Mikortól nevezzük a rómaiakat olasznak? Miért van egyáltalán ez a névváltozás, holott ugyanarról a nemzetről beszélünk?
A Nyugat-Római Birodalom bukásától már olasznak hívjuk őket?
Egyáltalán miért használunk ugyanarra a nemzetre két szót, pusztán azért, mert máskor éltek? A görögöket és az ógörögöket is görögnek hívjuk, a zsidókat/hébereket és ókori zsidókat/óhébereket is zsidóknak hívjuk, az ókori asszírokat/arámiakat és a modern asszírokat/arámiakat is ugyanúgy hívjuk, nincs külön nevük. Az egyiptomiaknál és a koptoknál értem, hogy miért, mivel ma már az egyiptomiba beletartoznak az arabok, szefárd zsidók és az afrikai bevándorló népek is és így akarják magukat megkülönböztetni.
A rómaiak és az olaszok is genetikailag ugyanaz a nemzet (persze, mivel az olaszok később élnek, ők jobban is keveredtek, de attól még ugyanaz a nemzet), ugyanaz, de legalábbis nagyon hasonló kultúra, a latinnak az olasz egy újabb, modernebb változata.
Akkor mégis mi értelme van a két külön megnevezésnek? Miért nincs náluk is úgy, hogy a régiek az órómaiak, a mostaniak pedig a sima rómaiak?
Nincs olyan hogy "római" nép,amire te gondolsz az a latin de az korántsem volt egy nyelv itáliában. Délen az alapvetően a görög dominált míg északabbra kelták voltak. Később a romanizációval persze latinosodtak de genetikailag túl sok közük nincs az eredeti latinokhoz, és ez a további hóditásokra is igaz.
A késői korban a latin is változott és a vulgáris latin fajtái kezdtek el terjedni a "sztendert" latin helyett,már akkor is más volt egy szicilliai latin egy észak itáliaitól. Hát még mikor bejöttek a longobárdok egy nem romanizált barbár germán nép. Délen meg az arabok nyomulása Szicíliában szintén jelentős hatást gyakoroltak, de a normannokat is mondhatnám akik meg nápolyban alapitottak királyságot. De a görög bizánc is jelen volt az emlitett déli területeken, szóval itália eredendően elég vegyes és megosztott volt.
Nekem meg az lenne a kérdésem, hogy a történelemben miért mondjuk azt, hogy Itália, majd Olaszország... Nem ugyanaz a kettő???
Mondom a tanárnak, Olaszország, erre mondja, nem.. ekkor még Itália volt.
Az agyamra megy, hogy nem találom az értelmét :(
Mert Olaszország a 19. században alakult meg, elötte mint ilyen fogalom nem létezett.
A nyugat-római birodalom bukása után észak-itália városállamokra bomlott, míg dél a 2 domináns királyságra jó pár száz évre.
#2.
A 3.-nak igaza van. Egységes Olaszország, mint állam nem létezett egészen a 19. századi risorgimento-ig, vagyis Itália egyesítéséig. Giuseppe Garibaldiról és Camillo Benso di Cavour már tanulhattál. A Nyugat-Római Birodalom bukása után kicsi városállamokra bomlott az Itáliai-félsziget, majd ezek egyesültek nagyobb országokká, de még így sem volt egységes, annak ellenére, hogy ugyanaz a nép élt ott.
#1.
Attól még a többségben volt római, latin vér és magukat is annak vallották, hogy sokak családfájában volt néhány görög vagy föníciai. Sőt, pont inkább a teljesen más helyeken élőkben, különösen a vallási, katonai vagy politikai vezetőkben, nemesekben volt itáliai vér, mivel a Római Birodalom során jellemzően Itáliából származó szenátorokat, helytartókat is helyeztek a provinciák élére és közéletébe. Ugyanarról a nemzetről, népről beszélünk, pusztán az olaszok később élnek.
Nagyon sokáig rómaiként határozták meg magukat Itália lakói, évszázadokkal azután is, hogy hivatalosan megszűnt a Nyugatrómai-Birodalom. A kora középkor zavaros időszakában gótok, bizánciak, longobárdok/lombardok, frankok váltogatták egymást(plusz később az arabok és a normannok is bezavartak). Ezek többnyire egymással egyidejűleg birtokolták a félsziget különböző részeit, változó mikor éppen melyikük volt domináns politikailag, a nép meg eközben nagyjából maradt ugyanaz.
Az emberek identitása egyre inkább elkezdett a szűkebb régióhoz kötődni, vagy simán csak az Itáliai-félszigethez mint földrajzi helyhez. Inkább már ezek alapján határozták meg magukat mint a volt római birodalom lakóinak leszármazottaiként. Az érett középkorban pedig különféle városállamok, regionális királyságok voltak, az emberek identitását nyilván ez határozta meg elsősorban. Itália akkoriban inkább csak földrajzi fogalom volt, meg ezen államok összefoglaló neve. Az egységes Itáliára való igény az csak később jelent meg.
Az olasz szó használata megtévesztő lehet, mert ez csak a magyar elnevezés, aminek semmi köze nincsen az olaszok önelnevezéséhez. Maga a csizma neve, már a Római Köztársaság idejében is Itália volt, ma is italiani az olaszok önelnevezése.
#5.
Köszönöm szépen! Ez egy igazán hasznos és jól kifejtett válasz volt! Ment a zöld pipa.
Az a helyzet hogy még az "olasz" szó (Italien/Itáliai) sem túl régi szavak.
Pár száz éve még Taljánnak nevezték őket.
A birodalom bukásakor vagy az után legfeljebb ezt használhatták amennyiben akkor már létezett.
#7.
Köszönöm!
„A görögöket és az ógörögöket is görögnek hívjuk”.
Öhm, nem... az ógörögöket helléneknek hívjuk, az ógörög birodalmat pedig Hellásznak.
A legtöbb nép történelmében vannak sarkallatos pontok, amik után az adott népre máshogyan tekintünk, és ezt jelzik a másfajta elnevezések is. Nem kell ehhez a szomszédba menni; amíg őseink nomád életet éltek, addig hunoknak hívták őket, aztán a honfoglalás, majd azt azt követő államalapítás óta hívnak, és hívjuk magunkat magyaroknak. Pedig ez a formális történés nem változtatott az akkori emberek identitásán, és mi sem akadunk fent azon, hogy eddig így hivatkoztunk őseinkre, innentől meg már máshogyan.
Vagy ott vannak a németek, akiket a Porosz Királyság megszűnéséig poroszoknak hívtunk, utána pedig németeknek. Vagy a franciák, akiket korábbban frankoknak hívtak, amíg a Frank Birodalomban éltek. De a spanyolokat is hívták már hispánoknak.
A konkrét kérdésre nem tudom a választ, de látható, hogy az olaszok ebből a szempontból egyáltalán nem egyedülállóak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!