Magyarország 3 részre szakadását követően a magyar államiságot leginkább az Erdélyi fejedelemség őrizte meg?

Nem tudom, hogy melyik csatorna volt, mennyire hiteles, de nemrégiben láttam egy olyan grafikát a YouTube-n, amelyik a magyar határokat mutatja 895-től napjainkig.

Az a három részre szakadt országból csak Erdélyt mutatja magyarnak.

Más helyeken 1301-ben megszűnt Magyarország, és csak évszázadokkal később a Tanácsköztársaság idejét, majd 1945-től ismeri el magyar országnak (itt most szándékosan írom így).

"Nem, a magyar államiságot a magyar állam, azaz a Magyar Királyság őrizte meg."

Az az apróság nem zavar hogy nem létezett olyan hogy Magyar Királyság? Nyugat-Magyarország a Habsburg Birodalom része lett. Egyedül Erdély maradt rézben független.

4

Jaj, ez a szocialista történelemszemlélet...

Igenis létezett Magyar Királyság, csak perszonálunióban volt olyan országokkal, ahol szintén a Habsburg király uralkodott.

Hogy akkor nem létezett Magyar Királyság ugyanolyan hülyeség, mint a "három tenger most Magyarország tengerpartját", mikor Nagy Lajos uralkodott, mert egyesek azt hiszik, akkor Lengyelo. (aminek mellesleg akkor nem is volt tengerpartja) is Magyarország részét képezte. És még egy halom ilyen butaság van, ami sajnos berögzült...

Látom egy alternatív történelmet kreáltál magadnak :)

Nem volt semmiféle perszonálunió. Nyugat-Magyarország egyszerűen a Habsburg-Birodalom része volt.

6

Nem kreáltam én semmit, egyszerűen csak nem a poros szoci tankönyvek tartalmát mondom fel.

Valójában mindkettő, mert a magyarok úgy tekintettek úgy Erdélyre mint a Habsburgok által uralt Magyar Királyságra (ami igen is létezett, nem véletlenül koronázták magukat a Habsburgok akkortájt is magyar királyokká, és nem véletlenül tettek meg mindent János Zsigmond idejében, hogy megkapják a magyar koronát), mint a Magyar Királyság részére, ami felett két uralkodó is uralkodik.

Az más kérdés, hogy ezek a részek mennyire kapcsolódtak egymáshoz, ahogy az is, hogy ezek a részek mennyire voltak szabadok, és a rajtuk élő nép mennyire volt szabad. A Habsburgok akkortájt is elnyomták a magyar rendeket, és igyekeztek csökkenteni a jogaikat és a magyarok befolyását, ahogy az sem volt ritka, hogy németeket ültettek a magyarok nyakára, de ettől függetlenül az ország perszálunió volt, az uralkodója közös volt a Német-Római Birodalommal.

Ami pedig Erdélyt illeti, ő hintapolitikát folytatott, hivatalosan oszmán vazallus volt, de az oszmánok nem erőltették túl ezt a dolgot, mivel nem akarták azt, hogy az erdélyi rendek közeledjenek a Magyar Királyság rendjeivel. Erdély jól egyensúlyozott az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között, így sokkal függetlenebbként élte a történelmét mint pl. Moldova vagy Havasalföld.

HAbsburg Birodalom nem létezett hivatalosan, utólagosan a történészek találták ki ezt a gyűjtőnevet praktikus okokból, hogy ne kelljen a sok címet tartományt mind-mind felsorolni. Se pecséten se hivatalos anyagban, sehol nem létezett "Habsburg Birodalom".

Magyar Királyság pedig létezett, és elég erős jogkörei voltak.

Aki tud angolul annak ajánlom ezt: [link]

Tehát az 1848 előtti Magyarországnak több jogköre volt mint a Kiegyezés utáni Magyarországnak, ezért volt a magyar társadalom a kiegyezés ellen, mert veszteségként élték meg a régebbi forradalom előtt Magyarország jogköreihez képest.

In the Middle Ages, the Duchy of Austria was an autonomous state within the Holy Roman Empire, ruled by the House of Habsburg, and the Kingdom of Hungary was a sovereign state outside the empire. In 1526, Hungary was defeated and partially conquered by the Ottoman Empire. King Louis II of Hungary and Bohemia had no legitimate heir and died young in the Battle of Mohács. Louis II's brother-in-law, Ferdinand I of Habsburg, was elected King of Hungary by a rump Parliament in Pozsony in December 1526.[7][8] The Ottomans were subsequently driven out of Hungary by international Western Christian forces led by Prince Eugene of Savoy between 1686 and 1699. From 1526 to 1804, Hungary was ruled by the Habsburg dynasty as kings of Hungary, but remained nominally and legally separate from the other lands of the Habsburg monarchy. Unlike other Habsburg-ruled areas, the Kingdom of Hungary had an old historic constitution,[9] which limited the power of the Crown and had greatly increased the authority of the parliament since the 13th century.

In 1804, Francis II, Holy Roman Emperor, who was also ruler of the lands of the Habsburg monarchy, founded the Empire of Austria in which all his lands were included. In doing so he created a formal overarching structure for the Habsburg Monarchy, which had functioned as a composite monarchy for about 300 years. (Composite states/monarchies were the most common / dominant form of states in early modern era Europe.[10]) Until the 1848 revolution, the workings of the overarching structure and the status of Hungary stayed much the same as they had been before 1804. The Kingdom of Hungary had always been considered a separate realm, the country's status was affirmed by Article X, which was added to Hungary's constitution in 1790 during the phase of the composite monarchy; it described the state as a Regnum Independens. Hungary's affairs continued to be administered by its own institutions (King and Diet) as they had been previously. Thus, under the new arrangements, no Austrian imperial institutions were involved in its internal government.[11] From the perspective of the Court since 1723, regnum Hungariae had been a hereditary province of the dynasty's three main branches on both lines. From the perspective of the ország (the country), Hungary was regnum independens, a separate Land as Article X of 1790 stipulated. In 1804 Emperor Francis II assumed the title of Emperor of Austria for all the Erblande of the dynasty and for the other Lands, including Hungary. Thus Hungary formally became part of the Empire of Austria. The Holy Roman Empire was abolished in 1806. However the involvement of Kingdom of Hungary in a different state was legally impossible, due to the old Hungarian constitution and Hungarian public law.[12] The Court reassured the diet, however, that the assumption of the monarch's newly adopted title (Emperor of Austria) did not in any sense affect the laws and the constitution on the territory of Kingdom of Hungary.[13][14] The Hungarian legal system and judicial system remained separated and independent from the unified legal and judicial systems of the other Habsburg ruled areas.

The administration and the structures of central government of Kingdom of Hungary remained separate from the Austrian administration and Austrian government until the 1848 revolution. Hungary was governed to a greater degree by the Council of Lieutenancy of Hungary (the Gubernium) in Pressburg (Pozsony) and, to a lesser extent, by the Hungarian Royal Court Chancellery in Vienna, independent of the Imperial Chancellery of Austria.[15]

"At any time in the past, Hungary might have made peace with a power with which Austria was at war, if the kings had not falsified their oath by not assembling the Hungarian Parliament: for the Diet always had the lawful right of [declaring] War and Peace."[16]

From 1526 to 1851, the Kingdom of Hungary maintained its own customs borders, which separated Hungary from the united customs system of other Habsburg-ruled territories.

While in most Western European countries (like France and the United Kingdom) the king's reign began immediately upon the death of his predecessor, in Hungary the coronation was absolutely indispensable as if it were not properly executed, the Kingdom stayed "orphaned". Even during the long personal union between the Kingdom of Hungary and other Habsburg-ruled areas, the Habsburg monarchs had to be crowned as King of Hungary in order to promulgate laws there or exercise his royal prerogatives in the territory of Hungary.[17][18][19][self-published source] Since the Golden Bull of 1222, all Hungarian monarchs had to take a coronation oath during the coronation procedure, where the new monarchs had to agree to uphold the constitutional arrangement of the country, to preserve the liberties of his subjects and the territorial integrity of the realm.[20]