányzik belőle és még a terepviszonyok, az időjárás is szerepet kap. Jó játék volt és megtanulhatta belőle az ember a háború teljes értelmetlenségét, ha addig nem tudta volna.